Noah élete nem könnyű. Azon kívül, hogy húgára kell vigyáznia, apja sürgetésére a lélektársát is keresnie kell. Mindezek mellett vérfarkas, amit nem lenne jó az emberek tudtára adni.
Nem lesz egyszerű feladat egy "19" éves srácnak..
Violet élete se...
~Te jó ég!.. Megtettem.. Istenem. Mi van, ha én neki nem jövök be? Ha csak barát akar lenni?.. De.. Akkor nem fagyott volna le.. Igaz?~
Ilyen gondolatokkal jutottam el a szobámig, ahol hál istennek most nem volt bent apám, mert pont egy nőt/lányt fektet. Amilyen gyorsan csak tudtam, előkerestem a fülesemet és bekapcsoltam max hangerőn valami random lejátszási listát.
*másnap reggel*
Ezek szerint nagyon jó zenék voltak, hisz bealudtam rajtuk. A tegnapi kölcsön kapott ruháimban ébredek, tehát este nem volt energiám átöltözni. Király..
Sietősen a fürdőbe vonulok, hogy letusoljak és rendbeszedjem magam. Miután ezt sikeresen véghez vittem, gyorsan bepakoltam a cuccaimat, és a suli felé veszem az irányt. Mikor beérek, azt veszem észre, hogy egy szőke hajzuhatag nekem csapódik, és konkrétan megfojt, úgy ölel. Rose-al csacsogva minden féléről igyekeztünk a termünk felé. Azt veszem észre a teremben, hogy a szokásos lány csoport ott gyülekszik ahol mindig, a fiúk körül, de Noah-t nem látom közöttük. Mindez egy pár másodperc erejéig tartott szomorúnak, ugyanis Rose egyfolytában valami hülyeséget csinált, amin muszáj volt nevetnem.
Az óra felénél járhattunk, amikor végre Noah és Alex is befutott. De atyám.. Ha eddig nem jöttek be valakinek, akkor most fixen. Mindketten fekete ingben, és ahhoz passzoló fekete nadrágban és cipőben jelentek meg.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rose-al egymásra néztünk, majd vissza rájuk tátott szájjal. Asszem most érzem azt, hogy azok a legendás pillangók a hasamban életre kelnek. És szerintem ezzel Rose is így van. Na meg mindenki a teremben. A tanár bocsánatát kérve sietnek a helyükre. Az illatuk most valahogy erősebben érződik, és az egész termet Noah menta és Alex citrusos illata tölti ki.
Egész nap, mint mindig, sokan voltak körülöttük, bár most még jobban, hisz nem megszokott, hogy így jöjjenek suliba. Egyszer csak azon kapom magam, hogy túl feltűnően bámulom Noah-t, amit ő is észrevett, így mosolyogva felém sétál át a lányokon. Csak így Alex is, csak éppen ő Rose-hoz.
Mikor ideértek, mindketten zavartan hajtjuk le a fejünket, és az ölünkben lévő kezeinket nézzük, amit most épp összekulcsoltunk, hogy tudja a másikunk, hogy éppen meghalni készülünk. (jó értelemben)
