JOYCE ✔️

69.

Izgatottan dobálom a felszerelésem, a táskámba, és a csengő hallatán, gyorsan szedem a lábaim a kolesz szobámig.

- Hé Joy, várj már!- lohol utánam Sarah.

- Nagyon izgulok. Minél előbb szeretnék a szállodába lenni.- mondom sietősen.

- Tudom, és én is, hisz tudod, de még van elég időnk.- ragadja meg a karom. Levegő után kapkod.

- Bocs, csak nagyon vártam már ezt a napot.- sétálunk tovább, de most már lassabban.

- Hidd el, én ugyan ennyire vártam, sőt, én kicsit régebb óta nem láttam a szerelmem!- mondta, és igaza van, ő egy héttel előbb hagyta ott Jamest. Ő, és Roy most eljönnek hozzánk, igaz csak néhány napra tudtak szabadulni a kötelezettségektől. Azt is csak azért, mert karácsony lesz.

- Igen, tudom.- bólogattam.

- Őhm...én most... Nekem dolgom van, mindjárt jövök utánad.- kezdett el furán viselkedni, majd az egyik folyosón eltűnt. Értetlenül mentem tovább.

- Mi a fene?- néztem furán a zárat, mert hogy nem volt rázárva, pedig csak Sarahnak, és nekem van hozzá kulcsunk.
Beléptem az ajtón, és minden rendben volt. Biztosan csak elfelejtettük bezárni reggel. Belöktem magam mögött az ajtót, és a táskám az ágyra dobtam. Az ablakhoz sétáltam, és az udvaron szaladgáló embereket néztem.

Lassan két kéz csúszott a derekamra, amitől megijedtem, és abban a pillanatban megfordultam. Roy egy hatalmas vigyorral állt előttem. Szinte felsikítottam örömömben, és a nyakába ugrottam.

- Úgy hiányoztál.- motyogtam a nyakába.

- Te is nekem.- szorított az ölelésén.

- Ugye nem csaltál meg!?- tolom el magamtól, hogy láthassam az arcát.

- Eszembe se jutott.- vezette kezét végig a nyakamon, és a hajamba túrt, majd így húzva közel magához, hogy megcsókoljon.
Hogy én mennyire vágytam már ezekre az puha, édes ajkakra. Csókja finomabb, és édesebb minden édességnél. Ajkaink egybe olvadnak. Roy úgy tart karjai közt, és úgy csókol, mintha az élete függne tőle.

- Így gondoltam én is.- vigyorgok rá, majd újra lecsapok ajkaira. Akarom érezni őt.

- Úgy hiányzott már ez.- motyogta ajkaimra, és folytatta szerelemmel teli csókunkat.

- Ezt folytathatjátok a szállodában, de most már lassan indulhatnánk!- szakított minket félbe James, aki vigyorogva támaszkodott az ajtónak, Sarah kezét fogva.

- Szia.- vigyorodtam el, és közelebb mentem, majd megöleltem.

- Szia csajszi. Jó újra látni.- engedett el.

- Igazából kész vagyok, de ha már itt vagytok, szeretnék mutatni valamit Roynak.- fogtam meg az említett kezét, és húztam magammal.

- Hova viszel?- érdeklődött.

- Majd megtudod, ha oda értünk.- kacsintottam rá.- Nincs messze.- mondtam. Végig cibáltam a fél iskolán, mire a kiállító terembe értünk. Az ajtóban felé fordultam.- Tudod, itt az a szokás, hogy a nyári szünet után, mindenkinek meg kell festenie, alkotnia valamilyen formában a nyár legemlékezetesebb pillanatát/pillanatait.- kezdtem el mesélni.

- Szóval ilyen egy művész suliban.- mondta mosolyogva.

- Igen. Nos, név nélkül be lehet adni ezeket az alkotásokat egy versenybe, amivel azt nyeri a nyertes, hogy az év végéig kiállítják a művét itt bent.- mutattam a terem felé.- Eddig egyszer sem nyertem, kivéve idén.- mondtam a számat harapdálva.

- Igazán? Gratulálok szerelmem.- Roy arcán őszinte büszkeség jelent meg.

-Igen, egy sorozatot készítettem a nyarunkról.- nyitottam be a terembe, ahol a falra voltak akasztva a festményeim.

- Itt vannak szobrok is.- mutatott az egyik szoborra.

- Igen, mert a szobrász részét Ashley nyerte, a rajzot Emma, és hát a festést én. Három nyertes van, ha mind három ágból van nevezett.- magyaráztam.

- Akkor ezeket te festetted?- lépett a sorozat első képéhez.

- Igen.- válaszoltam büszkén.

- Ez a tenger, és azok ott mi lennénk a távolban a szörf deszkán?- bólintok válaszul.- Ez meg a város este, amikor tetőn voltunk.- nézte a képeket, és végig láttam rajta, hogy nagyon érdekli.- Ez valami fantasztikus.- mondta a hőlégballonos képre.-  Hát ez?- mutatott a következő festményre.

- Kicsit talán zavarosnak tűnik tudom, de ha jobban megnézed, itt vannak a delfinek, és az ott egy bálna, alattuk pedig a csodás korall világ.- mutogattam a képen.

- Oh, és tényleg.- nézte még egy ideig. Ez a város fentről, amikor helikopterrel mentünk. Ez a tandem ugrásunk, és itt van minden. - vigyorogva nézett végig a falon. Igaza van, ott van minden. Az őz az erdőből,  minden, ami tetszett a túra alatt. Festettem tájképet, festettem az ugrásról, a sátrazásról, a vadvízről, még a faházikóról is.

- Van itt még egy, amit senki sem fejtett még meg.- mutattam a legfontosabb festményemre.

- Wáoh. Ez... ez.. Ezt én sem értem, de valahogy mégis érzem. Ha egy olyan festményt vásárolható kiállításon lennénk, ezért oda adnám apám vagyonát is. Őrülten szexi ez a kép. Hívogató. Nehéz levenni róla a szemet.- bámulta a szerelmünket szimbolizáló képet.

- Mások csak annyit mondtak eddig, hogy tele van érzésekkel, szép munka. Te pedig érzed, mert rólunk szól.- mondtam mosolyogva. Roy rám nézett, és megcsókolt.

- Csodálatos nő vagy. Büszke vagyok, hogy magam mellett tudhatlak.- ölelt magához, én pedig boldogan szippantottam be illatát.

- Annyira vártam már, hogy így ölelj.- bújtam már szinte a bőre alá.

- Na gyerünk indulás!- rontotta el James újra a pillanatot.- Hű, ezeket te festetted?- mutatott a képeimre. Bólintással válaszoltam. Végig futatta a tekintetét a műveimen.- Nagyon jók. Most már tényleg mehetnénk.- mutatott az ajtó felé, majd Royjal egymásra néztünk, és nevetve indultunk el.

Halihó

Remélem tetszett a rész! Sietek a következővel. Puszi 😘