Firgrove-i farkasok

30. rész

*Noah szsz.*

Vio nyakába bújva kezdem el mesélni, hogy miként történnek ezek a dolgok. De az előtt azért rendesen veszekedtünk egy sort Nyx-el, amit ő is észre vehetett.

-Tudod.. Én, ugye a kötődés miatt, érzem a társam minden érzését. Csak éppen kétszeresen. Amíg meg nem leszel jelölve. Onnantól kb olyan százszorosan fogom, de nem is ez a lényeg.. Minden amit éreztél.. Fizikailag, lelkileg ebben az egy hónapban, én mindent éreztem, csak kétszer annyira fájt nekem, mint neked. -kibújok a nyakából, és azt látom, hogy érdekesebbnek találja az ölébe ejtett kezeit, így azokat kezdi el nézni. Megfogom a kezét. -Minden egyes szó, minden egyes ütés. Minden egyes elejtett könnycsepp. -a következőt suttogva mondom. -Minden egyes vágás.. -rám kapja a fejét és könnyezni kezd.

Letörlöm az első könnycseppet, ami végig szántja arcát. Magamhoz húzom, és szorosan a karjaimba zárom.

-Minden esetben azt kívántam, hátha Alex megjelenik. De nem tette. Hol volt Alex ilyenkor? A suliban..? -kérdem halkan, miközben simogatom a haját és a hátát.
-Ő se volt.. Ő se volt suliban.. -szipog. Érzem, hogy nem kell sok neki, hogy sírjon.
-Akkor ezért voltál ennyire magányos.. -Nyx átveszi egy pillanat alatt az irányítást. Ha úgymond “sebezhető” vagyok, könnyebben át tudja venni. -Egyszer megölöm még.. -sokat mélyült a hangom, ami egyből feltűnik neki, így rám kapja a fejét, de csak sírva felnevet kicsit.
-Nyx.. A legjobb barátod.. Én csak egy egyszerű lány vagyok aki.. -nem engedem, hogy befejezze, és most én veszem kezeim közé az ő arcát.
-Te. Nem csak. Egy egyszerű lány vagy, Kisvirág. Te az én társam vagy. Mindenkinél fontosabb. És a leggyönyörűbb.
-Nézz már rám. Kész csődtömeg vagyok. Ráadásul ilyen rondaságot a világ még nem látott.
-Ne. Ezt többször ne halljam a szádból. Gyönyörű vagy. Számomra tökéletes.
-Nyx. -komolyan rám néz. -Van egy alkoholista apám, aki tönkreteszi a napjaimat. Van egy osztály, ami tönkreteszi a heteimet. Van egy. De tényleg egyetlen egy barátom, akire ha ránézek te jutsz eszembe, ami tönkreteszi a kicsit is boldog pillanatokat vele, mert az jut eszembe, hogy biztos találtál magadnak mást, aki szebb, kedvesebb, és gondmentesebb, csak nem akarsz megbántani, ezért inkább vissza se jössz.. -sírva fakad. Meg akarom ölelni, de csak megrázza a fejét, így nem teszem. -Számtalanszor.. De tényleg.. Számtalanszor akartam véget vetni ennek.. De eszembe jutottál te és az, hogy hátha visszajössz. És.. -már zokog, így Nyx-t pont nem érdekli, hogy engedi-e vagy sem, szorosan a karjaiba zárja, és csak hagyja, hogy kiadja magából ezeket.
Nyx visszaadja az irányítást nekem, és én csak ölelem amilyen szorosan csak tudom.