JOYCE ✔️

27.

Joy

A lányokkal, futás után vissza mentünk Kellyékhez, akinek a szülei válnak, és sosincsenek otthon. Ezért is lettünk matt részegek este tízre. Nos hát csajos bulit tartottunk. Jól berúgtunk, és sokat nevettünk, közben pedig egy kis időre elfelejtettük a próblémáinkat. Igazából, csak kép foszlányok ugranak be a tegnap estéből. Abból is egyre több, ahogy ébredezek az erős kávénak köszönhetően.

- Ma pedig Joy, pihenésként lemegyünk a partra.- nyögte fáradtan, vagy inkább másnaposan, Sandra.

- Nincs fürdőruhám. Ami a táskámban van, koszos.- nyöszörögtam én is.

- Adok, vagy kismossuk és megszárad a napon.- mondta.

- Oké, akkor benne vagyok.- forgattam a poharat a kezemben.- Szerintetek a bátyám nem aggódik értem?- jutott eszembe.

- Este beszéltél vele telefonon.- nevetett Kelly.

- Tényleg?- lepődtem meg, majd kortyoltam a kávémból.

- Ja, és Roynak is szerelmet vallottál.- szólalt meg Sandra, mire egy pillanat alatt megakadt a tüdőmben a levegő, és kiköptem sugárban a kávémat. Erre a két lány hangosan felnevetett.

- Csak viccelsz!- mondtam de, közben ez kérdés volt, és reméltem hogy igen a válasz.

- Hát persze. Elvettük a telefonod, amikor a számát kerested benne.- kidülledtek a szemeim.

- Felakartam hívni? Ti miért emlékeztek, és én miért nem?- néztem rájuk kétségbe esve.

- Mert mi már hozzászoktunk a piához, viszont nem hiszem, hogy te a koleszodban olyan sokszor megengedhetnéd magadnak.- magyarázta Sandra.

- Igaz.- temettem kezembe az arcom.- Kösz, hogy nem hagytátok, hogy hülyeséget csináljak.- néztem rájuk hálásan.

Ez a nap úgy ment el, ahogy jött. A lányokkal már amúgy is későn keltünk, majd a parton be aludtam napozás közben. Szerencse hogy bekentem magam naptejjel. Falatoztunk is valamennyit de, az én gyomrom semmit sem fogadott be igazán, így tényleg csak pár falatot ettem. Kérdeztem őket velük mi van, mert tegnap szinte csak rólam volt szó de, azt mondják semmi különös nincs most velük. Az én életem izgalmasabb, az elmondásuk szerint. A lányoknak haza felé egyszerre csipogott a telefonjuk. Nem mondtak semmit, szóval nem kérdeztem.

- Fel a fejjel csajszi, nem sokára itt vagyunk!- állt meg a nálunk a taxis.

- Hogy?- kérdőn néztem rájuk.

- Buli lesz. Nálatok. Neked nem szóltak?- néztek rám kérdőn.

- Nem.- ráztam a fejem.- Na jó, akkor majd gyertek!- szálltam ki a sárga kocsiból. A sofőrnek kifizettem a fuvart, a lányok részét is beleértve. Ezért kaptam is néhány csúnya szót hátulról. Végül vigyorogva intette az elguruló jármű felé. Aztán megláttam Roy kocsiját az udvarunkban.

- Szuper.- forgattam a szemem. Persze ez olyan nagyon izgulok miatta dolog, nem az az utálom őt féle. A szívem hevesen vert, és meleg lett. Izzadt tenyérrel nyomtam le a kilincset, majd amikor beértem, egyből a szobámba siettem. David szobája előtt elhaladva, beszélgetést hallottam bentről. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót a szobámig. Egyből a fürdőt céloztam meg. Ott aztán belefeküdtem egy kád forró vízbe.

- Joy itthon vagy?- kopogott a bátyám.

- Fürdök éppen.- kiabáltam ki.

- Jól van. Hamarosan itt lesznek a vendégeink, gyere majd le!- mondta, és szerintem elment. Törölközőt magam köré tekerve léptem ki a fürdőből, be a szobámba.

- Roy?- döbbentem le. Ott ült az ágyamon, valószínűleg engem várt. -Mit csinálsz itt? - kérdeztem zavartan.

- Joy. Én... csak.. Később beszélhetnénk?- vakarta a tarkóját.

- Beszéljünk most! Később már lehet nem leszek jó társalgó partner.- mondtam. Tényleg jobb lenne most, ha már itt van.

- Most nem igazán tudok erre koncentrálni.- vigyorgott zavarában. Oh hogy az baj, hogy nincs rajtam más, csak egy törölköző.

- Oh. Bocs! Felöltözők.- keresni kezdtem valami ruhát. - Amúgy miről lenne szó?- érdeklődtem, pedig sejtem mi a téma.

Roy

- A múltkor, én nem lerázni akartalak, csak gondoltam, talán szeretnél a lányokkal lenni. Nem akartam azt mondani, hogy töltsük együtt minden időnket, mert nem tudtam mit szeretnél. Persze ha szeretnéd, bármikor átjövök.- persze Roy, mást mondj, mint amit terveztél. Hogy lehetek ilyen gyáva? Mondjuk eléggé megzavart az is, hogy egy szál törölköző takarja csak a testét.

- Igazából, én voltam aki megint túl reagálta az egészet. Nem haragszom rád, és értem amit mondasz. Inkább magamban csalódtam, mert ilyen hisztis voltam.- magyarázott, valami ruhával a kezében. Na jó Roy, gyerünk mondd amit igazából akartál.

- Tu- kezdtem bele, ám valaki kopogott.

- Joy.- nyitott be Sandra, akinek aztán tekintete köztünk cikázott.- Zavarok? Zavarok. Bocs. Már megyek is.- csukta be az ajtót. Joy-jal egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat.

- Valamit akartál még.- emlékeztetett.

- Nem fontos. Lent találkozunk.- indultam is le a konyhába, ahol már a többiek is ott voltak.

- Sziasztok.- köszöntem nekik, majd kezet fogtam mindenkivel.

- Szevasz. Te még élsz?- kérdezte James nevetve.

- Miért is?- néztem rá értetlenül.

- Mondjuk, mert egy hete alig láttunk haver.- válaszolt helyette Carl.

- Sok volt a dolgom.- vontam meg a vállam.

- Egy bizonyos Joy nevü lánnyal.- nevetett fel Jack.

- Igen. Joy-jal voltam. Van ezzel valami problémátok?- kérdeztem felvont szemöldökkel. Védekezőn emelték fel kezeiket.

- Nos, hagyjuk a húgom! Igyunk!- terelt David. Ittunk egyet, majd félre hívott.- Beszéltél vele?- kérdezte.

- Persze.- végülis beszéltem, csak nem arról amiről akartam.

- Király. Akkor együtt vagytok?- vigyorgott.

- Hát, nem igazán. Nem erről beszéltünk.- vakartam a tarkóm, és kínosan vigyorogtam.

- Édes jó istenem.- temette hitetlenkedve arcát a tenyerébe.- Miért kínlódtok ennyit? Szeretitek egymást, legyetek együtt! Ennyi. Komolyan mondom hihetelenek vagytok.- akadt ki, ám én leragadtam ott, hogy szeretjük egymást.

😅😘😁