JOYCE ✔️

47.

Egyszerre néztünk hátra Emilyre, egy "ez most komoly?" nézéssel jutalmazva őt. Még David is, aki mellette állt, meglepetten nézett a lányra.

- Csak mondom.- vonja meg a vállát, mire mind csak kacagunk rajta. Így indulunk tovább a hatalmas fák között. Madarak dalai hangoznak a lombkorona közül, talán egymásnak jelzik, hogy idegenek járnak az otthonukban. Annyira kellemes ez a csend, mégis nyomaszt, hogy ennyien vagyunk itt, mégsem beszélgetünk.

- Ti nem vagytok éhesek?- kérdezem hangosan, de nem állok meg.

- Őszintén? Éhen halok.- jelenti ki Sandra.

- Ja, én is.- csatlakozik az előtte szólóhoz Sarah.

- Nők.- morogta Carl, és még azt is eltudnám képzelni, hogy forgatta közben a szemét.

- Akkor pihenjünk egyet, míg eszünk!- javasolta Roy, megállva előttem, és a többiek felé fordulva.- Ez a hely, pont megfelel.- dobta le a hátáról a táskát, a földre. Mind ugyan ezt tettük, és megkönnyebbülve sóhajtottunk fel. Lültem az egyik égig húzódó fa tövébe, ahogy többiek is kerestek maguknak egy kényelmes helyet, majd előhalásztunk némi reggelinek szát élelmet, és falatozni kezdtünk. Mindenki csendben evett, és nekem ez fura volt. Ez nem az a társaság, akit megismertem. Mi lehet a baj? Miért ilyen rideg mindenki? Szórakozni jöttünk, vagy nem? Most mégis, olyan lohasztó a hangulat. Royra pillantok, és egyből elmosolyodok, mert most is engem figyel. Ahogy rágja a falatot mosolygás közben, az valami állati cuki. Elnevetem magam halkan.

-.Egyébként, beszélni szeretnék veled Joy.- szólal meg Sarah, miközben nyeli le a falatot.

- Nekem is van beszélni valóm veled. Szóval nyugi!- vigyorgok rá.

- Igazából én is beszélni szeretnék veled.- áll fel David.- Gyere!- indul el a fák között.

- Most egyből?- kérdem, de már állok is fel, mert tudom a választ.

- Igen.

- Na mit akarsz?- kérdem, amikor utolérem, és elég messze vagyunk a többiektől.

- A bátyád vagyok Joy, és örülök nektek, de, ha lehet, amikor csináljátok, halkabban.- mondta, és végig zavarban volt.

- Mi?- nézek ré kérdőn.

- Hallottalak titeket este, és nem akarom újra. Oké?- magyarázta, de nem nézett a szemembe. Elnevettem magam, amiért értetlenül nézett rám.

- Kínos neked ha hallod, hogy szexelünk? Képzeld, én láttalak titeket közben. Ennyit te is simán kibírsz, hogy esetenként meghallod hogy együtt vagyunk.- néztem sértetten a szemébe.

- Oké. Feladom, igazad van, és sajnálom hogy látnod kellett.- nézett rám bűnbánóan.

- Jól van, csak hagyjátok azokat a dolgokat a szobátokban, ti is. Jelen esetben a sátratokban.- mondtam. Miután ez megbeszéltük, visszamentünk a többiekhez. Roy kiváncsian méregetett, én meg csak rámosolyogtam. Alig, vagyis le sem ülhettem, mert a csajok húztak magukkal, azzal a címszóval, hogy pisilni megyünk. A fiúk csak morogtak valamit egymás közt, de nem igen foglalkoztunk velük.

- Na, most akkor mi is van, mert én nagyon le vagyok maradva?- értetlenkedett Kelly.- Annyit mondott Jason, hogy te és Roy valószínűleg együtt vagytok.- magyarázta.

- Te tényleg le vagy maradva.- nézett rá Sarah. Minden esetre, én elkezdtem mondani a történetet.

- Induljunk! Majd közben kitárgyaljátok a hülyeségeiteket!- kiabálta valószínűleg Carl. Nem igazán tudom megkülönböztetni Jason hangjától, de csak ő lehet ilyen bunkó, hogy hülyeségnek gondolja azt,  amiről egy csapat lány beszél.

- Megyünk!- kiabálta Sandra.- Seggfej.- ezt már jóval halkabban tette hozzá.

- Sétáljunk egymás mellett, és akkor tudunk beszélgetni!- javasoltam, majd csatlakoztunk a fiúkhoz, a hátunkra vettük a táskáinkat, és indultunk is. Kicsit lemaradva követtük a fiúkat, miközben jól kibeszéltük a velük kapcsolatos dolgainkat. Végre nem csak csendben bandukoltunk, hanem kezdtük jól érezni magunkat.
Néhány órával később, újra megálltunk pihenni, és enni. Annyira nem voltam éhes, így pár falat után, sétálni kezdtem a fák között. Olyan nyugodt volt minden. Csend, kivéve ugye most már a többiek halk nevetgélését,  a rend, amit a természet alkotott, és ahogy a napsugarak áthatolni próbálnak a fák sűrű lombján, egy szó jut csak eszembe. A nyugalom.

- Hé. Miért császkálsz itt egyedül?- csúszott a derekamra két kéz. Fejem hátra döntöttem, és felnéztem. Szinte már szédültem a látványtól.

- Csak sétáltam egyet.- válaszoltam.

- Eddig nem azt csináltuk?- vigyorgott.

- Tudom, csak most volt időm kicsit elmélyedni a látványban.- fordultam felé, és átkaroltam. - Tudod művész vagyok, az ilyen helyek megihletnek.- mosolygok.

- Megértelek, szép ez a hely nagyon. Viszont nálad nem gyönyörűbb.- nézett a szemembe vigyorogva. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Erősebben szorított magához, és szenvedélyesen csókolta a szám. Annyira finomak ajkai, hogy nem bírtam abba hagyni ízlelését. Még többet akartam belőlük, de nem mehetünk végig az erdőn egymás szájában matatva, szóval lassan szétváltak ajkain. Roy rám nézett éhes tekintettel. Nem, nem ételre éhesen.  Újra megcsókolt, és közben elindult előre, vagyis én hátra felé lépkedtem. Egy fa állított meg, majd Roy levezette kezét a fenekemhez, és megmarkolta. Halkan nyögtem bele a csókunkba, amit nem kellett volna, mert úgy érzem ez még jobban feltüzelte. Szenvedélyes csókunkat vadul folytattuk. Annyira akartam őt. Ahogy ő is engem, hisz keze már- már a nadrágomban volt.

- Roy.- nyögtem ki a nevét.- Fejezzük be! Bárki idejöhet.- megállt, fejét a vállamra hajtotta, és így kapkodta a levegőt.

- Ne haragudj!- suttogta.

- Dehogy haragszom.- nevettem.- Ugyanúgy fel vagyok tüzelve, mint te. Főleg, ha a tegnap estére gondolok.- emeltem fel a fejét, és adtam egy rövid csókot az ajkára. Fogaival elkapta alsó ajkaim, így visszahúzva, egy újabb csókra.

- Csak, ne emlegesd a tegnap estét! - nézett komolyan a szemembe, és bennem megfagyott a vér.

- Miért?- néztem rá értetlenül, és ijedten.