Firgrove-i farkasok

4. rész

*Vio szemszög*

Belépünk a kávézóba. Halljátok, még itt is utánunk fordulnak. Ezt észreveszik a fiúk, így Alex Rose-t, míg Noah engem karol át a vállunknál. Mi középen állunk, így csak egymásra nézünk, és vállat vonva beszélgetünk tovább semmiségekről.

A pincér aki kihozza a kajákat, italokat, feltűnően sokszor nézett rám, és hosszabb ideig. Sőt egyszer még rá is simított óvatosan/kedvesen a vállamra. Nekem ez nem volt ínyemre, így akaratom ellenére is Noah felé csusszanok kicsit.
-Vedd le róla a kezed, mielőtt én teszem meg. -hasonlított a hangja most inkább morgásra, mire a pincér úgy dönt, hogy inkább elslisszol.

Felnézek a "megmentőmre" aki még mindig gyilkos pillantásokkal illeti a pincér fiút. Két kezem közé fogom az arcát, mire rámpillant, és ismét olyan gyönyörű zöld szemekkel néz rám.

-Köszönöm, de nem volt semmi baj ezzel. -mondom kedvesen.
-Akkor azért húzódtál közelebb Noah-hoz? -Rose és Alex sokat tudóan összemosolyognak.
-Sebaj, máskor is megmentelek ilyen emberektől, ha őfelsége úgy kívánja. -Noah szeme játékosan csillan, és mosolyog miközben rám figyel.

Zavaromban csak lehajtom a fejem, és ekkor látom, hogy apa üzent és hívott is párszor, mire kissé ijedten felkapom a készüléket, és kis türelmet kérve kijebb megyek, hogy ne hallják.

-Szia apa.. -kissé félve szólok bele.
-Édes jó ég lányom, azt hittem történt veled valami! Már rég haza kellett volna jönnöd! -szinte ordít a telefonba, de hogy ne tűnjön fel senkinek, így csak tűröm, és még véletlenül se veszem arrébb a fülemtől.
-Tudom, ne haragudj. Az új barátaimmal eljöttünk kajálni.
-Nem érdekel, gyere hazafelé! -ez volt az utolsó mondata hisz rám csapta a telefont. A szokásos műmosolyt magamra eröltetve megyek vissza a többiekhez.

-Van valami gond kislány? -ránézek Noah-ra. Tudom hogy ő átlát a maszkon, de csak mosolyogva megrázom a fejem.
-Nem, nincsen semmi. Apa hívott hogy menjek haza.
-De kár.. Olyan szívesen hülyültem volna még veled. -Rose felpattan és megölelget, mire én kicsit könnyezve vissza ölelem.
-Nem baj, majd holnap. Na meg mostantól itt lakok, úgyhogy előttünk egy élet is. -felnevetek kicsit.
-Oh. Tényleg. -Rose is felnevet és elenged. -Sebaj. Fiúk ti elköszöntök?

Alex csak int egyet és eszik tovább amin mindhárman felnevetunk. Noah feláll és a karjai közé zár.
-Remelem minden rendben. Csak hogy tudd. Ha kell valaki, én itt vagyok és meghallgatlak. -suttogja, hogy csak én halljam.
-Minden rendben, ne aggódj. Még megárt a szépségének. -visszaölelem és mindketten nevetünk kicsit.
-Na jól van, további jó kajálást meg ilyesmi. Holnap talizunk! Sziasztok!
-Sziaa!
Ezek után elindulok haza, és már előre félek hogy mi fog történni otthon...