JOYCE ✔️

54.

Elindultunk. Az adrenalin, jó barátként visszatért ahogy megláttam mekkora magasságban vagyunk. Erősen markoltam, önkéntelenül is a fém rudat. Szemem sarkából láttam, hogy a többiek is elindultak. Aztán hirtelen gyorsabban haladtunk. A testemben felszabadult érzéstől, még magamnak is meglepetést okozva vele, de felsikítottam. Aztán meghallottam Sandrát is, és a fiúk is elengedtek egy " huhhuu"-t. Szálltunk, újra a fellegekben jártunk.  Alattunk csak fák, és most innen fentről csodálhattam őket.  Roy nagyon ügyesen bánt a szerkezettel. Hogy ne legyen egyhangú, dőltünk kicsit jobbra, majd balra, aztán elindultunk lefelé, és hirtelen vissza fel. Itt kicsit felsikkantottam, de nem azért mert annyira félek, hanem mert élveztem.

- Hol szállunk le?- kérdeztem, hangomat felerősítve, hisz ahogy suhanunk az égen kicsit hangos.

- Arra lesz egy tisztás.- mutatott előre.- Onnan felvonóval visszajövünk egy darabon, és ott bevárjuk a többieket. Azt mondták odajönnek.- magyarázta el Roy.

Még egy ideig repkedtünk, és csodáltuk a tájat. Láttam egy tavat is a fák közt, majd megpillantottam a tisztást, amiről a szerelmem beszélt. Még most is alig hiszem el, hogy így gondolhatok rá, így emlegethetem, mint a szerelmemet. Talán mire megszokom vége lesz a nyárnak.

- Figyelj! Most szállunk le.- mondta a barátom. Még ízlelgetem egy kicsit ezt az érzést. Hiretelen lefelé kezdtünk zuhanni, mármint direkt. Roy, a párom, tette, amit tennie kellett, és épségben földet értünk. Itt már vártak ránk, és segítettek leszerelni minket. A többiek is sértetlenül megúszták, és Sandrával már mondtuk is a magunk kis beszámolóját egymásnak. Mintha nem ugyanazt láttuk volna. Igaz, az igaz hogy másként éltük meg, de ami azonos, hogy pozitívan. A fiúk kicsit előttünk haladtak a felvonóhoz, és ők is csak mondták és mondták. Ha jól hallottam, ők a technikai részét beszélték meg.

- Remélem lesz még ilyen jó programod haver.- álltunk be a kabinba.

- Nem fogsz csalódni.- vigyorgott Roy Jasonre.

- Mondd már el miket lehet, vagy fogunk még csinálni!- kérlelte Sandra.

- Időben megtudtok mindent.- tudtam hogy nem fogja el mondani, nekem se mond soha semmit, ha ilyenről van szó. - Hogy tetszett?- fordult felém, és magához húzott. Adott egy rövid csókot, majd várta a válaszom.

- Szuper volt. Nagyon szép volt a táj, és valami hihetetlen az érzés. Bár még mindig az ejtőernyőzés a favorit.- vigyorogtam.

- Az aligha felülmúlhatatlan.- kacagott, majd megcsókolt.

- Fúj, ne előttünk!- mondta Jason, majd elnevettük magunkat. Abbahagytuk egymás szájában matatást, és a felvonóból is megcsodáltam még a tájat. Lassan meg is érkeztünk, majd, mivel a többiek még nem értek ide, ami nem csoda, így tábort vertünk kicsit távolabb a felvonótól. Nem tudom mikor érkeznek meg, vagy hogy milyen messze táboroztunk, de reméltem hogy estére ideérnek, és a sátrunkban aludhatunk ma már. Jó volt az éjjel, nem azzal van a baj, de ott fent tudtam hogy nem eshet bajunk, viszont az erdő sűrűjében, aggódtam a vadak miatt. Bár, azok ha akarnak a sátoron keresztül is bánthatnak, de akkor is biztonságosabbnak érzem.

Már alkonyodott és a tüzet szugeráltam tekintetemmel, a fiúk beszélgettek, Sandra pedig elaludt. Egy száraz faág reccsenésére felugrottam, és a hangirányába kaptam a fejem.

- Biztosan a többiek értek végre ide.- állt fel Roy. Mivel nem hallottam beszélgetést, és további lépteket, enyhén szólva féltem.

- Mi az?- kérdezte halkan Sandra, aki közben megébredt, és észre vette mind milyen feszülten figyeltünk a fák közé. Az erdőben, mintha hirtelen még sötétebb lett volna, majd újabb ág reccsent meg. Erősen néztem a sötétbe, hátha meglátom mi az, ám a fákon kívül mást nem láttam. Lassan felálltam, hogy a fiúkhoz közelebb mehessek.

- Wááh.- kiálltotta valaki mögöttem, ám nem tudtam feldolgozni a történteket, ijedtemben belekönyököltem abba, aki megérintette a vállam, majd mintha reflexszerű lenne, fordultam és megtérdeltem. Akkor láttam meg a többieket, és hogy akit elpüföltem, az Jack volt. Kezem a szám elé kaptam, a szemeim elkerekedtek.

- Úristen. Sajnálom.- térdeltem le mellé. Hallottam a többiek nevetnek.

- Ez nem volt valami jó ötlet, így utólag belegondolva.- nyögte a földön fentrengő fiú.

- Szerintem nagyon vicces.- röhögött James, és a hasát fogta a többi fiú is.

- Nem tudtam hogy ilyen harcias vagy.- hajolt le Roy, és kezét nyújtotta Jacknek.- Amúgy jól ránk hoztátok a frászt.- mondta elismerően.

- Igen. Majdnem bepisiltem félelmemben.- mondtam.

- Én fel sem fogtam mi történik, most ébredtem fel.- morogta Sandra, már kicsit éberebben.

- Hogy tudtatok ilyen csendben lépkedni?- kérdeztem. Közben kiderült, hogy James volt az, aki direkt lépett rá az ágakra, hogy odaterelje a figyelmünket.

- Nagyon nehéz volt, egy ideje már kínlódtunk azzal, hogy ideérjünk csendben.- nevetett fel Emily.

- Akkor most már állítsuk fel azokat a sátrakat is, már így is elég sötét van.- mondta Carl, mert hogy a mi sátrainkat is ők hozták el, mi csak a hálózsákjainkat cipeltük.
A sátor összeállítás közben, mi Sandrával felváltva csacsogtunk a többi lánynak, hogy milyen szuper volt a napunk. Azután, pedig ők keztek el, fulladva a nevetéstől, mesélni a napjukról.

- Szerintem rég itt lennénk ha Jack re nem jön rá a hasmenés, és nem kell tíz percenként megállni, hogy egy bokor mögé bújjon.- mondta Sarah.

- Az volt a legjobb amikor rémülten futott elő, mert hogy ott volt a bokorban egy mókus, és elmondása szerint eléggé agresszívnek tűnt. Viszont a jelenet vicces volt.- nevettek fel.

- Egyébként hol van most Jack?- kérdezte Kelly, mire mind körül néztünk, és a fiú nem volt a körünkben.

- Biztosan nagy dolga van, de ha megint ijesztgetni akar akkor remélem tudja mi vár rá.- mondtam, mire Kelly felnevetett.

- Hát az valami baromi jó volt ahogy kiütötted.- mondta.- Hol tanultad?- érdeklődött.

- Az egyik nyáron jártam önvédelmi tanfolyamra.- újságoltam el.

- Lehet idén a suliban nálunk is indul, és ha úgy lesz, akkor jelentkezem is.- mondta Kelly.

- Jól teszed. Viszont én most, ha nem haragszotok, lefekszem, mert nagyon elálmosodtam.- jelentettem ki, majd miután mindenkitől elköszöntem, bebújtam a sátorban, a hálozsákomba, és percek múlva már nem hallottam a többiek hangját, hanem szépen álomba szenderültem.