JOYCE ✔️

44.

Roy

- Haza megyek átöltözni, mire megyünk vásárolni visszajövök.- mondtam Joynak amikor visszajöttek Sarahval.

- Rendben.- mosolygott rám édesen. Oh, azok az ajkak.- Kikísérlek.- mondta. Elköszöntem a többiektől, majd elindultunk kifelé.

- Részletesen kibeszéltétek a történteket?- érdeklődtem, mire elvigyorodott.

- Mondhatjuk úgy is. Azt a részt nem részleteztem, nyugi!- fogta meg a kezem puha kezével. Arcomra hatalmas mosoly kúszott. Magamhoz húztam, derekánák átöleltem, és megcsókoltam. Tettemtől belemosolygott a csókunkba, de kezeit a nyakam köré csúsztatta, és így faltuk egymás ajkait. Még sosem éreztem ilyet egy lány csókjától. Boldogság önt el, és többet akarok belőle. Hiány érzés kerít hatalmába amikor nem csókolhatom. Életem legjobb döntése volt, hogy tegnap mégis csak megcsókoltam. A kempingezés alatt akartam, ugyanis van egy külön progaromam, amikor kettesben leszünk, és akkorra terveztem. Viszont, mit veszítettem volna ha nem teszem meg most. Azok a finom puha ajkak, egésznap élvezni tudnám ahogy táncot járnak az enyémmel. Na és milyen izgatóan csinálja. Miután elváltak ajkaink, még egy ideig puszilkodtunk az autómnál. Nem tudok betelni vele.

- Ha már a csókod ilyen felbecsülhetetlenül fantasztikus, és rohadt izgató, milyen lehetsz az ágyban?- vigyorodtam el, és újabb puszit nyomtam a szájára. Közelebb hajolt a fülemhez, majd bele suttogott.

- Szeretnéd megtudni?- kérdezte, majd érzékien a nyakamba harapott. A nadrágomban megfogyatkozott a hely, de mély levegőt vettem, és kifújtam.

- Azt hiszem erre az este történtek enyhe válasszal szolgálnak.- nevettem  fel kínosan. Még mindig bánom kicsit, hogy így eldurrant az agyam. Nem épp egy elegáns kezdet.

-Mindent a maga idejében. - húzodott hátrébb, de csak hogy rám tudjon nézni. A kezei még mindig a nyakamnál pihentek.

- Nincs túl sok időnk. Ugye tudod?- vigyorogva kérdeztem.

- Hé. Szerepet cseréltünk, vagy mi?- ráncolta homlokát nevetve. Arca boldogságot sugároz. Szemei csillognak. Amikor elmosolyodik, vagy vigyorog, még aranyosabb. Vörös haja ahogy a vállán pihen, közre fogja enyhén szeplős arcát, tökéletessé teszi a képet. Tekintetem ajkaira siklik, és ellenállni sem próbálok a késztetésnek, egyszerűen megcsókolom. Érezni akarom őt. Indulnom kéne, de a lábaim nem engedelmeskednek az eszemnek, csak is a szívemnek. Hajábatúrok, és úgy nyomulok még jobban ajkaihoz. Éhezem, ha nem érintkezik a szánk, és vadul próbálok, legalább egy időre, jól lakni vele, de nem bírom abbahagyni ajkai ízlelését. Végül kifulladásig nyalakodtunk, és levegő hiány miatt, szét váltak ajkaink.

- Mennem kell sajnos.- nyomtam egy puszit a homlokára, és az ölelésembe vontam.

- Jól van.- egyenesedett ki, és lépett egyet hátra. Már csak a kezeink érintették egymást.- Siess vissza!- mosolygott, és az a tekintet. Gyönyörű szemei vannak, és ahogy rám néz azokkal. Szerelmes vagyok. Igen. Tuti. Persze, várok még a nagy szó kimondásával. Nem azért, mert nem vagyok benne biztos, csak nem akarom ezzel letámadni, még számomra is új ez az érzés.

- Sietek.- adtam még egy csókot a szájára.

- Már megint?- ahogy meghallottuk David hangját, lassan eltávoldtunk egymástól, persze vigyorogva.- Csak ne előttem!- fintorgott.

- Mondja az, akit nem rég olyan helyzetben látott a húga, amilyenben sosem kellett volna.- néz rá Joy komolyan.

- Oké. Jogos.- emelte védekezőn a kezeit.

- Figyi, én örülök nektek.- vigyorgott Emily, Joyra. Na, az összes lánnyal tuti jól kibeszélik a történteket.

- Megyek, nem sokára jövök.- mondtam, majd csak azért is szájon pusziltam Joyt. David arcát látva, nevetve szálltam be a kocsimba.

Joy

-  Szállj le rólam David!- néztem rá fenyegetőn, miután Roy elment.

- Nyugi hugi, csak jó piszkálni titeket!- vigyorgott.

- Jól van.- indultam el mosolyogva, vissza a házba.

- Ennyi?- hallottam meg a bátyám, mire visszafordultam.

- Túl jó a kedvem ahhoz, hogy haragudjak.- vigyorogtam rájuk, és ők ugyan így néztek rám.
Levágódtam a konyhában Sarah mellé, majd jöttek a bátyámék is.

- Rég láttam ilyen bolondnak.- mutatott rám.

- Igen?- vigyorgott Sarah.- Akkor te előnyben vagy, mert én még nem is láttam.- mondja.- Mindig életvidám a suliban, de most csak úgy árad belőle a boldogság. - mindig engem néznek, és rólam beszélnek, pedig itt ülök és hallok mindent.

- Mert szerelmes.- mondta ki egyszerűen Emily, és igaza van. Az vagyok. A fenébe is. Elég nyílvánvaló, ezért nem cáfolom meg, de meg sem erősítem, csak csendben hallgatok.
Hát ilyen a szerelem. Alig hagyott itt pár perce, már őrülten hiányzik. Eddig is hányzott, ha nem volt velem, de most hogy kinyitottuk ezt az ajtót, ez az érzés felerősödött. Nem akarok a fránya nyár végére gondolni, de akaratom ellenére is bekúszik az elmémbe. Már most fájdalommal tölt el a tudat, hogy alig másfél hónapunk maradt Roy-jal. Aztán fájdalmas búcsút kell vennünk. Viszont most még ez sem törheti jó kedvem. Annyira boldognak érzem magam, hogy lassan kicsordul belőlem.

- Hahó. - kegyezett a szemem előtt David.- Készülődhetnél!- mondta, amikor ráemeltem zavart tekintetem.

- Jól van. Megyek.- rosszallóan néztem rá, majd mosolyogva indultam a szobámba, ami tegnap este óta szent hely. Na jó, tudom ez már túlzás, de mégis csak itt csókolt meg először Roy. Na, és mennyit kellett várnom erre a csókra. Amióta csak ismerem ez volt minden vágyam. Igen, gyerek korom óta. Persze egészen kicsiként még csak a puszija után sóvárogtam, majd nagyobbként már a csókjára, most pedig hát, mindent akarok.

Halihó

Sajnos kedveteket kell hogy rontsam, mert nem biztos hogy holnap lesz rész. Az utóbbi héten teljes a káosz a fejemben. Fura dolgok történnek, és összezavarodtam. Nem bírok koncentrálni az írásra. Lassan megőrlük a bennem kavargó érzésektől, és gondolatoktól. Az sem segít ebben, hogy nincs kivel kibeszéljem a dolgot.
Próbáltam írni, de nem ment, és most elfogytak a részek. Sajnálom, és minél előbb megpróbálok részt hozni.

😘😘