JOYCE ✔️

55.

- Nos, ma egy kicsit gyalogolunk, azután megpihenünk egy szép helyen. Két napot pihenünk, a harmadik nap neki vágunk újra, ám utána csak aludni állunk meg, mert elég messze van a hely, ahova tartunk. Ezért is fogunk most pihenni pár napot.- magyarázta el Roy, mint valami túra vezető. Bár most az is.

- Minden meg van előre tervezve, vagy mi?- kérdezte Sarah.

- Igen, eddig minden alkalommal amikor nem Joyjal voltam a nyáron, ezt terveztem, és tanulmányoztam a térképet. Nagyon jó szervező képességem, és memóriám van.- mondta el.

- Ez hihetetlen. Nem is használsz térképet.- ámuldozott Kelly.

- De van iránytűm, és nagyjából tudom merre vagyunk.- mondta.- Arra az esetre, ha eltévednénk, a táskámban a térkép.- tette hozzá. Közben én csak pakoltam fáradtan. Most jól esne egy adag kávé.

- Mi a helyzet húgi?-  telepedett le mellém David.

- Fáradt vagyok. - válaszoltam röviden.

- Alig dumcsizunk mióta itt vagyunk.- mondta.

- Tudom, de most beszélünk.- néztem rá.

- Mi van veletek?- biccentett Roy felé.

- Jól vagyunk. Bár még nem tudom mi lesz a nyár a végén.- ráztam meg a fejem, hogy a rossz gondolatokat kirázzam a fejemből.

- Megoldjátok valahogy.- mondta bíztatóan a bátyám. Becipzároztam az utolsó zsebet is a táskámon, és leültem David mellé.

- Nehéz lesz, mert nekem is három húzós év következik, és neki, nektek is.- magyaráztam.

- Tudom, emiatt kicsit én félek, mert ez az utolsó szabad nyarunk a köveztkező néhány évben. Utána meg dolgozni fogunk. Kemény egy melót választottunk.- nézett Emilyre. Ő is fél hogy elveszíti.

- Ti legalább közel lesztek egymáshoz. Ott ülhet melletted amíg tanulsz, aludhattok együtt. Ő itt lesz közel hozzád, de én hol leszek?- pillantottam Royra.

- Tudom, nektek nehezebb lesz összegyeztetni egy beszélgetést, de ha nem adjátok fel, akkor ha vége ennek a három négy évnek, már együtt lehettek, össze is költözhettek. Légy türelmes, Roy nem fog elhagyni téged, csak rajtad múlik hogy kitartasz-e, vagy feladod!- nézett rám nyomatékosan.

- Indulás!- kiáltott fel Jack.

- Gyere baba!- tartotta a kezét Roy, hogy felsegítsen. Ahogy felálltam, átöleltem. Kicsit meglepődhetett, mert csak kis idő múlva ölelt vissza. Megemeleve a fejem, rá néztem, és ő megcsókolt, ám míg ő elhúzódott volna, én elmélyítettem.

- Most akkor nem megyünk?- hallottuk meg Jack kérdését, majd vigyorogva szét váltunk, és neki vágtunk az útnak.

- Mi volt ez az előbb?- kérdezte vigyorogva. Mi kicsit előrébb voltunk a többiektől.

- Csak beszélgettem Daviddel arról, hogy mi lesz velünk a következő néhány évben.- erre Roy megfogta a kezem, és hüvelykujjával simogatni kezdett.

- Ugye eszedbe sem jut, hogy elhagysz?- kérdezte félve.

- Nem, csak nagyon nehéz lesz.- mondtam.

- Igen, sajnos ez biztos. Viszont ott is hagyhatom, és keresnék egy másik sulit ott, ahol te közel vagy.- mondta, mire kicsit ideges lettem, és megálltam szembe vele.

- Eszedbe se jusson!- néztem rá mérgesen.- Te is nagyon jól tudod, hogy akkor előről kellene kezdened, mert csak így nem mehetsz át egy másik egyetemre, ami majdnem kétezer km-re van innen. Fejezd csak be itt, és amikor visszajövök összeköltözünk.- mondtam, és lassan beértek a többiek is, így tovább séráltunk.

- Összeköltözünk?- vigyorgott.

- Igen, vagy te nem akarsz?- néztem rá kérdőn.

- Dehogyisnem.- csókolt meg, majd nem beszéltünk erről többet. Jobb ha most csak a jó dolgokra koncentrálunk.
Közben odajött James beszélgetni Royjal, én pedig lemaradtam Sarah mellé.

- Na mi a helyzet?- érdeklődtem.

- Semmi különös. Nem akarom hogy vége legyen ennek a túrának.- mondta.

- Miért?- kérdeztem.

- Mert akkor vége lesz. Szeretem Jamest, Joy. Egyre jobban, és nem várhatom el tőle hogy várjon rám. Te tudod milyen rossz ez a helyzet.- nézett rám. Épp most zártam le ezt a témát, erre most ő is felhozza.

- Tudom. Roy, és én megbeszéltük, hogy bármi is legyen, nem adjuk fel, és amikor visszajövök, összeköltözünk.- mondtam el.

- Oh. Működhet ez Joy?- kérdezte hitetlenkedve.

- Hinnünk kel benne, hogy működni fog.- mondtam.- Tegnap előtt este, Roy szerelmet vallott nekem, és én is neki. Nem adhatom fel, ezt csak úgy. Küzdenünk kell!- mondtam.

- Úristen, komolyan?- kiálltott fel, mire mindenki ránk nézett.

- Igen.- mosolyodtam el. Ahogy látom, megfogta a lényeget.

- Na mi van? Minket se hagyjatok ki!- zárkózott fel Kelly, és Sandra.

- Roy szerelmet vallott Joynak, és ő is neki.- mesélte izgatottan Sarah.

- Jujj de jó. - ugrált Kelly.

- Tudtam hogy ez lesz.- lökött meg gyengén Sandra.

- Hol van Emily?- érdeklődtem, mert mostanra megszoktam, hogy ő is mindig itt van.

- Hátul beszélgetnek valamit Daviddel.- mondta Kelly, és hátra is néztem. Kézen fogva jöttek utolsóként. Elég nyugodnak tűnnek, biztosan csak kicsit egyedül akarnak lenni. Sétáltunk tovább, ám a három órás túra után, megérkeztünk.

- Ezt a tavat láttam a sárkányrepülőről.- mondtam, amikor megpillantottam a vizet.

- Igen. Ez az,- karolt át Roy.- és lehet benne fürdeni.- mondta úgy hogy mindeki hallja. Hallották is, és a fiúk, már dobálták le a ruháikat, futva a víz felé. Jack a zokniját akarta épp levenni, ám mire sikerült volna, pofára esett, amin akkorát nevettünk, hogy megfájdult a hasam.

- Milyen a víz?- kérdezte Emily a parton állva. David már javába úszkált.

- Nagyon jó, gyertek be ti is!- kiáltotta a bátyám.

- Joy már jön is.- kapott el hátulról Roy és a víz felé futott velem. Akárhogy is kiabáltam, nem hatotta meg, végig gázolt a vízen, és beledobott ruhástól.