Noah élete nem könnyű. Azon kívül, hogy húgára kell vigyáznia, apja sürgetésére a lélektársát is keresnie kell. Mindezek mellett vérfarkas, amit nem lenne jó az emberek tudtára adni.
Nem lesz egyszerű feladat egy "19" éves srácnak..
Violet élete se...
Arra ébredek, hogy a számomra legkedvesebb illat ölel körbe, így azonnal kipattannak a szemeim és a mellettem alvó lányra nézek. Istenem de hiányzott nekem..
Óvatosan belebújok a nyakába, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg itt van-e. Oda nyomom orrom, és vissza csukom a szemem, majd pár pillanat múlva már alszok is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egyszer csak azt érzem, nem tudom mennyi idő után, hogy megpróbálják mellőlem elvenni, így egyből kipattannak a szemeim és vicsorgok arra a személyre, aki megpróbálta tőlem elvenni. Szemében leírhatatlan félelmet látok, én viszont csak nagy nehezen feltápászkodok, és mintha egy préda lenne elkezdek felé, továbbra is vicsorítva, közelíteni nagyon lassan. Ő pedig lépdel hátrafele, amíg a falnak nem ütközik.
Ott állok vele szemtől szemben. Vagyis nem teljesen. Feltápászkodok két lábra, még mindig farkas formában, így le kell rá néznem, hogy a szemébe tudjak nézni. Az a félelemmel teli tekintet. Így élvezetesebb lesz..
-N-Noah? -hátrafordítom egyik fülem a félénk hang irányába, de “áldozatomra” továbbra is halkan morgok. -Nyx! Mit csinálsz?
Hallom, hogy közelebb jön a hang tulajdonosa, de nem tudom, hogy kihez kéne párosítanom. Már el is felejtettem, hogy miért állok így szembe egy falkatagommal. Annyit voltam egyedül, hogy szerintem teljesen becsavarodtam..
-Nyx..? -megérzem kezét a hátamon, a bundámon, mire hátrapillantok.
Mint amikor elsőnek találkoztunk. Most is úgy érzek. Az illata, ami nagyon finom eper, megcsapja az orromat. Gyönyörű fekete haj keretezi arcát, amire most zavarodottság ül ki. És azok a gyönyörű barna szemek.. Elengedem “áldozatom” és szembefordulok vele.
Csak nézem az előttem álló gyönyörűséget és végig mérek rajta minden egyes négyzetmillimétert. Ettől láthatóan zavarba jön, ugyanis eléggé elpirul.
Lassan közelítek felé, de ő nem hátrál, így hagyja, hogy körbe “szaglásszam” magamnak.
Vio? De hát hogy került ide? És én hogy kerültem ide? És egyáltalán mit csinálok..?
