JOYCE ✔️

38.

A melletünk felcsendülő öklendezésre, felnevettünk, és a homlokunkat egymásnak támasztottuk.

- Legközelebb, szarok a romantikára, és csak egyszerűen megcsókollak.- ajkamba harpva vigyorogtam szavai hallatán.

- Vissza kéne mennünk.- suttogtam.

- Menjünk!- adott egy puszit az arcomra, amitől fülig pirultam. A libabőrös testemről már nem is beszélek.

Olyan boldogság járta át a testem, és a lelkem. Elmondani sem tudom, amit érzek. A számnak nem tudtam parancsolni. Egész éjjel vigyorogtam. Olyan lendületet adott az érzés, és felszabadultam. Alkohol sem volt még képes ennyire felszabaditani. Kábult állapotban voltam, és nem a piától, mert ez a reggeli ébredésem után is bennem volt.  Nem érdekelt, hogy kialszik a kádban, a lépcső korlátnak támaszkodva, a kanapén a nappaliban, vagy az étkező asztalnál ülve, csak ezer wattos mosollyal söpörtem végig a házon a konyháig.  Megittam a kávémat, és kitakarítottam a helyiséget. Gondoltam utána járok hányan vannak itt. Mindenkit beleszámoltam. A kis csapatunkból mindenki itt volt, meg egy két ismeretlen is. Főztem egy nagy adag kávét, és az ismeretleneknek műanyag pohárba öntöttem, majd elkezdtem őket ébresztgetni.

- Hahó. Ébresztő.- rázogattam az egyik lányt, aki a kanapét foglalta el. Nehezen nyitogatni kezdte a szemét.- Joy vagyok. Reggel van. Ideje haza menni. Már biztosan aggódnak érted.- beszéltem hozzá miközben felült.- Csináltam kávét, ezt idd meg haza felé!- adtam a kezébe.- Hívtam taxit is.- mosolyogtam rá.

- Te az őrangyalom vagy?- kérdezte rekedtes hangon. Szavai hallatán fel nevettem.

- Nem. - válaszoltam vigyorogva, majd kikísértem szegényt, mert alig állt a lábán. A házban még úgy három pasit és két csajt szedtem össze. Mindenki kapott egy kávét, és egy taxit, amit ki is fizettem nekik. Igaz lehet, hogy jóval többet kaptak a sofőrök, mint amennyibe került a fuvar. Nem nagyon érdekelt, örültem hogy örömöt okoztam néhány embernek. Amikor már csak az ismert arcok maradtak, ki a kanapén, a vendég szobába, vagy a medence mellett a napozóágyakon, neki álltam rendet rakni. Fura mert eddig mással csináltattuk, de az a pénz most elment a taxikra. Meg hát eléggé pörögtem, így reggel, mert hogy még csak nyolc óra volt amikor felébredtem. Most már úgy fél tíz körül járhat az idő.  Úgy három zsák szemetet szedtem össze, majd rendet raktam. Már csak le kellett törölgetni, majd összeseperni.

- Mi a?- hallottam meg Roy hangját.

- Jó reggelt!- mosolyogtam rá.- Kávé a konyhában.- mentem is vissza törölgetni.

- Te takarítottál ki?- kérdezte már kávéval a kezében.

- Igen.- mondtam büszkén.

- Mióta vagy fent?- nézett rám döbbenten.

- Nyolckor keltem.- válaszoltam, majd kerestem egy seprűt.

- Ugye tudod hogy az emeleten még áll a szemét?- fojtotta el a nevetését. Sokkolva néztem rá, majd homlokon csaptam magam.

- Elfelejtettem.- nevettünk fel együtt.

- Megcsinálom. Segítek, ha már fent vagyok.- tette le a bögrét az egyik szekrényre.

- Hagyd csak!- legyintettem, majd fogtam egy zsákot, majd Roy a csuklómat.

- Segítek.- nézett a szemembe.

- Akkor csináljuk együtt!- mondtam. Így hát fele annyi idő alatt kész volt az emeleti fürdő és folyosó. Már tényleg csak a seprés maradt. Fentről indultam, és a lépcső sepertem lefelé a koszt. Lépteket hallottam a hátam mögött, így odapillantottam. - Jó reggel!- mosolyogtam Sarahra.

- Neked is, de te mit csinálsz?- nézett rám fáradtan.

- Takarítok. Kávé a konyhában.- engedtem le. Mire végeztem, Sarah jelent meg a felmosóval a kezében. Roy közben kivitte a szemetet, és az udvaron állt neki összeszedni.

- Te csak pihenj, majd én felmosok!- mondta.

- Még az kéne. Vendég vagy, szóval ülj csak le!- mutattam a kanapé irányába.

- Roy nem az?- kérdezte.

- Nem tudom hogy annak számít e úgy, hogy szinte itt lakik gyerek korunk óta.- merengtem el.

- Jó, nem érdekel. Felmosok és kész!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és az emeltre ment. Az udvaron akartam segíteni Roynak, de láttam, hogy egy zombi Jack már megtette. Tehát maradt a reggeli készítése. Csináltam rántottát, és szendvicseket is. Nem tudtam ki, mit enne szívesen. Azt is csak reméltem hogy reggeliznek majd.

-Reggelt!- szólalt meg mögöttem rekedtes hanjával Carl.

- Neked is.- prbáltam közömbös maradni, mert úgy gondoltam, ha kedveskedek azt hiszi majd, hogy be akarom nyalni magam. És ez nincs így. Nem erőltetehetem rá, hogy kedveljen.  - Esetleg kérsz kávét?- néztem át a vállam felett. Leült a pulthoz, majd válaszolt.

- Aha.- nem túl beszédes.- Te takarítottál ki?- nézett rám meglepődve. Hát attól meg én lepődtem meg, hogy társalogni próbál.

- Igen. Közben pedig besegített Roy, aki még most az udvaron szedi a szemetet Jackkel, és Sarah ,aki épp most végzett a nappalival.- néztem a lányra aki a konyhába lépett a felmosóval.

- Menjetek ki a medencéhez míg felmosok!- zavart ki minket.

- Eléggé koszos a víz.- kortyolt a kávéjából Carl, már a medence mellett állva.

- Hívok hozzá egy szakembert.- néztem undorodva a vízen úszkáló poharakat, zsepiket, és egyéb dolgokat.

- Tudok valakit, majd ideküldöm.- mondta, és elindult befelé. Eléggé furcsáltam a dolgot, de végülis ez jó nem? Legalább már beszélget velem. Talán annyira nem is utál.

Dél környékén már mindenki ébren volt. A tojást, a korán kelők ették meg. Például én, Roy és Sarah. A többieknek a szendvics maradt. A tojást amúgy sem ette volna senki, órákkal később kihűlve.

- Találkozunk egy hét múlva.- köszönt el Sandra.

- Egy hét?- nézek rá értetlenül.

- Esküvőre megyek Európába. Nyugi  kempingre visszaérek.- nyugtatott.

- Hiányozni fogsz.- öleltem meg.

- Még jó.- nevettünk. A fiúk is nagyon búcsúzkodtak Carltól, ezek szerint ő is megy. Kora délutánra mindenki otthon volt. David, Emilyvel lustálkodott, én pedig Sarahval tartottam csajos délután, amí estig elhúzódott, és a végén mindketten kidőltünk.