JOYCE ✔️

18.

Roy

- Beszélj vele!- hallom meg Davidet a hátam mögött.

- Kivel?- kérdezem, mert nem értem kire gondol.

- Látom, hogy nézel rá. Inkább, hogy néztek egymásra. Szerintem rajtam kívül mások is észre vették.- mondja tovább. Nem mondok semmit, mert nem értem a helyzetet. Fogalmam sincs, hogy most mi van.- Ugyan. Ne csináld már Roy! Tetszik neked Joy, és szerintem van még több is a levegőben. Szerintem beszélned kéne vele erről.- emelte sörös üvegét, majd meg sem várta hogy bármit is mondjak, simán elsétált.
Igaza van, most még időben vagyok. Elég sokáig lesz még itt, sokat lehetnénk együtt. Ám, mi van ha ő ezt nem akarja? Ha nem beszélek vele, nem is tudom meg. Viszont nem most, mert be van rúgva. Nagyon.

- Menjünk el egy buliba!- kiabálja nevetgélve.

- Inkább hívjunk ide embereket!- javasolja Jack.

- Tényleg, ez jobb is lenne. - helyesli Joy. Ahogy látom James és Carl már sms-eket írnak, Jason meg David pedig telefonálnak. Úgy érzem, hosszú lesz még az éjszaka.

- Mizu?- jön piáért Joyce.

- Semmi, elvagyok.- mondom. Amióta vége a játéknak mindenki piál, táncol, vagy beszélget. Kivéve engem, mert eddig Joyt figyelem. Talán ezért voltam feltűnő Davidnek.

- Mért álldigálsz itt?- érdeklődött.

- Még nem ittam eleget.- válaszoltam.

- Akkor gyerünk, igyál velem!- nyomott egy poharat a kezembe. Egymás szemébe néztünk, mosolyogva koccintottunk, majd megittuk az italt. Nem telt el öt perc, és már dupla annyian voltunk, mint az elején.

- Merre van Joy?- kérdeztem Davidtől.- Elég sokat ivott, nem kéne figyelni rá?- aggodalmaskodtam.

- Tud magára vigyázni.- mondta egyszerűen. Azért ettől én még nem nyugodtam meg. Főleg akkor voltam a legkevésbé nyugodt, amikor fél órával később megtaláltam őt.

Joy

Elég sokan lettünk, kis időn belül. Őrült jól éreztem magam. Aztán megláttam a srácot. Azt a szép szemű, barna hajút.

- Nocsak nocsak. Ki látogatott meg?- vigyorogtam.

- Te mindenhol ott vagy?- vigyorgott ő is.

-Szerintem te követsz engem. Én itt lakom.- pördültem meg.

- David huga vagy? Akkor azért a közeli ismeretség Roy-jal.- mondta.

- Zavar talán?- mosolyogtam féloldalasan.

- Hogy őszinte legyek, jobb örülnék ha velem ismerkednél.- lépett közelebb.

- Joy vagyok.- néztem a szemébe.

- Ryan.- mondta el a nevét, majd megcsókolt. Hosszú percekig ízleltük egymás ajkait. Bevallom, közben Royra gondoltam. De jaj, köztünk nem lesz semmi, nem akarom megbántani nyár végén. Ryan meg csak egy kaland, mint a többi fiú akivel voltam. Roy pedig fontos nekem. Ha most nem lépek túl rajta, sérülni fogunk, és elveszítem őt mint barátot. Pár év múlva, ha még lesz rá lehetőség, semmi akadályát nem látom egy kapcsolatnak. Most viszont élnünk kell. Épp elválnak ajkaink, és Royt pillantom meg, néhány méterre tőlünk. Úgy látom, mintha kissé, zaklatott lenne. Aztán megjelenik Alice, a rémes csaj. Beszélgetnek, mire ideges leszek.

- Folytatjuk az előbbit?- duruzsol a fülembe Ryan, és közben a derekamat simogatja. Viszont nem tudom levenni a szemem Royról, és a csajról, aki gonoszan vigyorogva néz minket. Ne, kérlek Roy ne menj el vele! Szajkózom magamban. Ryan a nyakamat kezdi csókolgatni.

- Haladhatnánk lassabban is.- tolom el magamtól.

- Igazad van, ne haragudj! Sokat ittam.- mentegetőzik.

-Megértem, én is becsíptem kicsit.- nevettem, de a fél szemem Royon volt, és ő is gyakran pillantott felénk. Lehet hogy hülyeséget csináltam az előbb? Nem, nem lehetek bizonytalan. Döntöttem, és tartom hozzá magam. Amíg bírom. Ekkor Alice lecsap Roy szájára.- Ki kell mennem.- indulok el a másik irányba, és egy könnycsepp gördül le az arcomon. Hülye, hülye, ezt akartam hát tessék megkaptam. Bezárkózok a lenti mosdóba,és zokogásban török ki.

- Bolond vagyok.- suttogom magamnak.

- Jól vagy? - érdeklődik Ryan.

-Persze. Nem sokára megyek, csak kell egy kis pihenés.- válaszolok.

- Rendben, addig iszok valamit.- mondja.

- Oké.- mondom magam elé nézve.

Vajon Roy lefeküdt vele? Ki hibáztatná érte? Legalább egy órája kuksolok itt bent. Nem merek ki menni, mert félek hogy akkor megtudnám a választ.

- Hé Joy, odabent vagy?- dörömböl Sandra.

- Igen.- válaszolok erőtlenül.

-Engedje be kérlek!- mondja. Az ajtóhoz megyek, s közben a tükörbe nézek. Csak egy pöttyöt nézek ki szarul. Beengedem a lányokat, mert hogy Kelly is itt van.

- Történt valami? Baj van? Jól vagy?- teszik fel kérdéseiket aggódva.

- Minden szuper, csak éppen egy idióta vagyok.- nevetek magamon. Még mindig az alkohol hatása alatt állok.

-Miért mondod ezt?- kérdi Sandra.

- Mert az vagyok, csak hidd el!- mosolyogtam, könnyes szemmel.

- Felviszünk a szobádba, és ott maradunk veled, gyere!- segítettek fel, majd a szobámba kísértek. A mécses ott újra eltört. Zokogva meséltem el nekik, hogy mi bánt.

-Mért nem beszélsz vele? Szerintem jó páros lennétek.- biztat Kelly.

- Mert nyár végén elmegyek,és nem akarom hogy egy távkapcsolat tartsa fogva Royt, aki imádja a nőket. A vége az lenne hogy megcsal, vagy én leszek túl féltékeny, mert nem vagyok vele, és ezért lenne vége.- magyarázom el.

- Ez is jogos, de ha meg sem próbáljátok.- mondja Sandra.

- Szereted?- kérdi Kelly.

- Azt hiszem, már gyerek korom óta. - hajtom le a fejem.- Azt hittem elmúlt, és próbáltam játszadozni vele, ám csak azt értem el, hogy újra feltörtek az érzések. Bár nem ugyan azok. Ezek erősebbek.- mondom el nekik.

- Most már elhiszem, hogy bízhatunk benned, és számíthatunk rád.- mosolyog Sandra.

- Mert?- nézel rá kíváncsian, könnyes szemmel.

- Mert most mutattad meg az igazi éned. Eddig a magabiztos, céltudatos nőt mutattad, de most megérkezett az igazi Joy is.- magyarázta. Igen, megérkezett a bizonytalan énem is, akit eddig jól elrejtettem.