JOYCE ✔️

Prológus

Joyce Bennet vagyok. A barátaimnak csak Joy. Egy gazdag család tagja. Van egy bátyám David. Nagyon szeretjük egymást, míg otthon éltem szinte mindig vele, és a legjobb barátjával voltam. Roy nagyon sok időt töltött nálunk. Valószínüleg mostanság is. Hogy miért nem vagyok benne biztos? Mert a művészetnek élek. 13 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy egy művészeti iskolába akarok járni. A jó tanulmányi eredményeimnek köszönhetően, esélyem nyílt rá, hogy egy bentlakásos iskolába járjak. A szüleim azonnal elintézték, hogy a nyolcadik osztályt már ott járjam. Év közben csak ritkán láttam a családom,viszont a nyarat együtt töltöttük. Valamerre mindig elmentünk nyaralni. Lassan hat éve hogy nem jártam otthon, huzamosabb ideig. Mindig csak 1-2 napot töltöttem ott,mert utaztunk is el. Ez a nyár viszont más lesz,mert apámnak fontos üzleti útra kell mennie, és anyám is elkíséri. Szóval ezen a nyáron otthon leszek, de a szüleimet alig fogom látni.

- Mikor indulsz?- kérdezi,még a koleszban,a szobatársam, és egyben legjobb barátnőm Sarah. Az órára pillantok, hogy pontos időt mondhassak.

- Tíz perc múlva itt a taxi. - válaszolok,és beteszem az utolsó polót is a bőröndbe.

- Hiányozni fogsz.- néz rám szomorúan. Odamegyek hozzá és megölelem.

- Sarah, látogass meg a nyáron!- tolom el magamtól, és mosolygok rá.

- Rendben. Megbeszélem a szüleimmel.- vigyorodik el.

- Remek. Most pedig segíts levinni a cuccaim!- nézek a bőröndjeim irányába. Nyár van, és otthon elég a bikini is, de én három bőröndnyi ruhát és cipőt viszek. Nem is én lennék, ha nem így lenne.

- Vigyázz magadra,és hívj minden nap!- ölel át utoljára Sarah. A taxis pedig a táskáimat teszi a csomagtartóba.

- Így lesz anyu!- szalutálok. Aztán elnevetjük magunkat.

- Jó utat!- köszön el.

- Neked is holnap. Szia.- intek neki a kocsiból.

- Szia.- integet ő is.

Néhány órás repülő út után, egyben földre ért a gép. Megkerestem a csomagjaimat, majd az ismerős arcokat kutattam. Magam után húzva bőröndjeimet, haladtam a kijárat felé.
Előkotortam egy kézzel a telefonom,és anyám számát keresgéltem. Gondoltam felhívom megkérdezem merre vannak,mert az is lehet hogy dugóba keveredtek.

- Joy! Joy!- hallom meg a nevem. Megállok a tömegben, és körül nézek. Keresem a hanghoz tartozó arcot.- Kicsim! - szólal meg a hátam mögött anyám.

- Anya!- mosolyodok el, és ölelem meg.

- Szia hugi.- érkezik meg David.

- Szia bátyó.- ölelem meg őt is.- Hát apa?- kérdezem.

- Sajnos nem tudott eljönni.- válaszol anya.

David felkapja a csomagjaimat, majd elindulunk az autóhoz. Az úton írtam Sarahnak, hogy épségben megérkeztem. Attól tartok ez lesz egész nyáron. Mármint hogy a legszórakoztatóbb dolog a telefonom lesz. Az is lehet,hogy elutazom Sarahoz,ha nagyon unatkozom.