Firgrove-i farkasok

67. rész (Part I.)

*Vio szsz.*

Annyira szeretem. Olyan jó lenne, ha itt maradhatnék vele, de már így se voltam ma suliban és apa biztos, hogy meg fogja kérdezni, hogy hol jártam.. És valószínűleg kapni is fogok tőle rendesen..

-Ne menjenek már át mindig negatív irányba a gondolataid hercegnő. -hallom meg ahogy Noah dünnyög. Oh ezek szerint nem alszik..
-Tudod, hogy én ilyen vagyok. -továbbra is úgy ülünk/fekszünk az ágyon, hogy párnaként használ, én pedig ölelem ahogy csak tudom.
-Tudom. De attól még nem kéne. De. Én így szeretlek, és ezen ez sem változtat. -ezután már csak az egyenletes szuszogását hallom.

A szívem nagyot dobban a kijelentésére. Szeret? Engem..? Még sose mondta ki.. Sőt.. Még sose mondott senki ilyet nekem.. Ilyen érzés amikor ezt mondják..?

Lejjebb csúszok a karjaiban, így most én bújok hozzá, miközben továbbra is ezen gondolkozok. Valószínűleg azt hiszi, hogy itt akarom hagyni, mert karjai szorosabban fonódnak körém.

-Nem megyek sehova. -suttogom neki. -Csak már kényelmetlen volt úgy.

Én is átölelem, amire neki minden izma megfeszül, így el is veszem a kezem. Nem tudom, hogy hol fáj neki.. Ez neki szerintem nem tetszik, ugyanis, igen így álmában, a kezem után nyúl és magára húz. Ezért most én fekszek rajta, ő pedig eltakarja arcát egyik karjával, míg a másikkal engem ölel jó szorosan.

Hogy bír ez ennyit aludni? Szeretek én is aludni, de nem tudnék ennyit.. Jó nyilván sok volt neki ez az egy hónap ilyen hidegben.. Biztosan teljesen elfáradt az egész szervezete..

Viszont most már tényleg ki kéne mennem. Még akarnak rajta egy pár kisebb vizsgálatot végrehajtani rajta, amíg alszik. Nagyon óvatosan kimászok az öleléséből. Most hál istennek nem kelt fel rá, így kislisszanok a szobából, ahová vissza megy az a orvos, aki engem is vizsgált mindig.

-Vio! -hallom meg barátnőm hangját, majd azt érzem, hogy nekem csapódik.
-Rose! -vissza ölelem. -Miújság?
-Mi újság? Ezt inkább én kérdezhetném tőled! Miért nem jöttél suliba? Hiányzol.. -lebiggyeszti a száját.
-Muszáj voltam itt maradni Noah mellett. Csoda, hogy most ki tudtam jönni. Annyira bújós és ragaszkodó lett.
-Ahj jó.. De attól még be kell majd pótolnunk. Velem is legyél majd.
-Ez természetes te hülye. -felnevetek kicsit, mire ő is. -És. Mi volt a suliba amúgy?
-Hát semmi extra. Végig Alex-el voltam, ugyanis valaki -nyomja meg a valaki szót. -nem volt hajlandó bejönni.
-Jóó na, ezt már megbeszéltük. -mosolyogva megcsapom a vállát.
-Ja és apud mondta, hogy ma otthon szeretne tudni, mert megy valaki hozzátok vendégségbe. Valami srác. Valami jobb jelölt mint a te kis barátod. Az ő szavaival mondva.
-Ahj nee.. Daniel.. -dünnyögök magamnak.
-Daniel? Ha ezt Noah megtudja, biztos, hogy nem akar majd itt fetrengeni, hanem ő is oda akarna ma menni..
-Tudom.. Jobb lenne, ha már most hazamennék.. Majd találj ki valamit Noah-nak légyszi, de ne említsd Daniel-t.. Jó? És Alex-nek se, mert Alex nem tud hazudni, legalábbis Noah-nak..
-Menj nyugodtan, én itt tartom a frontot. És Alex-nek se szólok, vettem. -tiszteleg, mire fel nevetünk mindketten.
-És majd hívlak valamelyik hétvégén, aztán csapunk egy csajos hétvégét, jó?
-Éljeen! -ismét a nyakamba ugrik, és jól megölelget.

Végül kb egy fél óra múlva indultam hazafelé, mert addig még tervezgettük a közös hétvégénket.

Majd ismét egy fél óra múlva haza is érek. Apa eléggé pipa lett rám, így felslisszolok a szobámba, hogy el tudjak készülni. Nem fogom túlzásba vinni, úgyse akarok semmit Daniel-től. Felveszem Noah pulcsiját, és egy testhez simuló nadrágot. Mintha egy sima otthoni szett lenne. Mostantól csakis Noah-nak fogok kiöltözni. Hajamat csak kifésülöm, és hagyom hogy a vállaimra omoljon. Sminket csakis a sebek miatt teszek fel. Nem kell azt mindenkinek látnia.