Firgrove-i farkasok

32. rész

*Noah szsz.*

-Ez az én fiam. -hangjában mintha büszkeség tükröződne. Komolyan ennyi kellett, hogy büszke legyen rám..? -És? Ki a szerencsés? Falkatag? Ha nem, melyik falka tagja? -ezekhez hasonló kérdésekkel bombáz, mire félbeszakítom.
-Apa. Nem farkas. -ezután a kijelentésem után pár percre csend telepszik a készülékre. Párszor ellenőriztem, hogy megszakadt-e a kapcsolat. -Apa?

-Igen.. Nos khm.. Akkor ember? -a pár perccel ezelőtti büszkeség, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is el.
-Igen, ember. Na és? A sors őt küldte nekem. Na meg én is beleszerettem. -elmosolyodok.

Vio megébred a hangomra, így bocsánatot kérve nézek rá, mire mosolyogva megrázza a fejét. Annyira aranyos. Közelebb csúszik hozzám, mert arrébb mentem a telefonnal és a fejét az ölembe hajtja. Így néz fel rám mosolyogva, én pedig, szintén mosolyogva, nézek rá, miközben simogatni kezdem a buksiját.

-Épp ezaz! Ember! Veszélyt hozhat a fajtánkra, ha túlságosan közel engedjük magunkhoz! -tart egy kis szünetet, de mielőtt beleszólhatnék, ő folytatja. -Találok neked egy alfa lányt. Biztos hiba csúszott a rendszerbe, és csak azért szerettél belé, mert már régen láttál igazán szép farkas lányt. -szinte látom magam előtt, ahogy elvigyorodik, és már tervezget mindent a fejében.
Az utolsó mondatára nagyon mérges lettem.

Hogy mondhat ilyet a lányra akit szeretek?

Nem tudom mi történik, csak azt látom, hogy Vio megint a két keze közé veszi az arcom, és kényszerít, hogy ránézzek. Ránézek, és aggódást látok megcsillanni a szemében, mire kiszállok a gondolataimból, és apám hegyi beszédére nem is figyelve lágyan, megnyugtatásképp megcsókolom Vio-t.

-Szóval tehát, a hét végére megtalálom neked a megfelelő lányt, aki farkas. -megnyomja a farkas szót és leteszi.

-Ahj istenem.. -hátradőlök a fűbe és a karommal eltakarom az arcom.

Így fekszek egy ideje, amikor megérzem, hogy valaki rám fekszik. Nyilván tudom ki az, így átölelem a derekát, ezzel is megtartva. Ő csak néz engem úgy, hogy állát a mellkasomra támasztja, karjaival pedig átölel, már amennyire tud a fekvés miatt.

-Mit mondott apukád? -hallom meg azt az aranyos hangot, amit életem végéig hallgatni szeretnék.
-Honnan tudod, hogy apámmal beszéltem? -kérdőn ránézek, mire zavartan lehajtja a fejét.
-Hát, gondoltam Rose-t és anyukádat is szereted, az apukádról pedig sose beszélsz, így gondoltam vele beszéltél ilyen farkasos hangon..