JOYCE ✔️

26.

- Azt hittem eltévedtél.- nyitott ajtót Kelly vigyorogva.

- Nem. Megvagyok, csak onnan ahol voltam, kicsit messze volt a cél.- magyaráztam, befelé haladva a házba.

- Mert hol voltál? Mért nem hozott el a bátyád, vagy Roy?- érdeklődött Sandra.

- Hát - kezdtem bele de, Sandra közbe vágott.

- Érzitek ez a pasi szagot?- szaglászott a levegőbe. Tudtam hogy én illatozom, úgy mint egy pasi, és ezért a lábam idegesen kezdtem rázni.

- Ez olyan, olyan. Tudod kinek az illata ez?- csillant meg Kelly szemében a felismerés fénye. Már a számat harapdáltam, és ide- oda forgattam a fejem.- Roy, ez olyan Roy-os.- mondta ki, majd egymásra néztek, mintha telepatikusan kommunikálnának, aztán döbbenten rám néztek.  A lábam megállt, és csak néztem rájuk. A szemükkel szugeráltak, és megadtam magam.

- Igen nekem van olyan illatom.- görnyedtem el, majd hátra dőltem behunyt szemmel a kanapén.

- Nála töltötted az éjszakát?- kíváncsian ugrottak mellém, hatalmas vigyorral a fejükön.

- Igen de, nem volt köztünk semmi.- szögeztem le egyből az elején. Kis csalódottságot láttam arcukon.

- Akkor mért aludtál ott?- kérdezte Sandra.

- Hogy kerültél oda?- jött egy újabb kérdés Kellytől.

- Egyértelmű hogy valaki odavitte, az a valaki pedig biztosan Roy volt. Ez hülye kérdés volt.- válaszolt helyettem Sandra.

- Nem biztos hogy ez olyan egyértelmű. Bármi történhetett volna, amiért odakerült.- vitatkoztak.

- De nem történt.

- Honnan tudod?

- Nem tudom, csak gondolom oké?- Kelly csak felhorkantott Sandra válaszán. - Folytasd kérlek!

- Még el sem kezdtem.- néztem rájuk, még az iménti zavaromból ébredezve.

- Akkor mesélj, mi volt!?- mondta Kelly.

- Tegnap egy csodálatos napot töltöttünk együtt. Delfinek, búvárkodás, bálna show.- emlékeztem vissza.- Aztán este nem mehettem haza, mert a bátyám romantikázott Emilyvel. Tehát Roy megengedte hogy nála aludjak. Jól elvoltunk de tényleg. Csináltunk képeket, aztán hülyéskedtünk. Egyszer csak majdnem megcsókolt.- piszkáltam a körmöm, és felnéztem közben a lányokra.

- Hogy mi?- sikította Kelly.

- Hogy- hogy csak majdnem?- kérdőn nézett rám Sandra.

- Mert egy idióta vagyok. Megkérdeztem, hogy megfog-e csókolni.- Kelly itt homlokon csapta magát.- Ezzel még nem szállt el a pillanat varázsa. A telefonom csörgése tette azt semmiség, és helyette feszült lett a légkör.- meséltem el.

- Ha nem kérdezősködsz, megcsókolt volna.- mondta Sandra.

- Aha, és akkor abban szakít meg a telefon. Akkor most még kínosabb lenne. Azt hiszem.- sóhajtottam.

- Vagy folytatáttok volna, a beszélgetés után. Sőt, lehet meg se hallottátok volna hogy csörög, csak faltátok volna egymás ajkait.- ábrándozott Kelly, mi meg csak néztünk rá, felhúzott szemöldökkel.

- Ezzel nem segítesz.- közölte vele Sandra.

- Bocsi.- húzta a száját.

- Semmi gond. Végülis igazad van.- mondtam.

- Hogy volt tovább?- néztek rám kíváncsian. Ezért hát elmondtam a többi részét is a történetnek, ami a kocsiból kiugrásig tartott.

- Szóval te ebből azt vontad le, hogy már nem akarja veled tölteni az idejét, ami csak annyit jelenthet, hogy haragszik rád, vagy hogy megunt? - foglalta össze Sandra.

- Igen.- vágtam rá.

- Mióta itthon vagy, szinte minden idejét veled tölti. Te pedig vele. Ha nem kedvelne téged, jobban mint bárki más, szerinted rád pazarolná a szabadidejét?- nézett rám Sandra.

- Csak azért, mert megígérte hogy nem lesz unalmas a nyaram. Egyébként nem lenne velem, ha csak nem kérem rá. Ebből kiderült, kár szépíteni.- magyaráztam.

- Lehet csak azt akarja, hogy

- Nem. Nem akar velem lenni, ha nem muszáj. Ezt tiszteletben fogom tartani.- mondtam határozottan.

- Inkább megkéne beszélnetek!- mondta Kelly.

-Nincs ezen mit beszélni.- mondtam.- Mit terveztetek mára?- kérdőn néztem rájuk, ezzek lezárva a témát.

- Szeretsz futni?- kérdezte Kelly.

- Igen.- válaszoltam.

- Adok ruhát, lenne kedved eljönni velünk?- kérdezte.

- Perzse.- vigyorogtam.

Roy

- ... és csak úgy fogta magát,kiszállt a kocsiból?- néz rám David hitetlenkedve. Válaszul bólintottam.- Hát tesó, a nőkkel vigyázni kell! Nem tudhatod, hogy amit mondasz, mit hoz ki belőlük.- nevetett.

- Nem lerázni akarom őt, csak kell egy kis idő, hogy átgondoljam a dolgokat. Ettől függetlenül szeretek vele lenni.- magyarázom.

- Mit kell ezen átgondolni?- értetlenkedett David.

- Nem tudom. Fura nekem ez a dolog, érted? Ő nem csak egy lány. Azt hiszem érzéseim vannak iránta, sőt biztos, és nem tudom hogy jó ötlet lenne-e belevágni. Nyár végén mi lenne velünk? Mi van ha megbántom? Fontos nekem, és nem akarom, hogy miattam szenvedjen. Na meg rámenne a barátságunk, és többé nem állna velem szóba.- magyarázom.

- Ennyire nem kell előre gondolni.- nevetett.- Figyelj! A jelenben kell élni, azokkal a gondokkal amik adódhatnak, akkor foglalkozz, amikor itt vannak! Addig pedig élvezd az mostot!- vigyorgott.

- Mikor lettél te ilyen bölcs?- nevettem fel, mire  csak vigyorogva megvonta a vállát.

- Te figyelj! Ne haragudj, de vár Emily! Mennem kell! Megvárod Joyt?- kérdezte.

-Szerinted megvárjam?- néztem rá.

- Ma szerintem hagyd, és próbálj meg vele holnap beszélni!- támaszkodott a pulton.

- Oké, akkor megyek én is.- álltam fel.

- Holnap rendezünk egy bulit, ha esetleg máshogy nem akarna találkozni veled, akkor ott lesz rá lehetőséged.- csukta be az ajtót maga mögött.

- Mert szerinted most a háta közepére sem kíván?- néztem rá kérdőn.

- Megeshet.- bólogatott.

- Remek. Na majd akkor holnap.- intettem, majd beszáltam a kocsimba, elindítottam a zenét, és haza kocsikáztam.