JOYCE ✔️

11.

- Most egyenesedj ki!- mondja Roy,amikor már a deszkán guggolok.

- Nem merek.- jelentem ki.

- Miért? Ha esel akkor is csak a vízbe.- magyaráz.

- Tudom.- mondom nyafogva.

-Akkor állj már fel!- nevet rajtam.
Lassan elengedem a deszkát, és elkezdek kiegyenesedni.  Kezeimmel egyensúlyozva állok.-Látod,megy ez!?- vigyorog.

- Oké, de nem érzem ezt annyira stabilnak.- egyensúlyozok, mert hogy a víz alattam igen csak mocorog.

- Most elengedem a deszkád,te pedig próbálj minél tovább fent maradni!- mosolyog bíztatóan.

- Őőő,oké.- mondom bizonytalanul. Roy kicsit,de tényleg csak egy kicsit, távolabb lebeg a vízen. Aztán jön egy kicsivel erősebb lökés,és az eddigi eredményeim odevesztek. Elvesztettem az egyensúlyom,és a vízben kötöttem ki.

- Jól vagy?- kérdi vigyorogva Roy, amikor visszatértem a víz felszínére.

- Hát persze. - mondtam,majd újra a deszkára másztam. Hát most sem jártam nagyobb sikerrel. Párszor még leestem,ám már egyre tovább bírtam fent maradni a deszkán. Aztán a következő próbálkozásomnál,épp hogy sikerült felállnom,a deszka kicsúszott alólam,és a szokásos hátra fele helyett, előre borúltam. Egyenesen Roy karjaiba. Egy pillanatra elsüllyedtünk, majd Roy a derekamat fogva segített a felszínre. Furcsa bizsergés járta át a testem,a szívem nagyokat dobbant. Néztük egymás szemét,majd vigyorogni kezdett.

-Ez mi volt?- kérdezte. Elkapott a nevetés.

- Azt én sem tudom,- mondtam.-  de most már elengedhetsz!- mosolyogtam.

- Bocs!- mondta zavartan.

- Na hogy haladtok?- érkezett meg David.

- Már legalább kerek 30 másopercig fent bír maradni a deszkán.- nevetett Roy,és David is.

- Na.- néztem rá sértődötten.-Annál azért hosszabb ideig.- kértem ki magamnak.

- Kimegyek kicsit a partra.- jelezte David.

- Rendben.- mondtam.- Ha szeretnél menj te is nyugodtan! Elleszek addig. - néztem Royra.

- Biztos?- kérdezett rá.

- Persze.- másztam fel a deszkára,majd elfeküdtem. A fiúk kiúsztak a partra,engem egyedül hagyva. Amikor meguntam a napozást, gondoltam akkor még gyakorolgatok. Felálltam,és most elég sokáig tudtam egyensúlyozni. Még egy nagyobb hullámot is kibírtam. Már mint nem egy olyan magas nagy hullámról van szó,csak egy olyan laposról. Na értitek!?  Aztán annyira örültem, hogy utána egyből a vízbe hullottam. Nem adtam fel. Újra a deszkára másztam. Majd megint leestem. Épp vissza mászni készültem, amikor több szörfös is megjelent.

- Húzz arrébb bénaság!- flegmázott az egyik csaj.

- Bekaphatod.-mosolyogtam rá.

- Hogy mit mondtál?- nézett rám kérdőn.

- Hogy húzz innen te!- mosolyogtam továbbra is. A csaj arca eltorzult.

- Tudod te kivel beszélsz?- evezett közelebb.

- Ha szabad tippelnem,akkor arra tippelnék, hogy egy nagyképű,beképzelt tyúkkal.- vigyorodtam el.

- Te kis... most ezért- szált volna le a deszkájáról.

- Hagyd már! Mit ártott neked? Menjünk szörfözni!- mondta neki egy barna hajú fiú. A csaj még fintorgott egyet,majd elindult. A fiú még rám mosolygott, és utána ment.

Kiúsztam a fiúkhoz,akik a homokban ülve társalogtak.

- Na meguntad?- kérdezte David.

- Láttuk nagyon belejöttél.- nézett rám elismerően Roy.

- Aha jó volt. Pihenek egyet,aztán mehetnénk lassan.- feküdtem el a törölközőmön.

- Meguntad?- kérdezte Roy.

- Nem, csak egész nap itt voltunk.- mondtam.

- Jason áthívott minket hozzájuk, a csajok is ott lesznek van kedved velünk jönni?- kérdezte a bátyám.

- Mit csinálni?- néztem rá.

- Pizzázni akarnak menni.- közli David.

- Rendben. Megyek.- teszem le a fejem,és élvezem a nap sugarait.

- Ott találkozunk. Csá.- teszi le a bátyám, a telefont.

-Na?- kérdőn nézek rá,amikor leérek a lépcsőről.

- Induljunk! Azt mondta Jason, hogy a pizzázónál ütközünk.- veszi kezébe a kocsi kulcsot.

- Oké.- mondtam, és el is indultunk. Roy haza ment,és vele is majd a pizzázóban találkozunk.
Fél óra alatt oda is értünk. Kiszálltunk a kocsiból,és a már ott lévőkhöz mentünk. Köszönt mindenki mindenkinek,majd vártuk a csoport többi tagját.

- Na merre jártatok?- érdeklődött James.

- Szörfözni tanultam.- újságoltam vidáman.

- Na az tök jó,és hogy ment?- érdeklődött.

- A végén már fent maradtam a deszkán,csak ennyit mondok.- nevettünk.

- Hali. - érkeztek meg a többiek.

- Sziasztok.- köszöntünk nekik is.

Beültünk a pizzázóba, és mindenki rendelt.

- Holnap eljössz velünk plázázni?- kérdezte Sandra.

- Persze. Szívesen.- mondtam egyből igent. A pizzám felénél játam már,és inni valóm már nem volt.- Megyek hozok még inni. Ti kértek valamit?- kérdeztem mindenkitől. Kellyn kívül senkinek nem kellett semmi. A pulthoz sétáltam, és kértem két pohár kólát.

- Helo.- köszönt rám valaki. Megfordultam hogy lássam ki az.

- Szia.- mosolyogtam a barna hajú srácra, akivel a strandon találkoztam.

- Hogy vagy?- kérdezte.

- Kösz jól. A barátnőd is a közelben van?- fintorogtam.

- Nem a barátnőm,de igen itt van.- mondta nevetve.

- Nagyon megnyerő személyiség.- mondtam, közben a kezembe vettem a két pohár kólát.

- Igen,- vakarta a tarkóját.- de amúgy jó fej.- védte.

- Mit tart ilyen sokáig?- hallottam meg a hangját,majd társult hozzá az arca is.- Már megint te?- néz rám fintorogva.

- Szia. Jó újra látni.- mondtam, direkt kedvesen.

- Hát sajnos, én nem így érzek.- nézett rám lenézően.

- Uh. Ezzel most nagyon megbántottál.- tettettem szomorúságot. A csávó jót mulatott a jeleneten,a csaj meg utált engem.

- Te egy idióta vagy.- nézett a szemembe.

- Te meg egy beképzelt hülye picsa.- vigyorogtam rá.

- Elegem van belőled.- flegmázott majd kikapta a kólát a kezemből, és rám borította. Önelégülten mosolygott rám.

- Ebből is látszik,hogy egy éretlen kislány vagy.- mondtam elég hangosan,hogy mindenki jól hallja,aki minket figyelt, még mindig vigyorogva. Erre legfagyott az arcáról a vigyor.- Kérhetek még egy kólát?- szóltam a pultosnak. Mire megfordultam elmentek mellőlem, de helyettük David állt szembe velem.