Firgrove-i farkasok

49. rész

*Vio szsz.*

*másnap*

Hulla fáradtan és nulla életkedvvel állok fel a földről, ami miatt mindenem sajog. Elkészülök, és sikeresen még késve is érek be. Nem merek hátranézni, így leülök Rose mellé, akin látszik hogy egy tonna kérdése van, de nem tesz fel egyet se. Én csak lehajtom a fejem a padra, és az órákon itt se vagyok fejben. Sőt még szünetekben sem..

Suli után, csakúgy mint suliba is, nulla életkedvvel megyek dolgozni is. Dan próbál felvidítani, de ezzel csak annyit ér el, hogy időnként kimegyek a mosdóba, hogy ki tudjam sírni magam, ugyanis Noah jut mindenről eszembe, mint az előző egy hónapban.

Nem tudom elhinni, hogy képes voltam neki bedőlni.. Hogy képzelhettem azt, hogy egy ilyen lány tényleg kell neki? A pletykák szerint Noah nem volt ma suliba, de nem tud érdekelni.. Most nem.. Mindkettőnknek le kell nyugodnia.. Miket beszélek.. Ezek után az lenne a csoda, ha egyáltalán visszajönne.. Nem is áltatom magam azzal, hogy visszajön, hiszen úgyse fog..

-Minden rendben kislány? -szól hozzám Dan, de én eddig se voltam itt fejben, így most is csak az ötödik szólításra sikerül felgonom, hogy nekem beszél. -Vio..!
-Ne haragudj, mit is kérdeztél? -ránézek, de most nincs energiám mosolyogni, így teljesen komoly fejjel nézek rá.
-Azt hogy minden rendben? Nagyon fura vagy, és én se tudlak még csak megmosolyogtatni sem..
-Persze, minden rendben.. Csak fáradt vagyok.. Ha kérdezi a főnököm, elmentem korábban.. majd holnap jövök.. -megölelem, majd átöltözök és már itt sem vagyok.

Kiülök arra a mezőre, ahol legutóbb voltunk Noah-val. Nincs kedvem még csak az erdejük közelébe se menni. Itt ülök egy ideje, és hazaindulok, amikor megérzem az első esőcseppeket a hajamon.

Otthon apám önelégült mosolyával találom szemben magam.
Közli velem, hogy talált egy sokkal jobb jelöltet magam mellé, így holnap meghívja vacsorára. Én csak bólintok egy aprót, és fel is megyek a szobámba.