Firgrove-i farkasok

10. rész

*Noah szsz.*

Miután kellően kiölelgettük magunkat, Vio úgy döntött, hogy haza szeretne menni. Én önként jelentkeztem, hogy hazakísérem, amihez nem volt ellenvetése.

-Na és, Vio. Hogy tetszik a környék? -kérdem, miközben sétálunk a fák árnyékában.
-Nagyon tetszik. Kedvesek az emberek, szép a környezet és az állatok is irtó cukik.. Mármint, nyilván amelyik nem akar megölni.. -ezt már csak motyogja, bár én hallom, nem teszem szóvá.
-Na, akkor jól érzed itt magad? -kérdezősködök tovább mosolyogva.
-Igen. Igen jól. -rámnéz azzal a csillogó szemeivel. Azt hittem ott ájulok el.

Amikor az erdőből kilépünk, és ismét az emberek között vagyunk, pár fiú, akik elhaladnak mellettünk, utána szólnak/fütyülnek, amire én egy kisebb morgással fejezem ki nemtetszésem, de remélhetőleg Vio ezt nem hallja.

Mikor már vagy a 10. srác fordul utána, úgy döntöttem, hogy most én jövök. Átkarolom a derekát, és így sétálunk tovább. Ő csak meglepetten rám néz, és ha jól látom még el is pirul, mire elmosolyodok, és ugyan olyan lágy puszit nyomok a homlokára, mint amikor még otthon voltunk.

-És.. Öhm, anyukád mindenkivel ilyen? Mindenkit úgy kezel, mintha a saját gyereke lenne? -látom rajta, hogy örül neki, hogy így bánt vele.
-Anyu? Jah igen. Nagyon szeret mindenkit, bár láttam már olyat akit a nézésével is meg tudott volna ölni, úgymond. -felnevetek. -Pl amikor Rose-t mindennap más srác akarta fűzni, na azokból csak egyet bír.
-Alex-et. Igaz? -mindenttudóan rám mosolyog.
-Igen, Alex-et. -visszamosolygok rá.

Hirtelen megtorpan, így kérdőn rápillantok.

-Megjöttünk.. -nyel egy nagyot, ami nekem egyáltalán nem tetszik. -Úgyhogy én most megyek.. -elindul, de én a karjánál fogva, óvatosan, visszahúzom és jó szorosan a karjaim közé zárom.

-Írj vagy hívj ha van valami. Egyből fogok jönni. Rendben, hercegnő? -kissé meghajlok, mire elmosolyodik.
-Okés. -ismét elindul, de most ő fordul vissza, és hirtelen nyom egy puszit a számra, majd be is siet a házba.
Én meg ott állok egy helyben vagy öt perce, mire eljut a tudatomig, hogy mi is történt. Elmosolyodok, sőt ez inkább már vigyornak számít. Nyx is megvan veszve, persze jó értelemben, és majd kicsattanunk az örömtől. És így megyünk egyenesen haza.