JOYCE ✔️

50.

- Szóval, akkor ti is lefeküdtetek egymással?- vigyorgott Sarah.

- Igen.- válaszoltam fülig pirulva, mert közben visszagondoltam arra az estére. Egyébként, sötétetés előtt, újra sátrat vertünk. Kicsit most elkülönülve beszélgetnek a fiúk, és mi is lányok.

- Milyen volt?- kérdezte bezsongva Kelly.

- Hülye, ilyet nem illik kérdezni.- szólt rá Sandra.- De azért válaszolhatsz!- vigyorodott el. Nevetve ráztam a fejem.

- Nem kell részletezni, csak annyit mondj, hogy méltó-e a hírnevére?- Emilyre néztem, kicsit értetlenül.

- Hírnevére?- kérdeztem vissza.

- Remek Emi, most jól megcsináltad.- mérgelődött Sandra. Oké, tudtam hogy nőcsábász, de hogy hírneve is van.

- Csak viccelek.- nevettem fel, nagyjából őszíntén, mert nem akartam elrontani a hangulatot, bár az enyémnek már annyi. Először meglepődtek, majd megkönnyebbülve nevettek fel ők is. Egyedül Sarah méregetett gyanúsan. Ő ismer, tudja mikor kamuzok. Látja a szememből.

- Jó hárítás volt, de ha nem akarsz, hát ne válaszolj! - kacsintott Sandra. Royra néztem, aki vidáman nevetett a fiúkkal, a tűz mellett üldögélve.

Mindeki fáradni kezdett, és lefeküdtünk a sátrainkba.

- Jó éjt baba.- csókolt meg Roy.

- Neked is.- mosolyogtam és megcsókoltam én is, de nem úgy ahogy ő, hanem vágyakozva, szenvedéllyel, szerelemmel. Lábam áttettem derekán, és csípőjére ültem. Szemtelenül rám vigyorgott, majd elkezdett vetkőztetni. Újra ajkainak estem, most már csak egy melltartóban. Fordított a helyzetünkön, így már ő tornyosult felettem. Amennyire csak tudtunk csendben voltunk.
Nem lehet mindenkivel ilyen. Azokat csak kihasználta, engem szeret. Velem szeretkezik.  Ahogy végig csókolja a testem, ahogy kényesztet, ahogy mozog bennem. Mindből érzem a felém irányuló szeretetét. Arra dolgozik hogy nekem jó legyen, ahogy én azon hogy neki. Így kerülünk összhangba, és érjük el együtt a csúcsot. Hiszem hogy szeret. Naívan hangzik, de hiszem hogy ő az igazi. Mégis félek, hogy a távolság elszakít tőle.

- Te vagy a legjobb.- csókol a nyakamba, majd egyre feljebb, míg a számhoz nem ér. Megcsókol szenvedélyesen, majd a mellkasára húz.

- Olyan szép most minden. Olyan hihetelen, mintha csak egy álom lenne. Pár napja még féltem bevallani hogy többre vágyom barátságnál, most pedig már pucéran fekszem melletted.- motyogom, és közben cirógatom hasát. Halkan felkacag, és a hajamba puszil.

- Ugye nem gondolsz a nyár végére?- simított végig a hátamamon, amitől libabőrös lettem.

- Nem. Most nem. Te?- kérdeztem.

- Néha, - suttogta, majd mély levegőt vett.- de megoldjuk.- szorított meg.

- Hogyan?

- Kibírjuk, bárhogy is legyen.- mondta, majd lassan elnyomott az álom.

Nem tudom miért, de eléggé korán felébredtem. Egy ideig hallgattam a madarak csiripelését, majd úgy döntöttem felébresztem a barátomat. A fiút, aki a pasim. Hú, még csak most emésztem hogy tényleg együtt vagyunk. Roy és én. Kivételesen jól ébredtem, és magabiztosan. Roy épp a hátára fordult, így kaptam az alkalmon, és hasfalán végig simitva, egyenesen férfiasságához nyúltam. Megmarkoltam, és közben a nyakához bújtam, majd csókokkal hintettem be. Mocorogni kezdett, amikor mozgatni kezdtem a kezem. Kéjesen felnyögött.

- Mit csinálsz?- kérdezte akadozva, odalent pedig már állt a zászlórúd.

- Korán kidobott az ágy, és nem akarok egyedül szórakozni.- suttogtam a fülébe.- Remélem nem baj, hogy felébresztettelek.- haraptam meg fülcimpáját.

- Oh a francba.- nyögte, persze halkan. - Csókolj meg!- kérte, és én örömmel hajoltam az ajkaihoz. Ezután egyből magárahúzott, és átadtuk magunkat a vágynak.

A reggeli kis játékunk után, felöltöztünk és vártuk, hogy a többiek is magukhoz térjenek. Egyébként egyre jobban megy kávé nélkül. Tovább mentünk, újra csak zombi üzemmódban. Igaz mi Royjal elég éberek és fittek voltunk. Hála a reggeli edzésünknek.  Délután, még órákkal a sötétedés előtt, Roy egyszer csak megáll egy szikla fal előtt, ami úgy harmic méter magas volt.

- Nos. Itt letáborozunk, és pár napig nem is megyünk el. Holnap, mi Joyjal fel mászunk oda. Ha valaki még szeretne, jöhet.- jelentette ki.

- Fel fogunk mászni?- képedtem el. Válaszul mosolyogva bólintott.- Szuper.- vigyorogtam.

- Amúgy sosem kérdezed, hogy szeretné-e, csak kijelented hogy ez lesz?- kérdezte Carl, de lehet csak kötekedni akar.

- Az a jó Joyban, hogy bármiben benne van, mert bízik bennem.- válaszolt Roy mosolyogva, majd csókot váltottunk. - Persze, ha nem akarná, és szólna, akkor nem erőltetnék semmit.- tette még hozzá.

- Hogy jöttök majd le onnan? Már mint ezt jó lenne tudni, mert lehet én is felmennék.- kérdezte Sandra.

- Mi nem jövünk le, de te vissza tudsz majd ereszkedni a kötelek segítségével.- magyarázta Roy.

- Milyen kötelek?- értetlenkedett.

- Pár száz méterre van egy kunyhó, és holnap jön a csávó, aki adja a felszerelést.- mondta el.

- Oh. Akkor megyek veletek én is.- könyvelete el Sandra.

- Igen, szerintem én se hagyom ki.- szólt Kelly, aki közben a sátrával szenvedett.

- Várj segítek!- sietett hozzá Jason. Jack épp a tűznek készített helyet. Vagyis még csak a köveket gyűjti egy helyre. Carl eszik, közben Sandra előszedi a sátor darabjait. Ledobom a táskát a hátamról, majd úgy döntök eszek, még a sátor felállítása előtt. Roy pedig ágakat gyűjtött. Davidet és Emilyt nem láttam sehol, bizonyára sétálnak valamerre. 

- Akkor ma lehet kicsit bulizni is. Nem?- kérdi, elszánt tekintettel Jack.

- Igen. Ma ihatunk.- vigyorgott Roy is.

Amikor már teljes fényében tündökölt a tábortűz, és a nap bár már elbújt, mégsem volt még teljesen sötét, körbe ültük a meleg forrásunkat. A torok égető italok, csak úgy jártak körbe, köztünk. Mindenki nevetett, mert azt játszottuk, hogy el kell mesélni a legkínosabb sztorinkat. Míg meséltek a többiek, próbáltak rájönni melyik volt a legkínosabb pillanatom, de annyira próbáltam figyelni a többiekre is, hogy egy ideig nem jutottam semmire, majd hirtelen beugrott a múltkori incidens.