JOYCE ✔️

Epilógus

A saját lábamra állás jobban ment, mint sejtettem. Azért reméltem, hogy lesz némi akadály amibe ütközök, de mintha fortuna mellettem állna, úgy sikerült minden, amit elterveztem.

Miután a szülőkkel megbeszéltem mit, és  hogy szeretnék, már bele is keztem, egy belvárosi lakás keresésébe. Ugyanis New Yorkban fogok egy galériát nyitni, de előtte, hogy legyen pénz a lakásra eladom néhány képemet. Igazából már volt is két kiállításom, ahol eladtam három képemet. Eleget adtak értük ahhoz, hogy egy, a leendő galériámtól nem messze lévő, tágas lakást megtudjak venni belőle. Most már az iskolára, és a galériámra kell gyűjtenem. Persze a szüleim minden áron segíteni akarnak, de ragaszkodtam ahhoz, hogy ezt szeretném magam megvalósítani.

Roy szinte minden este munka, vagy suli után hozzám jön, majd reggel innen indul. Olyan, mintha együtt élnénk. Sőt, együtt élünk. Boldogok vagyunk így, bár néha nagyon fáradtak vagyunk a szavakhoz. Ilyenkor, csak összebújunk, és együtt pihenjük ki a nap fáradalmait.  Van, hogy e miatt a fáradság miatt feszültebben állunk egymás nyűgéhez, de egy kapcsolat már csak ilyen.

David sem akar a szüleink pénzéből lakást venni, hisz ugyan ott tartana, mint most, azaz anyuék házában élne, így most házra spórol ő is. Addig pedig marad otthon. A magán nyomozó sajnos vele kapcsolatban még most se talált semmit, de nem adja fel.

Az édes anyám, és Mia, már kétszer is meglátogattak itthon. Először nem akarták elfogadni az ingyen jegyeket, de sikerült rábeszélni őket, hogy az első kiállításom fontos számomra, és szeretném ha ott lennének. Másodjára már nem kellett sokat kérlelnem őket, hogy találkozzunk az új lakásomban. Szépen ível felfelé a kapcsolat velük is. Egyre jobban megismerjük egymást, jókat nevetünk együtt, és sokat mesélünk a múltunkról.

Összegezve mindent, jobban már nem is alakulhattak volna a dolgaim.
Most is épp a tökéletes férfi mellkasán pihenek, miközben ő az oldalamat simogatja. Elmosolyodok a gondolattól, hogy milyen lehet ezt kívülről nézni, és nem tudom megállni, hogy ne emeljem fel a fejem, és ne csókoljam meg boldogan a férfit, akit szeretek, és aki engem is viszont szeret.

Halihó

Hát eljött az idő, amikor búcsúznunk kell a történettől, és egy ideig egymástól is. Szomorú vagyok, mint minden történetem végén, most ez mégis más, mert egy időre eltűnök én is. Remélem, amikor visszatérek, akkor is itt lesztek még. 

Addig is legyetek jók, bátrak, és vidámak!
😘😘😘😘❤