- Szerinted meddig működik majd?- kérdezte Sarah, a tó partján ülve. Tekintetem a vízről, rá vezettem.- Mire gondolsz?- ráncoltam a homlokom. Eddig csak arról volt szó, hogy mennyivel jobb volt ágyban aludni az éjjel, és hogy mennyire szép ez a hely.
- Hát tudod, pár nap, és én haza megyek. Szerinted James mikor fogja azt mondani, hogy elege van a távkapcsolatból? Meddig tarhat ez még?- egy pillanatig sem nézett rám, a vizet kémlelte, bár teljesen máshol járt. A kérdésére választ nem tudok adni, hisz nem vagyok jövendőmondó.
- Ez tőletek függ Sarah. Nem tudom. Bíznunk kell abban, hogy sokáig!- mondtam, visszafordulva a tó irányába.
- Mintha pár hete még te lettél volna túl aggódós, most meg én.- mondta.
-Talán azért, mert mind ketten rájöttünk, hogy szerelmesek vagyunk, és nekem segített, már nyugodtabban állok a dolgokhoz. Te viszont pont emiatt stresszelsz ennyire, félsz hogy elveszíted. Rettegsz, hogy a távolság elveszi tőled. Tudod, bármi előfordulhat. Roy, vagy James beleszerethet valaki másba, míg távol vagyunk, de legalább megpróbáltuk. Sőt, akkor is megeshet amikor itt vagyunk.- magyaráztam.
- Már megint a pasik a téma?- csatlakozott Sandra, és követte Kelly is.
- Igen, az élet nagy dilemmája.- sóhajtotta Sarah.
- Figyelj! Ha szeret, úgy sem hagy el, ha meg nem szeret annyira, hogy várjon rád, hát akkor nem vesztettél semmit.- mondta ki kerek-perec Sandra.
- Lehet így van.- bólintott megadóan Sarah, de láttam, hogy még mindig ezen kattog.
- A fiúk lelépnek. Boltba mennek piáért. Kértek valamit?- jött oda hozzánk Emily.
- Nem.- mondtam, és a többieknek is ez volt a válasza. Emily visszament, majd hallottuk a kocsi hangját, ahogy elindult. Emily leült közénk, és így beszélgettünk.
Lassan a szürke felhők ellepték az eget. Érezni lehetett a levegőben az eső illatát. Már a szele is elért hozzánk, és ahogy végig simított a kezemen, az tiszta libabőr lett. Kirázott a hideg, és már épp mondani akartam, hogy be kéne menni, mert esni fog, amikor cseperegni kezedett az eső.
- Ideje bemenni!- állt fel Sarah, majd sorba a lányok. Utolsóként keltem fel a földről. Aztán hirtelen, mintha dézsából öntenék, úgy kezdett szakadni a nyakunkba, a hideg eső. Fél percre van a ház, és futva mentünk az ajtó irányába, mégis bőrig áztunk.
- Legalább nem a túránk alatt esett.- mosolyogtam a lányokra.
- Igen. Ez igaz. Nagyon szerencsések vagyunk.- törölte a haját Sandra.
Esett, egész nap. A fiúk is eláztak míg beértek a házba. Mivel odakint szakadt az eső, és unatkoztunk. Így piálni, és bulizni kezdtünk. A múltkori eset után féltem, hogy a bátyám megint kiakad majd. Reméltem hogy nem így lesz.
- Amúgy ez a faház kié is?- kérdezte James, Roytól.
- A családomé, ám amióta elváltak a szüleim, egyikőjük sem tette ide be a lábát.- magyarázta.- Mint a fiúk, így törvényesen én öröklöm, úgy hogy az enyém.- nevetett fel, és reflex szerűen elvigyorodttam. Roy közelebb lépett hozzám, és átölelt.- Lakhatnánk itt is, miután haza jöttél!- súgta a fülembe. Mondata hallattán, szívem nagyokat dobbant, és a egy pillanatig döbbenten néztem rá, majd megcsókoltam. Karom a nyaka köré fontam, míg ő a derekamnál tartott.- Ezt igennek veszem.- vált el vigyorogva ajkamtól.
- Annak szántam.- vigyorogtam.
- Nem akarunk cukrosak lenni! Ne most nyáladzatok!- lökött szét Jack, amin mi csak nevettünk.
Egész éjjel múlattunk. Nagyon jó volt a hangulat, és senki sem veszekedett senkivel. Sokat nevettünk, és emellett sokat ittunk. Szegény Emily persze nem ihatott sokat a betegsége miatt, és az a kevés is visszajött. David szerető párjaként, akár mennyire is részeg volt, támogatta a barátnőjét. Többször is kérte hogy feküdjön le, vele megy ő is, Emily maradni akart.
Kicsit fura volt, hogy többször is azon kaptam Carlt, hogy engem néz. Eszembe jutott, hogy lehet még most is utál, és talán fogást keres rajtam. Csak remélni tudom, hogy nem akar szét választani minket Roy-jal.
Úgy éreztem nagyon nyom már a hasam, így siettem a mosdóba. Elvégeztem a dolgom, megigazítottam a hajam, ami már nagyon gázos volt, hisz jó pár napja nem mostam.
Nem volt más választás, összefogtam, és felkötöttem. Megmostam az arcom, azt hiszem, a szédülésből itélve, hogy elég volt a piálásból. Szédülök, és émelygek. Rám ült a fáradtság is. Utálom ezt az állapotot. Ez jelzi, hogy ideje csicsikálni, pedig még nem akarok, de így már csak kínlódni fogok.- Játszunk valamit!- szólalt meg Sandra, épp amikor visszaértem.
- Mire gondoltál?- kérdezte Roy.
- Sohasemet.- válaszolt.
- Oké. Akkor üljünk le!- mindenki az asztal felé ment, és helyet foglaltak.
- Azt hiszem én csak figyelek, mert nem bírok már inni.- jelentettem ki. Persze le hurrogtak.
- Mi a baj?- aggodalmasan kérdezte a barátom.
- Elég volt. Egyszerűen érzem, ha még egy pohárral legurítok, akkor kihányom.- mondtam könyörgő tekintettel. Reméltem, hogy kiment a játék alól.
- Joy akkor nem játszik, vagy én iszok helyette.- fordult a többiekhez.
- Igyál helyette!- kiabálta Kelly. Ezután belekezdtek a játékba.
Kiderült, hogy a fiúk nem voltak fiúval, de Roynak meg kellett innia az én részemet. Hálistennek senki sem ölt még embert, de mindenki szívott már füves cigit. Sosem csalt meg senki senkit, de hallottuk már egymás kéjes nyögéseit. Ennél a résznél, mindannyiunkból kitört a nevetés.
- Soha sem csókoltam meg Joyt.- mondta Jack. Roy le sem tette a poharat, és tudtam hogy még valaki inni fog, de amikor Carl is a szájához emelte a poharat, mind döbbenten néztünk rá. Emellet az a tény, hogy Sarahval is csókolóztunk már, eltörpül. Roy kérdőn nézett rám is, és Carlra is. Közben ugyan olyan tudatlanul álltam a dolog előtt.
- Mit jelentsen ez?- állt fel dühösen Roy az asztaltól, és azt hittem ott helyben felrobban. Nem tudtam mit mondani, mert nem értettem a dolgot. Nem csókolóztam Carlal soha.
- Erre én is kíváncsi lennék!- mondta Sandra nyugodtan, de látszott rajta, hogy csak tűrtőzteti magát, miközben szörnyen mérges. Carl halál nyugodtan ült, míg én zavartan, idegesen, és sokkosan.
- Válaszoljatok már!- ordította Roy dühösen, amitől kicsit ijedtemben megugrottam.
Halihó
Nagyon nagyon sajnálom hogy a pár napban nem hoztam a részt. Nem jövök kifogásokkal, egyszerűen csak elnézést kérek, amiért elhanyagoltalak titeket. Inkább már nem ígérek semmit, csak azt, hogy igyekszem minél előbb új részt hozni. Mégegyszer, ne haragudjatok! Remélem tetszett a rész!
Puszi 😘

VOCÊ ESTÁ LENDO
JOYCE ✔️
AventuraJoyce,egy határozott lány,aki tudja mit akar. Messze, egy bentlakásos iskolában tanul. A nyarakat a családjával tölti,ám a szülei a következőn üzleti úton lesznek. Joyce otthon marad bátyjával, és annak legjobb barátjával Royjal,aki nagy kalandokat...