JOYCE ✔️

9.

- Ugye tudod,hogy megharagszik, ha nem jelensz meg holnap este a házunkban?- indítja be a kocsit Roy.

- Most akkor mit csináljak?- csapom be az ajtót.

- Eljössz. Itt leszek én is. Az a lényeg hogy lásson egyszer, és utána eltűnhetünk.- magyarázza el.

- Oké. Így benne vagyok.- csatolom be az övet.

Otthon egy kómás David várt minket a konyhában.

- Veled aztán lehet filmezni.- könyökölök szembe vele.

-  Tudom. Bocs.- néz rám fáradtan.- Merre jártatok? - érdeklődik.

- Roy elvitt szabadesés szimulátorozni. Aztán megálltunk náluk, mire az anyja, a holnapi estélyére meghívott. - fintorogtam.

- Atyám. De jó hogy én nem érek rá.- mondta.

- Mert mi dolgod?- néztem rá kíváncsian.

- Ez is, az is.- mondta mire felnevettem.- Igaz Roy?- nézett barátjára.

- Bocs haver,már megígértem a húgodnak hogy kimentem holnap.-  húzta a száját,én meg csak kitoltam a nyelvem a bátyámra.

- Na fiúk, megyek beszélek Sarahval, aztán pihenek. Csáó.- dobtam feléjük egy puszit.

- Holnap érted jövök hétre.- szólt utánam Roy.

- Azt mondták egy hónapot töltsek itthon.- válaszol Sarah,arra a kérdésemre, hogy mikor látogat meg.

-De akkor le maradsz a kempingről.- nyavajgok.

- Sajnálom Joy. - mondja szomorúan.

- Mi lenne,ha három hetet otthon lennél, aztán nálunk minimum három hétig,aztán haza mennél a suli kezdetéig?- nézek rá kérdőn.

- Tudod mit? Megkérdezem.- áll fel a gép elől.

Legalább tíz perce nyomkodom a mobilom Sarahra várva,amikor a monitoron megjelenik vigyorogva.

-  Mit mondtak?- kérdem egyből.

- Hogy rendben.- vigyorog. Erre ujjogani kezdek.

- Neked meg mi bajod?- nyit be David a szobámba, nyomában Roy-jal.

- Képzeld,Sarah jön velünk kempingezni.- mesélem boldogan.

- Ki az a Sarah?- néz rám hülyén.

- David,bemutatom a legjobb barátnőm Saraht. Sarah ő a bátyám David.- mutatom be öket egymásnak. David félmosolyra húzza a száját amikor meglátja a barátnőmet.- Most már menjetek!- tolom ki őket a szobámból.

- Ez aztán a bemutatás.- tapsolt meg Sarah.

- Majd megismeritek egymás ha itt leszel.- legyintek.

- Ki a másik csávó?-néz rám sejtelmesen.

- Csak Roy,a bátyám barátja.- rántom meg a vállam,mintha tényleg csak egy fiú lenne.

- Jó pasi. Rávetetted már magad?- vigyorog.

- Nem. Vagyis.- kacagtam.

- Tudtam.- kiabált.

- Nem úgy van ahogy gondolod. Régen, gyerek koromban, szerelmes voltam belé. Amikor találkoztunk, tökre élveztem hogy megbámult,így kicsit húztam az agyát. Ennyi, de semmi több. És nem is lesz.- meséltem el.

- Joyce,látom az arcod,nem tudsz hazudni. Magadnak lehet,de nekem nem.- mosolygott, mint a tejbetök.

- Tévedsz Sarah. Nem akarok tőle semmit.- mondom.

- Az lehet hogy nem akarsz, de valamit érzel iránta. Ne is tagadd!- mosolyogva rázza a fejét.

- Nem Sarah. Most tévedsz. Viszont mennem kell. Ne haragudj! Szia. Holnap beszélünk!- csaptam rá szegényre a laptopot. Vajon neki van igaza? Ez több mint barátság? Na ezt most ki is verem a fejemből. Az nap folyamán még kaptam egy sms-t Roytól,hogy a holnapi program át rakva holnaputánra. Szóval megszerezte a számom a bátyámtól.

Mivel semmi dolgom nem volt,egész nap punnyadtam. Pontosan ötig,mert akkor álltam neki készülődni Karen partijára. Előkészítettem a ruhámat, fürödtem, majd sminkeltem. Hajam felkötöttem a fejem tetejére lófarokba. Belebújtam a ruhába,és a cipőmbe. A konyhában vártam,hogy hetet üssön az óra.

Roy

Hét előtt tíz perccel indultam el Joyért. Tegnap David a lelkemre kötötte hogy vigyázzak rá, és ne csináljunk hülyeséget. Bár utóbbit nem igazán értettem mire mondta. Megálltam a házuk előtt, majd bementem. Amint benyitottam, megláttam Joyt. Gyönyörű volt,mint egy görög istennő.

-Csukd be a szád!- vigyorgott rám, amikor elsétált mellettem. A számba haraptam,mély levegőt vettem,majd vigyorogva indultam utána. Az a dekoltázs,és az a derék. Ez a nő szórakozik velem. A kocsi ajtaját kinyitottam neki,mert udvarias vagyok.

- Nem gondoltam volna, hogy húsz percért így kiöltözöl.- mondtam.

- Ha már megyek, megadom a módját.- mondta mosolyogva.

- Azt látom.- figyeltem az útra.

- Holnap mikor megyünk oda, ahova viszel?- érdeklődött.

- Délelőtt indulunk.- válaszoltam,és már otthon is voltunk. Segítettem Joynak kiszállni a kocsiból,majd mellette lépkedve mentem be a házunkba. Anyámnak nem kellett több egy percnél, és már ki is szúrt minket.

- Azt a mindenit Joy. Te aztán tényleg gyönyörű vagy.- mérte végig anyám.

- Köszönöm.- mondta Joy.

- Nem gondoltál még arra, hogy modellkedj?- kérdezte,vagyis faggatta.
Kössz anya ez egy jó ötlet.

- Nem. Távol áll tőlem a szakma.- mosolygott anyámra.

- Oh. Ezt sajnálattal hallom. Lenne hozzá tehetséged, az adottságaid már megvannak.- magyarázott tovább anyám. Nem igazán érdekel ez a téma,így felfutottam a gépemért a szobámba. Kivittem a kocsimba,majd mentem Joyhoz. Most már meg kell mentenem anyámtól. Amikor viszont visszamentem,Joy már egyedül álldigált,és nézelődött.

- Menjünk!- fogtam meg a kezét,mire mindketten a kezeinkre néztünk. Olyan furcsa érzés kapott el. Nem tudom megmagyarázni. Jól eső hidegrázás. Szinte egyszerre emeltük fel tekintetünket egymásra. Joy elmosolyodott.

- Menjünk!- mondta ő is. Vigyorogva, és kézen fogva indultunk el, ki a házból,valahova. Akárhova.