JOYCE ✔️

60.

Reggel hamarabb ébredtem mindenkinél. Csak ültem a sátor előtt, és néztem a fákat. Csend volt, csak a madarak csiripeltek, több különböző hangon. Néha valaki felhorkantott, és az első ilyennél még meg is ijedtem. Azóta is csak egyedül ülök, és várom, hogy valaki csatlakozzon hozzám. Nem tudom milyen korán ébredhettem, de jó ideje ébren vagyok. Este ittunk, volt aki többi, én kevesebbet.
Ahogy nézek előre, először azt hiszem csak képzelődőm, ám meglátok egy gyönyörű őzet. Hegyezi a füleit, figyel minden irányba. Szép nagy teremtés, és csodálatosan néz ki, főleg úgy, hogy a fák lombján átbújó napsugarak, művészien világítják meg. Tökéletes alakja van, a vadászok álma. Belegondolni is rossz, hogy talán egyszer egy puska vet majd véget meseszép életének. Elindul lassan, és egy percig sem lankad figyelme. Felém fordul, engem néz. Kicsit ijesztő, ahogy néz rám, közben pedig nem mozdul. Mintha gondolkodna mi legyen. Nem tudja, hogy félnie kell-e tőlem. Mereven, mozdulatlanul ülök, és még a szemem sem veszem le róla. Úgy dönt bízik bennem, és lassan folytatja útját. Ez jól esik, hogy csak ránézésre azt állapítja meg egy őz, hogy megbízhat bennem. Eltűnik a fák közt, de a fejemben még ott él a kép. Ezt a pillanatot, sosem felejtem el.
Már kezdem unni magam, ezért a tegnap felfedezett forrás irányába megyek, hogy felfrissítsem a testem. Este majd megfagytunk, de azért is lemosakodtunk a víznél. Gondolom most sem melegebb. Kicsit azért para egyedül az erdőben, úgy hogy mindenki más alszik. Nem vagyok egy félős lány, de na. Kezem a hideg friss víz alá vezetem, és az arcomhoz emelem. Ha eddig azt hittem ébren vagyok, tévedtem. Most ébredtem fel igazán. A jeges érzetű folyadék, végig folyt a nyakamon, be a melleimhez. Egy kósza cseppecske, még a hasamon is lemerészkedett. Csak arcomat mostam meg, majd leültem, és folytattam a semmittevést, annyi különbséggel, hogy most a vizet néztem szüntelenül. Egyszer csak vészesen felmordult a gyomrom. Éhes lettem, de kedvem nincs visszamenni. Mondjuk kéne, mert ha felébred Roy, még azt hiszi eltűntem. Bár erre kicsi az esély, mert ő ennyire nem paranoiás. Tudni fogja, hogy itt vagyok. Azt viszont nem hogy éhesen, szóval, talán mégis jobb, ha vissza megyek enni. Lehet más is fent van már, nem lennék egyedül. A csendben csak a lépteim zaja hallatszott.  A sátraknál szomorúan konstatáltam, hogy változatlan a helyzet. Kaja után kezdtem kajtatni. Minél csendesebb akartam lenni, annál nagyobb zajt vertem. Végül azért sikerült egy konzervet előhalászni. Mivel reggel még volt parázs a tüzünkön, mert felelőtlenül nem oltottuk el, így felélesztettem, és most megtudom melegíteni a reggelimet, bár szerintem inkább lassan dél körül jár az idő. Meleg is van, a nap is nagyon fent jár az égen, ezekből gondolom. Roy, és a többi fiú kezén is van óra, de nem zavarok meg senkit a nap átalvása kihívásában.  Ami ebből következik kérdés, hogy akkor most egész délelőttöt töltöttem egyedül, vagy nem is volt olyan korán, amikor ébredtem, mint gonoldtam? Mindenesetre jól elmullattam az időt.

Kis idő múlva, mocorgást hallottam. Először David ébredt fel. Kómás volt, és haszna vehetetlen. Szótlanul ült, és bámulta maga előtt a földet. Ugyan ott voltam mint a előtte, csak már a bátyám ott ült mellettem. Végre megmozdult a mi sátrunk is. Roy elbújt, és egyből hozzám jött. Leguggolt a hátam mögött, és az arcát a nyakamba temette, közben pedig átölelt. Melegség töltötte el a testem. Önkéntelenül elmosolyodtam, és fejem az ő fejének döntöttem.

- Mióta vagy fent?- kérdezte, de a pózunkon nem változtatott.

- Úgy hat órája talán, még magam sem tudom.- válaszoltam. Felemlete a fejét, így már én sem pihentethettem az enyémet.

- Miért nem ébresztettél fel? Egyedül voltál? Mit csináltál ilyen sokáig?- ömlesztette rám kérdéseit.

- Bambultam, aztán szemeztem egy őzzel, utána a forrásnál időztem, végül ettem. Jól szórakoztam tényleg. A buli akkor hágott a tetőfokára, amikor csatlakozott David.- humorizáltam.

- Felkelthettél volna, és elszórakoztattalak volna.- puszilta meg a nyakam.

- Igen azt gondolom.- csavartam ki magam, hogy megcsókolhassam. Éhesen, szenvedéllyel faltuk egymás ajkát.

- Most már nyílvánosan is szexelni fogtok?- jött meg a bátyám hangja. Abba hagytuk Royjal a finom csókunkat, és Davidre néztünk.

- Mi a baj testvérem?- ült le mellé Roy.

- Semmi, csak fáradt vagyok. Sokat ittam az éjjel. Többet mint gondoltam. Hasogat a fejem, a gyomrom próbál kifordulni önmagából, de lehet csak a testemből akar szabadulni. Szédülök, és rohadtul semmi energiám.- öntötte ki a szívét David.

- Aki nem bírja, minek iszik?- incselkedtem vele.

- Te csak fogd be!- mordult rám.

- Azért nem kell bunkónak lenni!- néztem rá mérgesen.

- Akkor mi a retekért kóstolgatsz?- emelte meg a hangját.

- Mert a húgod vagyok, és jól esik.- vigyorogtam rá szemtelenül.

- Majd mindjárt jól esik az is, ha felrúglak.- állt fel.

- Gyere csak próbáld meg!- álltam fel én is magabiztosan.

- Héé. Nyugi!- pattant fel Roy, és közénk állva próbált békességet teremteni.

- Nincs nyugi. Nekem ez a picsa ne dumáljon, mikor semmit sem tud rólam, mert a világ másik felén érzi jól magát, távol a családjától. - kelt ki magából.- A nyár végén szépen elhúz megint, és már csak a hült helyét találod majd te is. Joy már csak ilyen, elhagyja azokat, akik szeretik.- fordult meg, majd felrúgta az egyik táskát. Könnyes szemmel néztem utána. S ahogy fére néztem láttam, hogy volt közönségünk is. A könnyeim lefolytak arcomon, és bátyámmal ellentétesen indultam el az erdő sűrűjébe.