Firgrove-i farkasok

47. rész

*Vio szsz.*

Kicsit meglepődök amikor farkasként fekszik alattam, de jó szorosan vissza bújok hozzá. Ő csak “dorombolni” kezd én pedig elmosolyodok ezen. Felnyúlok a fejéhez, és a füle tövénél kezdem el simogatni.

Egy pár perc múlva venném el a kezem, de Noah, vagyis Nyx, elkezd kissé hangosabban, mint kéne morogni, így egyből vissza is teszem a kezem.

-Hékás.. Így apa meghallhat.. Halkabbnak kell lenned.. Nem tudhatjuk, hogy apa hogyan reagálna.. -halkan beszélek, de inkább felülkerekedik rajtam, ezért most én vagyok alatta.

Csakugyan, mint amikor a réten voltunk, Nyx teljesen a nyakamba bújik, és ott kezd el megint szimatolni, nyaldosni, mire, ugyanúgy mint akkor, nevetni kezdek. Egyre hangosabban nevetek, ahogy egyre többször dorombol, és egyre többször nyal bele a nyakamba.

-Shh Kisvirág.. Még meghall apukád.. -kezd csitítani, de tudja jól, hogy nagyon csikis vagyok.
-Nyx! Ne már! Tudod jól, hogy nagyon csikis vagyok! -erre csak még egyszer megnyalja a nyakam egy bizonyos pontját, mire még jobban nevetni kezdek.

Még egy ideig folytatja ezt, majd mikor gondolom már megunta, vissza változva rám nehezedik. Én erre csak felnyögök, mert nem éppen a legkönnyebb, így jóformán összenyom.

-Vigyázok rád hercegnőm. Nem foglak összenyomni. -hallom meg szórakozott, egyben fáradt hangját. Megint elfelejtettem, hogy hallja amit gondolok.. Szuper..
-Miért vagy ilyen fáradt? -lassan belevezetem egyik kezem a hajába, és simogatni kezdem.
-Mmm.. -szerintem már félig alszik, így nem is nagyon figyel rám.
-Szóval erre nem fogok választ kapni, értettem. -kuncogok egy kicsit, majd addig simogatom a haját, amíg meg nem hallom az egyenletes szuszogását.

Majd eszembe jut, hogy apa beszélni akart velem, így óvatosan, és lassan kibújok Noah alól. Miután tudomásul veszem, hogy sikerült, halkan kilopózok a szobából, egyenesen a konyhába, ahol is apa vár, nem a legnyugodtabb hangulatában, ami sose jelentett jót.

Amikor meglát, egyből elkezdi mondani a szokásos szövegét, ugyanakkor, most kipótolja valami mással is..
-Tudom, hogy a barátod farkas.. Ha nem akarod, hogy kitudodjon, akkor kidobod a házamból!
-De.. Mi..? Honnan? Mégis honnan..? -kezdek el dadogni, ami amúgy nem vall rám. Előtte nem.
-Hogy mégis honnan tudom? Édes lányom.. Szerinted nem tűnt fel, hogy emberfeletti morgás/dorombolás hallatszik az egész házban? -kezd egyre jobban ideges lenni, de halkan beszél.
-De.. Ezt akkor sem teheted! Szeretem őt! -könnyezek be egyből, de én is halk maradok.
-A francokat! Azt hiszed, hogy ő szeret? Tudsz róla, hogy közben egy másik kis osztálytársatokkal írogat? -látja rajtam, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elsírjam magam, így folytatja. -Tehát nem.. Ajánlom, hogy nézd meg a telefonját amikor felmész. -majd itt hagy, és bevonul a saját szobájába, de azért még visszaszól. - Estére ne legyen itt!

A szavain gondolkozok, míg megyek vissza a szobámba. Amikor benyitok, muszáj vagyok lefotózni azt amit látok. Olyan édesen alszik..

A telefonja.. Muszáj megnéznem..

Amikor elveszem a telefonját, látom, hogy nincs rajta kód, aminek örülök, hisz akkor meg várhatnám míg felkel. Amikor meglátom, hogy én vagyok a háttérképe.. Pontosítok, mi vagyunk a háttérképe, akaratlanul is könnyezni kezdek, ismét.

Amikor megnyitom a névjegyeit, meglátom, hogy van más valaki is. Az egész szívem.. darabjaira hullott.. Szerintem olyan hangosan, hogy még apa is hallotta..

Csak bámulom a képernyőt, ahogy a három pont fel, majd eltűnik a képernyőről. Nem bírom megnézni, hogy mit is írt neki, csak hozzávágom a telefont mérgemben, amire azonnal felül és rám kapja a fejét.

-Hé, hercegnő.. Mi történt? -az álmosság teljesen eltűnt a hangjából. Helyét az aggodalom veszi át.
-Ne.. Szólíts így! És most kérlek menj el.. -hangom megbicsaklik, miközbe kinyitom neki a szobám ajtaját.
-Vio.. Mondd már, hogy mi történt..! Kérlek beszéljük meg!..
-Nincs mit megbeszélnünk.. Menj..! -az ajtó mellett szobrozok, lehajtott fejjel.
-Vio.. -jönne hozzám közelebb, hogy magához húzzon, de én csak kilököm az ajtón.
-Menj..! -becsapom az ajtót, és kulcsra zárom.

Még hallom, ahogy beleüt egyet az ajtóba, majd ahogy letrappol és idegesen becsapja maga mögött az ajtót. Én az ajtónak háttal, lecsúszok a földre és csendesen sírni kezdek.
Egész este ott ültem. Egy szemhunyásnyit sem aludtam..

Ne haragudjatok, hogy nem volt rész, csak a Z utóbbi 2-3 hétben készültem az év végi vizsgamra (mellesleg átmentem halistennek, semmiből sem buktam🙏🙏).

Mostmár sűrűbben lesznek a részek, mint voltak.

További jó olvasást🫶

Holnap hozom a következő részt, puszi😘🫶