JOYCE ✔️

42.

Halihó
Nem tudom ez a rész mennyit ront a történet minőségén, de valamiért úgy éreztem meg kellett történnie, annak, ami megtörténik. Remélem, nem lesz számotokra közönséges, és továbbra is szeretitek majd.😘

Amikor elváltak ajkaink, homlokunkat egymásnak támasztva kapkodtunk oxigénért. A szemem még nem tudtam kinyitni, de a vigyorom legalább akkora volt, mint délután az ugrás után, ha nem nagyobb.
Roy nyomott az ajkamra, egy csókot, és egy újabbat.

- Nem bírok leállni.- szinte éreztem, hogy vigyorog ő is.

- Nem vagy vele egyedül.- suttogtam, majd újra megcsókolt. Puha, még az előző csókunktól duzzadt ajkai, az enyémet falták. Többet akartam. Teljesen beindultam, de nem rég azt mondta, nincs még itt az ideje, én meg nem vagyok egy ribi, hogy rámásszak. Szóval visszafogtam magam, és élveztem ahogy csókol. Majd elszakadt ajkaimtól, és végig puszilt az arcélemen, majd a fülemnél lefelé haladt. Mondanom sem kell, hogy a vágy csak fokozódott bennem. A derakam simogatta kezeivel, és már a kulcsontomon haladt végig csókjaival.

- Roy.- nyögtem.

- Hmm.- morgott vággyal teli hangon.

- Nem rég- itt nyelnem kellett.- azt mondtad, - vettem egy mély levegőt.

- Tudom.- mondta úgy, hogy az ajkai a bőrömhöz értek.

- Akkor, - alig bírtam beszélni az élvezettől.- lehetne, - haraptam a számba.- hogy ezt abbahagyod?- erre a nyakamat csókolta tovább.- Csak mert,- húzott magához közelebb, és megéreztem odalent, hogy nem csak én vagyok feltüzelve. Ettől a bennem tomboló tűz, még nagyobb lángra gyúlt.- azt hiszem, lassan bugyit kell cserélnem.- fejeztembe a mondatot, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
Fejét a nyakamba hajtotta, mire én adtam egy puszit az ő nyakára.

- Leállítasz, majd tovább hergelsz?- nézett a szemembe, és kajánul vigyorgott.

- Nem ez volt a szándékom.- haraptam az ajkamba.- Egyébként is. Te kezdted úgy, hogy ennek még nincs itt az ideje.

- Lehet hogy tévedtem. - csókolta újra a nyakam.

- Nem.- toltam el.- Ha mindent megkapnál egyszerre, hamar rám unnál.- adtam egy csókot a szájára. - Most pedig, nézzük meg az ugrásainkat!- ugrottam le az asztalról. Nem tettem szóvá, még mindig eléggé feszülő nadrágját, de belül kacagtam. Igazából, nekem meg a bugyim nedves, szóval egy cipőben járunk.

- Ez így nem megy.- sóhajtott nagyot Roy.

- Mi?- fordultam felé, és láttam hogy vágyakozva néz rám. Hát ettől sem lett szárazabb a bugyim.

🔞

- Túl messzire mentem az előbb, és nem bírok magammal. Akarlak Joy.- lépett közelebb, és magához húzott egy csókra. Nem ellenkeztem, vadul visszacsókoltam. Viszont tényleg őszintén gondoltam, amit mondtam az imént, de rajta is segíteni akartam. Szorított magához, és egyre vadabb volt. Hát ilyen egy kiéhezett férfi. Kezem végig vezettem mellkasán, majd a hasán, és kigomboltam a nadrágját. Reméltem, hogy az ajtón senki sem akar majd bejönni, miközben benyúltam a nadrágjába, és végig simítottam férfiasságán. Roy, felmordult, amitől lassan már én is elvesztem a fejem. Lassan az asztalhoz sétáltunk, aminek neki támaszkodtam. Kezemmel lassan alsójába nyúltam, és megmarkoltam a kicsi Royt, ami nem is volt olyan kicsi. Ajkaimtól elszakadva nyögött fel. Erre én mozgatni kezdtem a kezem. Roy a nyakamnak esett. Enyhén belémharapott, amitől egy hangos sóhaj hagyta el a számat. Ekkor megmozdította csípőjét, és gyorsabb tempóra váltottam. Megmarkolta a fenekem, amitől újabb kéjes hang szaladt ki belőlem. Ajkait enyéimre tapasztotta, majd kezemben férfiassága erősen lüktetni kezdett, majd megéreztem meleg ondóját. Nem csak a kezem lett olyan, hanem a ruháink is. Ő mégis belemosolygott a csókunkba.

- Rendbe kéne tennem magam.- motyogta vigyorogva a számba.

- Nem csak neked.- néztem a szemébe mosolyogva.

- Te egy angyal vagy. Egy szexi angyal.- csókolt meg újra.

Úgy félórával később, amikor már mindketten tiszták voltunk, az ágyban néztük, ahogy vigyorogva extázisba esek az ugrás közben. Fejem a vállára hajtottam, ő pedig átkarolt. Hirtelen nagyot lépett előre a kapcsolatunk. Nem bánom, inkább boldogsággal tölt el, hogy végre közel kerültünk egymáshoz.

- Nem így terveztem.- szólalt meg, mire értetlenül néztem rá.- A csókot. Azt gondoltam, hogy ha már az első két próbálkozás nem jött össze, akkor valami csodálatos helyen foglak megcsókolni, hogy felejthetetlen legyen.- magyarázta el, majd enyhén felnevetett.

-Hé. A szobám nem elég csodálatos?- csaptam mellkason.- Nekem, így is felejthetetlen volt, lesz.- komolyodtam el, mélyen a szemébe néztem.

- Főleg hogy utána elborult az agyam.- kínosan nevetett fel.

- Az csak a ráadás volt.- vigyorogtam rá, mire megcsókolt.

- Elmondjuk a többieknek?- kérdezte, amikor már épp letettem a fejem.

- Hogy elélveztél a szobámban?- vigyorogva néztem fel.

- Nem.- nevetett.- Hanem hogy az enyém vagy.- puszilt bele a hajamba.

- Ez mit is takar pontosan?- helyezkedtem szembe vele.

- Azt, hogy ha bárki is hozzád ér, nem marad egy ép csontja sem.- nézett végig a szemembe.

- Bolond vagy.- mosolyodtam el, majd adtam a szájára egy puszit, mire ő nem engedte hogy eliszkoljak, hanem forrón csókolta ajkaim, és felém kerekedett.

- Te pedig gyönyörű.- szállt le rólam, majd újra a vállára feküdtem.

- Mióta vártál erre?- kérdeztem egy kis csend után.

- Mire?- kérdezett vissza.

- Hogy a magadénak mondhass.- mondtam.

- Amióta megláttalak a medencénél bikiniben. Csak azóta a vonzalomhoz, érzések is társultak.- mondta el.

- Miféle érzések?- érdeklődtem tovább.

- Nem tudom, de utálom, ha nem vagy velem, és féltékeny vagyok, ha más férfi közelében látlak.- szavai hallatán elmosolyodtam, majd eszembe jutott valami, és már nem is éreztem jól magam.

- Ez nem is olyan könnyű, mint gondoltam.-ültem fel.

- Mi a baj?- ült fel ő is.

- Azt hittem, ha azt tesszük amit a szívünk diktál, majd élvezhetjük a pillanatot. Viszont, most hogy kimondtad azt, hogy utálod ha nem vagyok veled, rájöttem, ez így sokkal rosszabb lesz, mintha nem történt volna semmi.- fulladt el a hangom a végére.

- Miről beszélsz?- nyúlt az állam alá, és maga felé fordított, de nem néztem rá.- Joy, ne gondolj most a nyár végére! Kérlek!- vont az ölelésébe.

Kicsit megnyugodtam a karjaiban, de ez akkor is itt lesz, ha nem gondolok rá, vagy nem mondom ki hangosan. A nyár vége akkor is eljön, ha nem veszünk róla tudomást.