JOYCE ✔️

8.

Joy

- Minek akar filmezni,ha folyton bealszik?- akadok ki Daviden.

- Ki tudja?- mondja váll rándít Roy.

- Nem vagy éhes? Csinálok szendvicset.- állok fel közben.

- De. Megyek veled.- jön utánam.

- Nos. Elárulod hova megyünk holnap?- nézek hátra a lépcsőn haladva.

- Nem.- vágja rá.

- Mégis miért?- kérdezem.

- Hogy ne mondhass nemet.- ad ésszerű választ.

- Oké.- csak ennyit mondok.

-Kedvelnek téged.- mondja miközben leül a pulthoz.

- Kire gondolsz?- nézek rá értetlenül.

- A többiekre. Befogadtak.- mosolyog rán.

-Mondták?- érdeklődök, s közben előveszem a vajat,és a felvágotatt.

- Nem,de ha nem így lenne akkor nem lennének ilyen kedvesek veled.- válaszol.

- Mi van ha csak azért ilyenek, mert David a bátyám?- kíváncsian nézek rá, majd folytatom a kenyér megkenését.

- Joy,ismerem őket. Biztos vagyok abban amit mondtam.- néz rám komolyan.

- Mit kérsz a szendvicsedre?- kérdezem.

- Mindegy.- mondja.- Vissza akarsz még menni a bátyád szobájába filmezni?- néz rám vigyorogva.

- Nem igazán.- fintorgok.

- Lenne kedved valamihez?- folytatja őrült tekintettel.

- Mire gondolsz? Ne mond hogy titok, mert akkor biztos nem!- emel fel a mutató ujjam.

- Nem messze van egy szabadesés szimulátor, nem lenne kedved kipróbálni?- harapott bele az elé tett szendvicsbe.

- Hmm.- gondolkodtam el az ajánlatán.- Jó, legyen. Elmegyek.- kicsit lepetten néz rám,majd vigyorogni kezd.

- Akkor egyél,és induljunk!- tömi magába a maradék szendvicset,és elmegy. Míg visszeér én is enni kezdek.

- Még nem etted meg?- akad ki.

- Bocs, de nem tömöm magamba, mint te.- forgatom a szemem. - Menjünk,megeszem út közben!- indulok el a kijárat felé.

- Ez jó ötlet.- ismeri el.

- Úgy nagyjából elmondod mik a terveid velem a nyáron?- érdeklődök,mire ledöbben,majd zavartan néz rám.

- Ezt mire érted?- kérdi.

- Szerinted mire? Azt mondtad szórakoztatsz,hogy ne unatkozzak.- közlöm vele.

-Oh, hát kész beosztást csináltam már. Szóval ne tervezz semmit, a beleegyezésem nélkül! Időpontjaink vannak, csak azért mondom.- magyarázza.

- Engem meg sem kérdeztél?- döbbenek le.

- De. Beleegyeztél hogy rám bízod magad a nyáron. - válaszol nyugodtan.

- Igaz.- fordulok az ablak felé.

Az épületbe lépve,azonnal megláttam a hatalmas, kör alakú szimulátort. Most is volt bent valaki. Jó mókának tűnik, ahogy alulról felkap a szél és csak szállsz. Persze ez nem ugyan olyan, hisz ablakok vesznek körbe. Egyszer azért ugranék gépből.

- Joy gyere!- hív Roy.- Ezt fel kell venni!- ad át egy ruhát.
Amikor már rajtunk volt a ruha, védőszemüveg,sisak, és szabad volt a szimulátor, beálltunk. Lassan beindult a gépezet. Éreztem az egyre erősödő levegőt alulról,ahogy szinte felkap a hátára. Roy fogta a kezem eleinte,majd mutogatta hogy tartsam a kezem és a lábam. Aztán elengedett. Nagyon izgalmas volt, végig vigyorogtam. Körbe-körbe forogtunk a henger alaku gépezetben. Egyszerűen elképeztő.

- Ez valami nagyon szuper volt.- mondom vigyorogva,már a kocsihoz tartva Roynak.

- Örülök hogy tetszett.- vigyorog ő is.- Nem gond ha elmegyünk hozzánk ruháért,és csak utána vissza hozzátok?- kérdi miközben beül a kocsiba.

- Dehogyis. Menjünk! - kötöm be magam. Elindulunk majd a rádióban megszólal Shakira és Maluma száma, a Chantaje.- Uh ezt imádom.- adok rá hangot. Roy csak nevet azon hogy mennyire élvezem,és azon is ahogy énekelem.
A vége felé már ő is beszáll, és együtt kornyikálunk. Elég fura hogy ezt a számot pont mi ketten énekeljük.

- Nem tudtam hogy ilyen jól nyomod a spanyolt.- mondja amikor már vége volt a számnak.

- Elsősorban azt tanulom mint idegen nyelvet. Úgy hogy elég jól megy.- mosolygok.

- Milyen nyelveket beszélsz még?- kiváncsian nézett rám,majd újra útra.

- Hát nyáron,amikor nem kell minden napra tanulni ugye, akkor szoktam a nyaralás alatt online, nyelveket tanulni. Például franciát, németet, olaszt, és tavaly nyáron a magyarral próbálkoztam. Nagyon nehéz nyelv, de ha valaki nagyon elkötelezett akkor meglehet tanulni a kiejtést.- magyaráztam.

-Te aztán nem vagy semmi. Magyar? Ez komoly? Kevés nehezebb nyelv van a világon.- képedt el.

- Ez azért nem teljesen igaz. - nevettem.- Persze, nehéz csak úgy kívácsiságból kimondani egy szót vagy mondatot,de ha tanulod akkor nem vészes.- vigyorgok.

- Oké nem vitatkozom.- emelte fel kezeit,majd visszatette a kormányra. Míg megérkeztünk,írtam Sarahnak, hogy hogy van.- Bejössz ugye?- állította le a motort.

- Persze.- tettem el a telefonom.
Tartva a lépést,Roy mellett sétáltam a házuk felé. Az ajtónál,miután kinyitotta azt,maga elé enged. Rég jártam náluk, akkoriban is csak ritkán.

- Fiam te vagy az?- hallom meg Karen hangját,majd cipőjének kopogását.

- Igen anya.- válaszol Roy. Ebben a pillanatban lép elő a nappaliból az anyukája.

- Oh. Nem tudtam, hogy vendéged van.- nézett a fiára.- Karen Lawrence vagyok, Roy anyukája.- mutatkozik be kedvesen.

- Anya, ő Joy.- értetlenül néz fiára.- Joyce Bennet.- ejti ki száján az egész nevem.

- Úristen Joy. Te hogy megnőttél. Fel sem ismertelek. Gyere igyunk egy teát!- húz magával izgatottan. Roy pedig közben némán nevet rajtam,és elindul a szobája felé.- Nagyon szép vagy Joy.- ül le velem szembe Karen.

- Köszönöm. Maga sem öregedett egy napot sem.- mosolygok.

- Holnap tartok egy estélyt,gyertek el a szüleiddel!- hív meg.

- A szüleim üzleti úton vannak.- közlöm vele.

- Akkor a bátyáddal.- legyint.

- Megbeszélem Daviddel.- válaszolom.

- Mehetünk is.- kerül elő Roy.

- Még kész sincs a tea.- rosszalóan néz fiára, én pedig kuncogok rajta.