JOYCE ✔️

74.

- Szia.- mosolyodott el.

- Szia.- mondtam döbbenten.- Gyere be!- rázódtam vissza. - Hogy kerülsz ide?- tettem a telefont az asztalomra.

- Nem örülsz nekem?- kérdezte.

- De, csak nem értem.- ültem le.

- Hiányoztál, és látni akartalak.- guggolt le elém.- Nagyon fájt, hogy nem beszéltél velem. Jóvá szeretném tenni, amit elszúrtam.- tette a rózsát mellém, majd megfogta a kezem.

- Megbántottál. Szükségem volt rád, de te nem segítettél.- folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Szörnyen sajnálom. Nagyon megbántam.- hajtotta fejét a kezeinkre.

- Tudom, és nem haragszom. Inkább magamra, mert tudtam hogy neked sincs sok szabadidőd, és meg kellett volna értenem, ahelyett, hogy siránkozok.- magyaráztam.

- Dehogy. Nekem kellett volna időt kérnem, hogy beszélhessek veled.- nézett rám, majd letörölt egy könnycseppet az arcomról.

- Maradjunk annyiban, hogy mindketten hülyék voltunk.- néztem a szemében mosolyogva. Roy közelebb hajolt, majd lassan ajkát az enyémnek nyomta. Szenvedélyesen csókolt. Éreztem a szeretét, és már nyoma sem volt a haragomnak. Elfelejtettem azt, hogy mire is készültem néhány perce. Már csak élvezni akartam a pillanatot. A pillanatot, ami csak a miénk volt.

Megunva a kollégiumi légkört, elindultunk a park irányába.

- Mi történt, hogy akkor sírva hívtál fel?- kérdezte, miközben kézen fogva sétáltunk.

- Tudod, csak felzaklatott, hogy megtaláltam a

- Joy!- kiabált utánunk egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk hátra, és a testvérem futott utánunk.

- Csak nem?- nézte Roy döbbenten.

- De igen, és képzel, az anyám is él.- mondtam el, és közben Mia is utolért.

- Hali.- fújta ki magát.- Anyu kérdi, hogy holnapra várhatunk-e ebédre? Csak mert akkor úgy készül.- érdekelődött.

- Ott leszek igen. Mia, ő itt Roy a párom. Roy, bemutatom a testvéremet.- mutattam be őket egymásnak.

- Heló.- intett Mia.

- Szia.- köszönt vissza Roy, még mindig kicsit döbbenten.

- Te is jössz ebédre?- kérdezte Mia.

- Sajnos nekem este vissza kell repülnöm.- szorította meg a kezem.

-Értem. Most akkor hagylak is titeket. Holnap talizunk.- mondta, majd már el is ment.

Mivel Roynak ezek után rengetek kérdése volt, így egy ideig eltartott mire mindent elmondtam.  Egész délután együtt voltunk, majd este szomorúan hívtam neki egy taxit, ami a reptérre viszi majd. Tőlem messzire.

- Már csak pár hónap, és újra egymás közelében leszünk.- nyomott puszit a homlokomra, közben pedig a hajamba túrt.

- Tudom, hamar elrepül majd az idő.- mosolyogtam, de nagyon fájt, hogy újra elmegy.

- Szeretlek, és mostantól igérem, hogy mindig számíthatsz rám!-  nézett a szemembe.

- Tudom, én is szeretlek.- csókoltam meg, és egy duda szakította meg a pillanatot.

- Itt a taxi.- sóhajtotta.

- Hallom.- szomorodtam el, majd lekísértem.

- Akkor, nyáron találkozunk!- mondta.