Firgrove-i farkasok

50. rész

*Vio szsz.*

*másnap este*

A napom úgy telt, mint a tegnapi.
Estére, vacsorára próbálok valami elviselhető külsőt varázsolni magamra, ezért sminkelek, és a legszebb ruhámat veszem fel, nehogy apának ne tetszen..

Mikor leérek, és látom hogy Dan van itt, a sírás kerülget. Komolyan apa? Nem lehetett volna bárki mást találnod, csakis a legjobb barátomat..?

-Szia Dan.. -hangom erőtlenül cseng, de azért odamegyek és megölelem, mire a derekam köré fonja karjait.
-Szia Vio. Nem is tudtam, hogy veled lesz a következő vacsorám. -vigyorogva néz rám, ám nekem csak egy műmosolyt sikerül magamra varázsolni.
-Na hát igen.. Én sem gondoltam volna..

Vacsora után, felmegyünk a szobámba, ahol hétvége óta, már Noah-val készült képek is vannak kirakva a Rose-al készült képek mellé.

-Nahát, kik ezek? Barátaid? -közelebbről is megnézi, ezáltal az ágyamon térdepel.
-Úgy is mondhatjuk.. Igen.. -akaratlanul is eszembe jut, hogy Noah nem mert semmit se csinálni, csak szobrozott az ágyam mellett. Erre elmosolyodok.
-Hm. Szép lány. Na várjunk csak.. Ez az a Noah gyerek, aki ellenségesen méregetett?
-Öhm.. Igen, ő lenne az..
-Tán valami exed? Vagy miért vannak vele közös képeid?
-Talán.. Nem tudom.. -lehajtom a fejem, és akaratlanul is könnyezni kezdek.
-Hé.. Ne haragudj rám.. Nem akartam elrontani a kedvedet.. -közelebb lép hozzám, és felemeli az államnál fogva a fejem. Ő nem olyan magas, mint Noah..
-Semmi baj.

Már csak azt érzem, hogy belebújik a nyakamba, és csakugyan, mint Noah szokta, szimatolni kezdi, majd egy ponton nagyon erősen szívni kezdi.

-Dan.. -nem hagyja abba, így meg próbálom ellökni magamtól. -Daniel! Hagyj már békén.. -amikor sikerül ellökni magamtól, nyakamra szorítva a kezem kezdek el rohanni ki a házból, egyenesen Noah felé. Az erdőbe érve hallom, hogy Dan, vagyis remélem hogy ő, követ továbbra is ezért gyorsítok a tempón. Noah-ék házához érve, vadul kopogni és csengetni kezdek felváltva. Egy idő után Noah anyja nyit ajtót, és egyből be is húz a házba. Nem kell kérdeznem semmit, csak egyből mondja hogy Noah-t merre találom.

Felfutok Noah-hoz, és vadul dörömbölni kezdek az ajtaján.

-Mivan már? Elmondtam hogy nem vagyok rátok kíváncsi! -kinyitja az ajtót, és én ezzel egyidőben a karjaiba borulok.