Firgrove-i farkasok

7. rész

*Noah szsz.*

Mikor láttam, hogy körülvették Vio-t.. Ott helyben majdnem széttéptem őket. De Vio ígyis halálra volt rémülve, így nem tettem. Egyenlőre.

Láttam, ahogy valamit adnak neki, ezáltal elájul. Felkapják és futni kezdenek vele. Az őt vivő farkast szerencsére időben "kiütöm" hogy szépen fogalmazzak, így elejti Vio-t, de a húgom elkapja és fut vele el, hogy biztonságban legyen.
Saját kezűleg/mancsúlag tépem szét a maradék farkasokat, akik, mint kiderült, nem falka tagok voltak. Majd Alex-el az oldalamon futunk a húgom után.

A mi házunkba vitte, aminek nagyon hálás vagyok. Nem kell mindenkinek tudnia erről.

-Pár óra múlva fel fog kelni. Csak elkábították. Alapvetően nem ájult volna el, de a stressz ezt váltotta ki. -tudatja velünk a doki, aki megnézte Vio-t.
-Köszönöm doktor úr. -kezet fogunk majd ő már itt sincs.

-Te jó ég. Ha nem vagyok ott.. Bele se merek gondolni. -leülök az ágy melletti kis fotelbe és a fejemet lehajtom kissé.
-De ott voltál. Nem lett komolyabb baja. Ez lebegjen a szemed előtt. Ha tényleg ő a társad.. Akkor nagyon szerencsés lány. -Rose megölelget, majd magamra hagy.

Én csak nézem, ahogy egyenletesen szuszogva alszik. Nála szebb lányt még nem igen láttam. Nem tudom, mennyi ideje ülhettem ott, de azt veszem észre, hogy mocorogni kezd, majd hirtelen felül.

-NE! HAGYJ BÉKÉN! -konkrétan ordít, és sírni kezd.

Egyből mellé ülök az ágyra és csitítani kezdeném, de erre csak még jobban sírni kezd és újra elájul.

Óvatosan rásimítok az arcára és lágy puszit nyomok a homlokára, majd magára hagyom.

Kimegyek a többiekhez, akik aggódva néznek rám. Csak megrázom a fejem, és inkább a húgomat küldöm be, hátha tőle nem fog megijedni, ha felkel.

Kb fél óra múlva már azt halljuk, hogy csendesen sír, Rose pedig nyugtatja.
Már majdnem bementem, amikor anyám visszatartott, hogy most inkább ne, így elvonultam a saját szobámba. Bár nyilván ott is hallottam Vio-t.

Annyira sajnálom, hogy át kellett ezt élnie..