Firgrove-i farkasok

22. rész ~gondolatmenet~

*Noah szsz.*

Ez az egy hónap kín keservesen telt.
Nem láthattam senkit az orvosokon kívül egy teljes hónapig.
Csak remélni tudtam, hogy felépülök..
Csak remélni tudtam, hogy Vio nem cserélt le más valakire..
Csak remélni tudtam, hogy Vio-nak nincs baja..

Az egész hónapom úgy telt, hogy vagy épp feküdtem a kórházi ágyon, vagy épp feküdtem a kórházi ágyon.. Igen.. Nem volt túl eseménydús az elmúlt hónap.. Kezelésről kezelésre vittek. Orvostól orvosig.

Sokszor vesztettem eszméletem. Olyankor Vio-val voltunk egy jobb helyen. Egy jobb helyen, ahol nem voltak gondok. Csakis mi ketten.

Egy hét után, amikor azt hittem, hogy már jobb lett, visszaváltoztam. Ugyanis annyira gyenge voltam abban a hétben, hogy megmozdulni se, nemhogy visszaváltozni nem tudtam. Nem kellett volna, hiszen a sebek felszakadtak, így szinte üvöltöttem a fájdalomtól. Majd ismét teljes képszakadás..

Ezután, majd csak egy hét múlva keltem fel. Hogy miért? Egyszerű. Vio érzéseit, én is érzem. Nyilván még nem olyan erősen. Ha majd egyszer meg lesz jelölve, akkor százszorosan fogom érezni. Most még csak ilyen dupláján kb. És nem lenne ezzel semmi gond, ha nem lettek volna/lennének negatívak. Egyszerűen mindent éreztem amit ő. Magány. Sebezhetőség. Fizikai fájdalom. Apja szavai az én fejemben is újra és újra megfordultak.  Minden egyes szó. Minden egyes fizikai seb. Törként. Döfődött. A szívembe.  A lelkem és a szívem belefáradt ebbe. Így Nyx ezután a hét után el is tűnt egy időre. Konkrétan ember voltam. Így azt a keveset is amit tudtam Vio-ról, most már azt se tudom, hogy él-e még. Nagyon remélem..

Nem egyszer voltak öngyilkos hajlamai. Tudom, hiszen éreztem, amikor, gondolom egy pengével, a lábán, vagy éppen a karján ejtett vágásokat. Majd azt is éreztem, amikor annyira mérges volt, hogy a falat ütötte. Nem tört el a keze, csak iszonyúan sok seb lett rajta. Ezt ő utána fertőtlenítővel kezelte le. Konkrétan, ha ébren lettem volna, üvöltöttem volna a fájdalomtól..

Ezért is indulok el így kicsit több, mint egy hónap múlva el hozzá. Hogy lássam, hogy még él-e. Hogy hogy van.. Hogy talált-e valakit magának.

Most az sem érdekel, hogy az egyik sebhely megint felnyílt. Csak mentem megállíthatatlanul..

Csak légy végre mellettem, hercegnőm..