Firgrove-i farkasok

69. rész (Part II)

*suli után*

Remegve kopogok be az ajtajukon. Édesanyjuk nyit ajtót, én pedig beljebb lépek. Mindenki aki bent van kedvesen mosolyogva néznek rám. Még az apjuk is. Én ezt nem tudom viszonozni, és csak a lépcsőt szugerálom.

Szívem a torokban lüktet, ahogy Rose kísér fel Noah szobájába. Az ajtót kinyitva szemem elé tárul, ahogy a fal felé fordulva pihen. Teljesen lefagyok és megtorpanok a szobaajtóban.

-Mit szeretnél Rose? -hangja felismerhetetlenül rekedt és mély, és ahogy beszél egyből köhögni kezd, mire valószínűleg a sérülései fájni kezdenek, így felszisszen.
-Vendéget hoztam. -felém fordul és int egyet, hogy jöjjek beljebb, de én csak Noah-t figyelem, és nem tudok mozdulni továbbra se.

A torkom kiszárad, a szívem még hevesebben lüktet, amikor azt veszem észre, hogy Noah elkezd megfordulni, majd lassan felülni, hogy lássa, hogy ki jött hozzá. Amikor rám emeli a tekintetét először csak pislog rám bambán párat, majd amikor eljut a tudatáig, hogy itt állok elkerekedett szemekkel egy pillanat alatt előttem terem.

Felnézek rá, és azt látom, hogy könnyezik és azt se tudja, hogy mit csináljon.
Én is ugyanígy nézhetek ki.

Rose közben kiment, így kettesben maradtunk.

-Szia.. -töri meg először a csendet Noah.
-S-Szia.. -szorosan megölelem, el is felejtem, hogy ez neki lehet hogy fáj. -Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt veled.. Itt kellett volna lennem veled de.. -folytatnám még, de elsírom magam.
-Shh. Semmi baj. Biztos jó okod volt rá. Csak üljünk le kérlek, mert nem bírok sokáig állni még.. -én csak bólogatok egy sort és együtt ülünk le az ágyra. Vagyis ő lefekszik, míg én mellé ülök.
-Nem volt jó okom rá, ugyanis valószínűleg hülyeség az egész.. De én féltem.. Féltem, hogy undorodni fogsz tőlem.. -lehajtom a fejem, így a kezemet kezdem tanulmányozni.
-Miért undorodnék tőled hercegnőm? -nagy nehezen felül, megfordul, és így most a fejét a lábamra hajtja, hogy rám tudjon nézni.

Lassan lehullik az első könnycsepp a szememből, és mivel Noah a fejét rajtam pihenteti, így az ráesik az arcára.

-Hé.. Hercegnő.. Mondd el kérlek.. Mi történt veled egy hete..? -letörli a könnyeimet, ami egyre sűrűbben követik egymást.
-Én.. -próbálom keresni a szavakat, de egyszerűen nem jön ki a számon. Félek.. Nagyon..
-Ne félj kérlek.. Nem fogok semmit se csinálni. Undorodni meg pláne nem fogok tőled. Megígérem. -rám mosolyog, mire kicsit én is megnyugszok.

Bólintok párat, hogy megértettem, majd melléfekszek és óvatosan megölelem, amit ő nagyon szívesen viszonoz.

-Daniel megerőszakolt.. -mondom ki egy szuszra a mellkasába mert nem merek ránézni.

Érzem, hogy minden izma megfeszül e két szó hallatára. Mikor pár percig nem szólal meg én csak csendesen sírni kezdek, de fejemet továbbra se veszem el tőle, hogy ne is lássa a fejem.

-Hogy mit csinált? -tér vissza a hangja, majd egyből olyan szorosan kezd el szorítani magához, hogy azt hiszem még a levegőt is kiszorítja belőlem.
-Noah.. -megütögetem picit a karját. -Nem kapok levegőt..
-Ne haragudj. -hallom a hangján, hogy picit elmosolyodik, de enged a szorításán.
-Semmi baj.. De.. Akkor nem.. Nem taszítasz el magadtól? É-Én nem akarlak téged is elveszíteni.. -szipogok párat.
-Hé. Hercegnő. -felemeli óvatosan a fejem, hogy rá nézzek. -Ilyen miatt sose taszítanék el senkit, de legfőképp téged nem magamtól.
-De én undorodok magamtól.. Nekem te vagy a barátom.. É-Én nem akartam tényleg és.. -elveszem a fejem és visszahajtom a mellkasára. Nem bírok a szemébe nézni..
-Még jó, hogy nem akartad. És ne undorodj magadtól. Nem hinném, hogy sok választásod volt.. Ő is alfa.. Ő is erős. Sőt. Most kettőnk közül ő az erősebb.
-De küzdhettem volna ellene.. Meg védhettem volna magam..
-Nem, Vio. Higyj nekem. Ha egy alfa valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi.. Nem tudtál volna semmit csinálni, csak azt, hogy nem mész haza, hanem itt maradsz.. Ne okold magad, jó? És pláne ne undorodj magadtól. -simogatni kezdi a fejem, amit továbbra is a mellkasába fúrok.

Ezután valószínűleg bealudtam, mert nem nagyon emlékszek további beszélgetésre kettőnk között..

Remélem tényleg úgy van ahogy mondja.. Nem akarom elveszíteni.. Ő a legfontosabb nekem..