Firgrove-i farkasok

23. rész

*Vio szsz.*

A mai reggel is úgy indult, mint mindegyik másik az elmúlt hónapban. Felkeltem, elkészültem, és suliba indultam.

Jaj igen. Azt elfelejtettem említeni az előző gondolatmenetben (előző rész), hogy azóta semmit sem eszek. Egyszer próbáltam valamit lenyomni a torkomon, rá fél órára már vissza is jött. Szerencse hogy Noah pulcsija vagy 6x nagyobb, így nem látszik..

A terembe érve, nem volt kedvem végigmenni a padsorok között, így a Rose-al lévő közös helyünkre ülök. Lehajtom a fejem a padra, felteszem a kapucnit és beteszem a fülesemet, hogy elnyomjam az osztály zsivaját.

*suli vége*

Nulla életkedvvel indulok a munkahelyem felé. Átveszem a munkaruhát, ami miatt sajnos le kell vegyem Noah pulcsiját, nehogy összekenjem valamivel, majd neki kezdek. A pultba beállva, mosolyt erőltetve magamra, várom a vendégeket.

-Szia csajszii. -ölel meg vidáman Daniel fél óra múlva.
-Szia Dan. Miújság? -rápillantok, majd közbe osztom kifelé tovább a kért dolgokat, mert most pont be kell segítenem a kihordásban.
-Na kii csajozott bee?! -vigyorogva mutogat magára, mire én is megejtek egy apró mosolyt.
-Ez is addig fog tartani, mint az előző? -ajkamba harapva próbálom visszatartani a nevetést. Igen. Az előző kapcsolata egy hétig működött. És igen.. Ő az egyetlen, aki meg tud nevettetni..
-Hé! -megcsapja a vállam nevetve, mire kissé megijedek, de szerencsére nem veszi észre. -Nem ér szekálni! Neked még nem is volt kapcsolatod. Nem tudod milyen amikor úgy érzed mintha a sors.. -szavába vágok.

-Mintha a sors szánta volna neked? Mintha azt hinnéd, hogy a sors mindenáron együtt akar titeket tartani? -veszek egy levegőt, és folytatnám, de ehelyett egy, a számomra legfontosabb személy hangja csendül fel.
-Mintha a sors megpecsételte volna a legtökéletesebb nappal az időtöket, de utána szét is választott titeket?..

Hirtelen fordulok meg, és elejtem a tálcát amit fogtam. Ott állt tőlem egy karnyújtásnyira egy csokor rózsával a kezében..

-Noah..? -könnyezve állok előtte lefagyva továbbra is.