Firgrove-i farkasok

24. rész

*Noah szsz.*

Amikor a faluba érek, csak követem az én hercegnőm illatát. Nagyon gyengén érzem. Mintha alig élne..

Remélve, hogy ez nem igaz gyorsabb tempóban kezdek a kávézó felé haladni. Elmosolyodok halványan, hisz itt voltunk először olyan randi féleségen, mégha Rose és Alex itt is voltak.

Amint belépek, azt látom meg, hogy azzal a pincér fiúval beszélget mosolyogva, aki aznap (mármint az első “randinkon”) megsimította a karját. Gyorsan végig mérem Vio-t.

Boldogtalanság.. Sovány.. Életunt..

Ez a három szó jut eszembe, amikor ránézek. Hiába mosolyog, a szeme tükrözi igazán, hogy hogy is van pontosan.

A fiú nevetve, játékosan megcsapja a vállát, mire Vio kicsit összerezzen. Egyből tudom miért, majd lassan feléjük közeledek.

-Mintha a sors szánta volna neked? Mintha azt hinnéd, hogy a sors mindenáron együtt akar titeket tartani? -vesz egy levegőt, és folytatná, de ehelyett átveszem én a beszélő szerepét.

-Mintha a sors megpecsételte volna a legtökéletesebb nappal az időtöket, de utána szét is választott titeket?..

Hirtelen megfordul. Elejti a kezében tartott tálcát, és csak néz rám teljesen lefagyva.

-N-Noah..? -könnyezik, de ugyanabban a pózban áll még mindig.
-Hercegnőm.. -tőlem távol áll ugyan, de hogy láthatom.. én is könnyezni kezdek.

Közelebb lépek hozzá. Lágyan hátratűrök egy tincset a füle mögé. Úgy látszik ennyi kellett neki, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg itt vagyok. Ugyanis az ölembe ugrik. Én még a virágot is elejtem, ahogy gyorsan a dereka köré kulcsolom a kezem, míg ő lábait az én derekam köré.
Nyx egyszerre nyüszít fel a sebek miatt, és kezd el sírni Vio miatt.

-Itt vagyok hercegnőm.. Itt vagyok.. -ő csak a nyakamba fúrja a fejét és zokogni kezd. Én csak becsukom a szemem, és mélyen belélegzem az illatát, miközbe továbbra is a derekát szorítom.