JOYCE ✔️

24.

- David és Emily, biztosan végig avatják az egész házat.- fintorogtam a gondolatra.

- Most mért is gondolsz rájuk?- nevetett jóízűen Roy.

- Nem tudom.- nevettem fel én is. Már haza értünk, és vicces videókkal ütjük el az időt. Eközben eszembe jutott, hogy kettesben vagyunk Royjal, és bármit csinálhatnánk. Na innen jött az is, hogy a bátyámék mit csinálhatnak. Viszont ezt nem mondhatom így el Roynak.

- Ez elég unalmas, mit szólnál hozzá, ha csinálnánk valamit? Sőt rendelek pizzát is.- kapcsolta ki a gépét.

- Remek ötlet.- vigyorogtam rá.- Elmegyek a mosdóban.- álltam fel.

- Addig megrendelem a pizzát.- mutatott a telefonjára.

Mire visszamentem a szobájábá, nem volt ott. Gondoltama konyhában van, így lementem oda de, nem találtam. Neszezést hallottam, majd a hangirányába mentem. Egy résnyire nyitott ajtó mögül jöttek a hangok. Lassan benyitottam.Roy valamit nagyon pakolt.

- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem mosolyogva, és kíváncsian.

- Semmit. Menjünk, nem fontos!- indult el kifelé de, a kezembe vettem az első lapot, amit találtam. Meglepetten láttam, hogy az nem lap, hanem az egyik rólam készült kép.

- Hát ez?- kérdeztem vigyorogva.- Előhívattad őket?- kérdeztem. Mintha kicsit ideges lenne de, miért?

- Amint látod.- mondta, és zavartan nézett minden fele.

- Mi a baj?- kérdeztem aggódva.

- Nem kellett volna ezeket látnod.- mondta.

-Miért?- néztem rá értetlenül.

Roy

Na most legyek okos. Minek jöttem én ide be?

- Mert, meglepetésnek szántam.- mondtam végül.

- Tényleg?- kérdezte vigyorogva.

- Hát persze.- mosolyodtam el.

- Köszönöm.- ugrott a nyakamba vidáman. Egy pillanatra lefagytam, majd átöltem, és beszívtam édes ilattát. Lassan tolt el magától, és a szemembe nézett. Tekintetem ajkaira siklott. Nem, ennek nem így kell megtörténnie.

- Megnézed a többit is?- mentem vissza az asztalhoz, ahol az előbb még épp elpakolni, elrejteni, próbáltam a képeket.

- Még jó.- jött utánam.  Elővettem a képeket, és átadtam neki. Mosolyogva nézte őket. Annyira szép most így, hogy szívem szerint csinálnék róla egy képet, hogy megörökítsem.- Uh, ez nagyon jó.- mutatta fel azt a képet, amelyiken a várost csodálja, és fogalma sem volt róla hogy fényképezem.

- Ez a kedvencem.- árultam el, és máris fejbe vágtam magam háromszor gondolatban. Mért nem fogom már be? Vagy várjunk csak! Hisz én akarom hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Akkor viszont jó ha ilyeneket mondok.

- Megtudlak érteni.- vigyorgott, aztán megszólalt a csengő.

-Itt a pizza.- mondtam, majd az ajtóhoz mentem, átvettem a vacsoránkat, majd a konyhába vittem.

- Arra gondoltam, csinálhatnánk közös képet is.- jött Joy, kezében a gépemmel.

- Ezzel nem lehet, vagy nagyon nehéz lenne selfit csinálni.- nevettem.

- Nem is úgy gondoltam.-nevetett ő is.

- Oké. Együnk, és utána meglátjuk mit tudunk ebből kihozni!- vettem ki a kezéből a drága játékomat, és biztonságos helyre tettem.

- Hol fogok aludni?- kérdezte evés közben.

- Az egyik vendég szobánkban, ha csak nem akarsz velem aludni.- huzogattam a szemöldököm.

- Csábító ajánlat, de ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak.- mondta színészien.

- Akkor marad a vendégszoba.- néztem rá komolyan, majd egyszerre nevettük el magunkat. - Amúgy már aludni akarsz,vagy hogy jutott eszedbe?- kérdeztem.

- Nem. Csak úgy beugrott.- rántotta meg a vállát.

- Jól van. Ha kész vagy, csinálhatjuk!- álltam fel, és a kukához vittem az üres pizzás dobozt.

- Oké.- mondta.

A gépet állványra tettem, csatlakoztattam a telefonomhoz, hogy Joy mellől tudjam készteni a képet. Beállítottam az élességet, az ISO értéket, és a záridőt. Odamentem Joy mellé.

- És most?- néztem rá vigyorogva.

- Nem tudom.- nevetett.

- Akkor csináljuk a kanapén!- mondtam, mire elnevette magát, nem értettem miért. Átvittem az álványt, újra beállítottam, majd leültem. Joy a lábait az ölembe tette, elfeküdt és széttárta kezeit. Hátradőltem, a fejem is hátra döntöttem, majd megnyomtam a gombot. Éreztem hogy Joy felül így én is visszadőltem.

- Nem - kezdett bele, ám véletlen megnyomtam a gombot, mert olyan közel volt hozzám. Végül felnevettünk ezen. - Azt akartam, hogy nem lenne jobb, ha barátibb képet csinálnánk?- kérdezte.

- Mert ezek ellenségesek?- nevettem.

- Nem, csak például, a válladra hajtanám a fejem vagy valami ilyesmi, ami azt sugallja, hogy közel állunk egymáshoz.- magyarázta.

-Oké, akkor csináljuk!- helyezkedtem. Jobb kezemmel átkaroltam, és abban volt a telefon. Szívem zakatolt a közelségétől, és féltem hogy észre veszi. Csináltunk így is képet, aztán a hosszú hajával, bajuszt csináltunk magunknak. Egyre oldodótt a hangulat. Az elején ideges voltam, most már felengedtem. Már nem érdekelt a kép, elkezdtem csikizni Joyt. Olyan felszabadultan nevetett, és kiabálta hogy "Nee! Hagyd abba!", hogy  nem bírtam abbahagyni. Joy valahogy a kezével, kilökte a kezem amivel épp megtámaszkodtam, és így rá estem. Fejem a mellkasán volt, lassan emeltem fel, és közben a szemébe néztem. Vigyorogva néztünk egymásra, majd elkomolyodtunk.

- Most meg fogsz csókolni?- kérdezte lassan, és halkan.

- Nem kéne?- néztem a szemébe, és a pillanatot a rohadt telefon csörgése szakította félbe. Joy kimászott alólam, és felvette a mobilját. Hallottam hogy beszél, de nem értettem, mert az járt a fejemben, vajon mit válaszolt volna, ha nem szólal meg a telefonja. Meg amúgy is, mi volt ez az előbb? Azért kérdezte, hogy ne tegyem meg, vagy azért hogy megtegyem?

- A bátyám volt az. Kérdezte hol vagyok. Mondtam hogy nálad alszom.- mondta, és közben a telefonját forgatta a kezében.- Erre csak annyit mondott, "akkor belefér még pár menet" és lerakta.- nevetett fel kínosan.

-Komolyan ezt mondta? Neked?- döbbentem le.

- Igaz, milyen gáz?Most mért kell ezt az orromra kötni?- ült le mellém értetlenkedve.

- Joy, beszélnünk kéne!- néztem rá komolyan.