JOYCE ✔️

51.

- Tavaly, elmentem anyuékkal vásárolni, és vittük a húgomat is.- kezdett el mesélni Kelly.- Kicsi még, és elfutkosott, nekem kellet utána menni. Futottam, hogy elkapom, és amikor utolértem, úgy akartam megállni, hogy odacsúszok hozzá, ám ehelyett, akkorát estem magammal rántva a tesómat is.- nevette el magát, és mi sem bírtuk kacagás nélkül.- Ami még cikibbé tette, hogy ez pont a kasszánál történt.- Jack szinte nevetőgörcsöt kapott az utolsó mondtat hallatán, ami miatt minket is elkapott.

- Nem fogod elhinni, de ott voltam. Láttam.- szakadtunk a nevetéstől, de Jack felül múlhatatlan volt. Főleg hogy valószínűleg visszajátszotta az emléket a fejében.

- Az nem lehet.- temette, a nevetéstől rázkódva, kezébe az arcát Kelly.

- Úristen, én annyit nevettem akkor. Még órákkal később is eszembe jutott, és fulldokoltam a nevetéstől. Igaz az arcodat nem láttam, ezért nem is tudtam hogy te vagy.- mesélte a fiú.

- Rohadék, tudod nekem milyen ciki volt?- szidta le nevetve.

- Elhiszem.- röhögött Jack.

- Emily? Neked mid van?- kérdezte Kelly, a téma terelése érdekében, bár Jack még most is csak próbálja elfojtani a nevetést.

- Nos, ez most történt a nyáron. Joy nem volt otthon, mert Royjal volt valahol.- már tudtam mit akar, és nekem is ez jutott nem rég eszembe. Gyorsan gondolkodtam mi mást mondhatnék.

- Nekem is ez, úgy hogy ez kettőnkre érvényes.- jelentette ki David.

- Tehát. Otthon voltunk Davidéknél. A kanapén ülve, hát megkívántuk egymást. Nagyban a közepében voltunk, amikor meghallottuk Joyt, ahogy felkiált.

- Annál cikibb nincs, amikor a húgod meglát miközben épp benne vagy a barátnődben. Ráadásul a pont az a részünk volt felé.- mesélték el a sztorit, amin mindeki nevetni kezdett.

- Ráadásul, alig volt rajtam valami, amikor Roy is besétált.- tette hozzá Emily.  Szórakoztunk ezen még, majd rám néztek.

- Uh. Az enyém nem ilyen vicces. Bár jól eloroztátok a sztorit előlem, így a második számú kínos történetet mondom el. Inkább vér ciki. Régen sokat sátraztunk a bátyámmal, és Royjal. Még elég kicsi voltam, és- nevettem kínosan magamon. Észre vettem hogy Roy is emlékszik, és már magában nevet.- egyszer középen aludtam, úgy láttam csukva van Roy szeme, így az orromba túrtam, majd megettem. Erre ő végig nézte, majd felkiálltott hogy "Fúj te megetted a fikádat." Annyira égett a fejem.- be sem fejeztem, de végre Royból kitört a nevetés, és a bátyámból is, mert ő is emlékezett az esetre. A többiek is végül jót szórakoztak. Nekem pedig még most is égett emiatt a fejem.

- Remélem, ma már azért leszoktál róla!- ölelt át Roy.

- Már akkor. - mondtam nevetve.
Még egy darabig fent voltunk, majd lassan mindenki a sátrába ment. Mi voltunk az utolsók Royjal, ami nem volt okos döntés, mert így végig hallgattuk akaratlanul is a többiek játszadozását. Gondolom ők ezt halknak hitték, de mi eléggé kellemetlenül éreztük magunkat.

- Szerinted mi is ilyen halkan csináltuk?- kérdezte halkan nevetve Roy.

- Igen.- ijedtemben megugrottam, mert a David a sátor melett szólalt meg.

- Mi az isten?- morogtam suttogva.

- Csak pisilni megyek, és meghallotam a kérdés, így válaszoltam.- magyarázta szintén suttogva.

- Szóval este is hallgatóztál?- kérdeztem kicsit hangosabban.

- Nem, de még nem aludtam akkor, és ami hallható, az hallható.- magyarázta.

- Én reggel is hallottalak titeket.

- Wáh. Baszd meg!- kiáltott fel a bátyám, és erre mindenki felnevetett. Tényleg mindenki. Tehát eddig senki sem aludt. Bár tudtuk, hogy valaki fent van, de hogy mindenki.

- Azt hiszem meg van az új, legkínosabb szituációnk, legalábbis nekem.- mondtam ki hangosan.

- Igen. Nekem is, mert ezek szerint mind hallottatok mindent.- kiáltotta Sandra.

- Na jó éjt!- morogta Carl. Aztán mind elköszöntünk egymástól, és csendben elaludtunk.

Másnap senki sem kelt korán. Már a nap is az égbolton díszelgett, amikor kidugtam az orrom, a sátorból. Nagyot nyúktózkodtam a friss levegőn. Élveztem, ahogy a lágy szellő végig simítja arcomat. Még most is kellemes érzés járja át a testem, amikor nézem a rendezetlenül sorakozó fákat.

- Jó reggelt!- kissé megijedek a hátam mögül érkező hangtól. Hátra nézek, és  Carl lépdel a sátrak közt.

- Neked is!- mondom.

- Találtam egy vízesést nem messze, kis tavacskával. Iható a víz, így a kiürült üvegeket megtöltöttem.- magyarázta.- Mivel napok óta nem fürödtünk, csak nedves törlővel tisztálkodtunk, le fürödtem. Azért mondom, hátha te is szeretnél fürdeni. Aztán, ha felébrednek a többiek, nekik is elmondom. Biztosan örülnek majd a hírnek.- pakolta le a vizes palackokat.

- Hát ez szuper. Milyen korán keltél te, hogy ennyi mindenre volt időd?- kérdeztem kedvesen, és próbáltam, nem kimutatni értetlenkedésem. Mert hogy fogalmam sincs, hogy most megint miért beszél velem normálisan. Bár tuti nem tart ez sem sokáig.

- Hát reggel. Olyan hét óra körül. Félnyolc elmúlt, amikor megnéztem az időt. Aztán kikapcsolt a telefonom, mert lemerült.- húzta a száját. Komolyan mondom, ha ilyen lenne mindig, kedvelném mint barátot. Ezt az oldalát szerethetik a többiek is, csak én eddig nem találkoztam vele.

- Wáoh. Az én telóm már tegnap reggel beadta a kulcsot.- nevettem.

- Ha lenne kocsink, akkor feltölthetnénk őket.- mondta.

- Igen, de valahogy jobb most így mindentől távol, kicsit kizökkentve a mindennapokból.- néztem fel a magas fák lombjára, amin áttörni próbál a nap sugara.

- Persze, de ha baj történik  még telefonálni sem tudunk majd.- magyarázta.

- Reméljük hogy nem lesz baj!- mosolyogtam rá, mire ő csak vigyorogva megrázta a fejét.