JOYCE ✔️

52.

Megnéztem a tavacskát, amiről Carl beszélt. Egészen aprócska volt, de sokkal gyönyörűbb mind gondoltam. Mivel fürdőruhát nem hoztam, de pucérra sem akartam vetkőzni, a fehérneműmben mentem a vízbe. Miután végeztem, megbújva vettem át a tiszta bugyit és melltartót, majd a többi tiszta ruhát. Enyhén szólva dideregtem, de jobb volt már tisztán, mint izzadtan. Igaz erre a célra kitalált nedves törlőt vettünk, viszont mégis csak jobb vízzel fürdeni. Mire visszaértem a sátrakhoz, már Jason és Kelly is kint ültek.

- Mitől vizes a hajad?- kérdezte a lány.

- Carl nem mondta? Van itt egy vízesés, tavacskával. Ott fürödtem.- magyaráztam, miközben különböző helyekre aggadtam a nedves ruháimat.

- Uh, ezt meg kell néznünk!- ugrott fel, majd Jasonnel együtt el is iszkoltak.

- Jó reggelt!- bújt elő Roy a sátorból.

- Jó reggelt!- húztam mosolyra egyből a számat. Közel mentem hozzá, és átöleltem. Belepuszilt a hajamba, majd szorosabban fonta körém karját.

- Hol fürödtél?- érdeklődött. Neki is elmondtam, amit Kellynek is. - Ha visszajönnek, én is lemosom a retket magamról.- mondta, és még mindig egymást öleltük. Kicsit eltoltam magamtól, ránéztem, majd lágyan megcsókoltam. Ugyan olyan gyengéden csókolt ő is. Élveztem ahogy ajkai az enyémekkel összeér. Imádtam az izét, akárhányszor megcsókolt. Nem zavar hogy reggel van-e, vagy épp ivott. Egyszerűen odavagyok puha ajkaiért. Egésznap eltudnám viselni.

- Függő lettem. Nehéz kibírni a csókod nélkül.- mondtam Roynak.

- Akkor én is az vagyok, mert ugyan így érzek irántad.- nézett mélyen a szemembe.

Kicsivel később már mindenki ébren volt. Roy lefürdött, majd őt követte Sandra. Jack épp rá vár, hogy ő maga is felfrissülhessen.

- Elfogyott a víz, sajnos neked már nem maradt.- sétál vissza Sandra.

- Na persze. Ez elég gyenge hazugság.- állt fel Jack.

- Csak hülyülök te.- öklözött a fiú vállába, amikor elment mellette. Közben megérkezett a pasi, aki a felszereléseket adja. Roy ment üdvözölni, és beszélni vele. Mostanra átbeszéltük, hogy mind mászunk. Sarah lett volna az egyetlen, aki nem akart mert félt, de ünneprontó sem szertne lenni, így megpróbálkozik vele. Elméletileg délután indulunk, a nagy fal megmászására. Amiről kiderült, hogy nem harminc, hanem hatvan méter magas.

- Nos, figyeljen mindenki!- állt meg előttünk Roy. - Aki szeretne rész venni a holnapi meglepetésben, az úgy másszon fel oda, hogy hoz magával legalább egy hálózsákot, mert fent éjszakázunk!- magyarázta el. Már rá sem kérdezek mi lehet a meglepetés.

- Mi a meglepi? Vagy ez annak  zsákba macska, aki fent marad?- kérdi Sandra.

- Elmondom, ha nem mondod el Joynak!- hitetlenkedve ráztam a fejem.  Sandra megígérte hogy nem fogja elárulni, így félre mentek. Igazábl egyedül maradtam, mert mindenkit érdekelt a dolog.

- Még nem vagyok ebben biztos. Meddig van időnk átgondolni?- érdeklődte Sandra, már hallótávolságon belül.

- Amíg el nem indulunk.-mondta Roy.

Lassan eltelt az idő, és pakolni kezdtünk. A felszerelést biztosító férfi,  bemutatta hogy kell hegyet mászni.  Sarah kicsit félve, de elindult.

- Hé. Lehet hogy felmászok, de lefelé hogyan? Mármint fel is eléggé félek, gondoljátok hogy lemerek majd ereszkedni?- érdeklődött.

- Nem lesz semmi baj. A kötelek tartanak majd.- mondtam, miközben megkapaszkodtam egy kiálló kőben.

- Együtt jövünk le, szóval vigyázok én rád.- nyugtatta meg James, aki most is mellette haladt. Egy percre sem hagyta magára. Ezért nagyon hálás is vagyok neki. Ott van mellette, szereti, és vigyáz rá.

- Ti hogy bírjátok ezt?- kérdezte Kelly fáradtan, pedig alig tíz perce mászunk.

- Azzal nincs baj hogy bírom-e, csak azzal hogy félek.- válaszolta Sarah.

- Szerintem a kondiddal van a baj.- mondta mindentudón Sandra.

- Akkor velem is az lehet a baj.- nyögte Jack.

- Minden bizonnyal.- mondta Carl.

- Ne a szátok járjon, hanem a kezetek!- kiabálta már jóvan fentebbről Roy, akit Jason követett, aztán David, majd Carl. Mi Sandrával egy magasságban voltunk, egyből a fiúk után. Ami érdekes, hogy nem Sarah a sereghajtó hanem Jack, akit nem sokkal hagyott le Kelly. Emily pedig utánam araszolt.
Élveztem minden percét a mászásnak.  Annyira nem volt fárasztó, mint ahogy a lemaradtak állítják. Igaz az ujjaim elgémberednek lassan, de mégsem ez az amire koncentrálok. Elég magasan vagyunk már, és festői a táj. Igaz csak a fákat látom most is, de nagyon szép látvány. Egy magasságban vagyok a lombkoronával. 
Nem tudom mennyi idő telt el, ám már csak arra eszméltem fel, hogy alig van hátra pár méter, és a fiúk már fent vannak. Erőt vettem még utoljára magamon, és nekilendültem. Az út végén Roy nyújtotta a kezét hogy felsegít, ám nem fogattam el, egyedül akartam ezt végig csinálni. Vigyorogva rázta meg a fejét. Nem vette zokon hálistennek. Így hát feltápászkodtam, és elterültem a kövön. Fújtam párat, majd felkeltem, hogy lássam a tájat. Minden felé csak fák, és hegyek. Persze mindez gyönyörű volt. Aztán megláttam egy felvonót.

- Hát az?- érdeklődtem.

- Holnap azzal jöttünk volna vissza, de megbeszéltük a többiekkel, hogy ők majd elsétálnak az alsóbb megállóhoz, és onnan folytatjuk együtt a túrát.- magyarázta.

- Most ezt annyira nem értettem.- fújtam egyet.- Elfáradtam.- ültem le.

- Az a lényeg, hogy holnap mi ide nem jövünk vissza. A többit meg majd holnap.- kacsintott. Közben felértek a többiek is, és pihentek kicsit, mielőtt visszaindultak. Még sötétedés előtt leértek. Mi pedig, Sandra, Carl, Jason és mi Royjal, fent maradtunk. Itt fent is áll egy kunyhó, gondolom a holnapi felszerelés lehet bent. Na meg ott a felvonó is. Mi Royjal kicsit messzebb ültünk a többiektől, mert amúgy is úgy volt, hogy itt kettesben leszünk. A többiek a kunyhónál ültek a hálózsákjukban, míg mi a felvonóhoz voltunk közelebb. Ide fent nem gyújtottunk tűzet, csak ültünk a sötétségben, és néztük a tiszta égbolton tündöklő milliónyi csillagot.

Halihó

Képzeljétek, már kétszer is megfeledkeztem Davidről, és Emilyről. Utólag jutnak eszembe, és akkor írom bele őket. Egyszerűen nem értem, miért felejtem el őket. 😅
Azért remélem tetszenek a részek.😋

Puszi 😘