Firgrove-i farkasok

20. rész

*Vio szsz.*

A levél:

“Az én egyetlen Hercegnőmnek.

Ha ezt a levelet olvasod, valószínűleg nagyon megsérültem. Alex hozza majd ezt ide neked, amikor nem figyelsz. Most egy pár napig maximum Alex lesz elérhető.. Így kérlek, hogy te se keress minket. A legjobb lenne, ha az erdő közelébe se jönnél, mert nem tudnálak megvédeni.. Kérlek vigyázz magadra és ne aggódj..
Minden rendben lesz..
Szeretlek<3

~Noah~

Ui:.: Ez a pulcsi az enyém. Még érződik benne az illatom.. Csak mert tudom, hogy szereted<3”

Ezeket a sorokat olvasva ismét elsírom magam, és egy ideig csak szorítom magamhoz a pulcsit a levéllel együtt.

Majd amikor átöltöztem lefekvéshez, magamra kaptam a pulcsit, és abban sírtam álomba magam.

*másnap reggel*

Alig tudtam aludni. Folyamatosan felkeltem egy visszatérő álom miatt.

Újabb reggel.. De szuper.. Komótosan elkészülök, de egy pillanatra se veszem le Noah pulcsiját, csak amikor öltözök. Utána egyből vissza is veszem.

A suli felé menet gondolkozok el azon, hogy hogy is nézhetek ki. Biztos úgy mint egy élőhalott.. Sírástól bedagadt szemek. Óriási pulcsi. És a tegnapi sebek, amikből az arcomra is került néhány. Inkább a fejembe húzom a kapucnit, hogy ne is lásson senki.

A terembe érve akaratlanul is körbe pillantok, és szomorúan tapasztalom, hogy tényleg nincsenek itt. Se Rose. Se Noah. De még csak Alex sem..

Fogom magam és hátramegyek Noah helyére és oda ülök le. Nem érdekelnek a megvető/kérdő/irigylő tekintetek. Csak el akarok tűnni innen. Lehetőleg Noah mellé..