JOYCE ✔️

10.

- Most hová viszel?- érdeklődött Joy.

- A városba.- mondtam.

- Minek?- kérdezett.

- Elhoztam a gépem,és szeretnélek lefotózni. - mondtam el őszíntén.

- Engem? Roy,felejtsd el!- mondta.

- Mostanában nem láttam nálad izgalmasabb témát. Kérlek Joy engedd meg! Nem mutatom meg senkinek.- kérleltem.

- Na jó, most az egyszer, de csak mert szépen kértél.- dőlt hátra.- Amúgy nem is tudtam, hogy szeretsz fotózni.- mondja.

- Hát most már tudod.- nevetek. - Miért nem akarsz modell lenni?

- Nem tudom. Nem áll közel hozzám ez a szakma.- válaszol. - Roy!

- Hmm?- nézek rá kérdőn.

- Annyit árulj el,hogy nagyon extrém dolgokat csinálunk majd nyáron?- érdeklődött.

- Mondtam már hogy ne faggass!-nevettem.- Azért elárulom hogy nem csak extrém sportok vannak a listán,de legfőképp az.- mondtam.

- De jó. Nagyon kíváncsi vagyok már.- dörzsölte össze tenyerét.

- Megjöttünk.- mondtam, és lassítani kezdtem.

- Hol vagyunk?- kérdezte Joy,és kíváncsi tekintettel nézett rám. Csak mosolyogva kiszálltam, majd ajtót nyitottam neki.

- Ez apám cége.- mondtam, amikor kiszállt ő is.

- Mit csinálunk itt?- értetlenkedett.

- Majd meglátod.- kacsintottam.

Joy

- Te meg a meglepetéseid.- forgattam a szemem nevetve. Bementünk,majd Roy váltott néhány szót a biztonsági őrrel. Azután beszálltunk liftbe. A legfelső emeletre, majd onnan a tetőre mentünk.- Itt akarsz fotózni?- néztem rá értetlenül,majd megfogta a kezem,újra. Mosolyogva mentem vele. Jó érzés volt fogni a kezét. Aztán amikor már nem takarta semmi a kilátást,értettem miért ide hozott. Gyönyörű volt a város az esti fényben. Még sosem láttam ebből a szögből. Hogy is láttam volna? A szüleim miért hoztak volna fel egy épület tetejére,és magamtól sem jöttem,mert minek? Most pedig Roy elhozott. Elég romantikus a szitu, de nem gondolok bele sokat,hisz csak barátok vagyunk. Észre sem vettem a nagy gyönyörködésben, hogy Roy közben fotóz. Ránéztem vigyorogva.- Mit csináljak?- kérdeztem zavartan,mert nem tudtam mit kellene csinálnom.

- Ha szeretnél pózolj,amíg ki nem találok valamit.- bújt újra gép mögé. Végül elhülyültük az egészet, mert nagyon feszengtem.

- Megmondtam, hogy ez nem az én asztalom.- nevettem.

- Mégis csináltam egy csomó tök jó képet rólad. Annyi az egész,hogy nem vagy egy modell,de ha pillanat képről van szó azon tündökölsz.- nézegettük a képeket.

- Úgy gondolod?- néztem rá.

- Úgy.- nézett ő is rám,és olyan közel volt, hogy épp nem ért össze az orrunk.Szívem gyorsabban kezdett verni, és a tenyeren izzadni.- Haza viszlek. Elég késő van már.- nézte meg a telefonját. Nem mondtam semmit,felálltam és indultunk a kocsihoz.

- Jó reggelt!- ébredek David hangjára,majd egyszer csak egy pohárnyi víz folyik szét a testemen.

-David!- kiabálok, majd hallom hogy nevet. Ezt még visszakapja. Egyből a nyomába eredek. Nincs a szobájába,így a konyhába megyek. Közben észre veszem hogy fehér felsőm a víztől a testemhez simul, és átlátszik.- A francba.- morgok az orrom alatt. A konyhába érve észre veszem hogy már Roy is itt van. Ők is észre vesznek,David nevetésben tör ki , Roy pedig zavartan néz. Gyorsan eltakarom magam.- Felöltözök, és mehetünk.- mondom Roynak. A szobánba futok,és felveszek egy fürdő ruhát,amire egy rövid nadrágot, és egy haspolót. A hajam kontyba kötöm, végül a napszemüveget a fejemre teszem,mint egy hajpántot. Lefele menet,még kiürítem az egyik vázát,és tiszta vizet engedek bele. Mosolyogva lépkedek le a lépcsőn. A fiúk az étkezőben vannak, beszélgetnek az asztalnál ülve. David nem vesz észre,Roy pedig csak összevont szemöldökkel néz. Amikor a bátyám mögé érek, csak úgy simán ráborítom a vizet.

- Mi a..- ugrik fel.

- Kész vagyok,mehetünk.- mosolyogtam Royra,aki a tesómon nevetett.

- Mégis hova mentek?- érdeklődik a bátyám,csurom vizesen.

- Hát neü filmezni.- mondom neki szemrehányóan.

- A bátyáddal meg alig vagy.- játsza a sértődöttet.

- Gyere velünk nyugodtan!- hívja el Roy.

- Ez jó ötlet, az olyan lenne mint régen.- mosolyodtam el.

- Akkor viszont várjátok meg míg átöltözök!- indult fel az emeletre. Roy és én addig kimentünk az udvarra.

- Most már megtudhatom mit csinálunk ma?- kérdeztem vigyorogva.

- Nem.- vágta rá nevetve. - Ha már ott leszünk elmondom.- mondta.

- Na jól van.- kacagtam.

- Indulhatunk!- jött végre David. Beültünk a kocsiba,és sajnos hátra kényszerültem.

- Jobb lett volna ha nem jössz David.- mondtam durcásan.

- Most mért?- nézett hátra.

- Mert most nekem kell hátul ülnöm, mint egy kirekesztett.- válaszoltam. Még egy ideig ez volt a téma, majd inkább zenét hallgattunk. Végül Roy a parton parkolt le.

- Te strandolni hoztál minket?- kérdezte a bátyám.

- Nem. Szörfözni fogunk.- nézett rám vigyorogva. Még csak szörfdeszkát sem láttam közelről.

- Úristen. Nem tudok szörfözni.- mondom ki hangosan.

- Az nem baj,én tudok,és megtudom tanítani neked amit tudok.- mondta.

- Na de akkor ne itt lopjuk az időt!- indult meg David.

Kicsivel később,már deszkával a kezemben,bikiniben sétáltam a víz felé. David már a hullámokon lovagol,Roy pedig csak a deszkán ülve rám vár.

- Itt vagyok. - eveztem oda mellé. Mosolyogva nézett rám.

- Akkor kezdjünk bele!- vigyorodott el.