JOYCE ✔️

21.

- Ideje hogy ágyba bújj!- tűrt el egy tincset a fülem mögé. Nem tudom tűrtőztetni magam. Szívem úgy zakatolt érintésétől, mintha kiakarna szakadi a helyéről.

- Azt hiszem igazad van. - szólaltam meg, mert ha nem teszem, akkor tuti a szájára tapadtam volna.

- Felviszlek. Kapaszkodj!- mondta, én meg átkaroltam anyakát.

- Köszönöm.- mosolyogtam rá, miközben a lépcsőn cipelt fel. Vállára hajtottam a fejem, és eszembe jutott, hogy esetleg elmondhatnám neki hogy érzek. Ám még az alkohol sem volt olyan erős, hogy erre rávegyen.

- Jó éjt!- állt meg az ajtóm előtt. Ránéztem mosolyogva.

- Neked is!- mondtam, majd puszit nyomtam az arcára, ami igazából már-már a szája volt. Éreztem ahogy ahogy egy pillanatra visszatartotta  lélegzetét. Szerettem volna folytatni, de már ez is több volt, mint amennyit szabadna.

Roy

Ahogy rám nézett, szívesen rámásztam volna de, be van rúgva.

-Neked is.- mondta, majd valami olyan történt, amire nem számítottam. Puha ajkai súrolták az enyémet. Óriási önuralom kellett ezúttal, hogy ne csókoljam meg. Igaz, nem álltam volna meg egy csóknál. Letettem, majd mosolyogva csukta be az ajtaját. Még két percig álltam az ajtaja előtt lefagyva. Erősen agyaltam rajta, hogy utána menjek-e de, emlékeztettem rá magam, hogy ő most részeg. Meg azért bennem is van. Mély levegőt vettem, és elsétáltam a mosdóba. Muszáj volt könnyítenem magamon. Sok mindent megmozgatott ma este bennem Joyce. Tényleg beszélnem kell vele. Akarom őt az istenit. Vajon ő akarna-e velem lenni?

Még tévéztem egy ideig David szobájában, majd elnyomott az álom.

Reggel David barátom ébresztett fel. Majd amikor épp hogy kinyitottam a szemem, már mondta is.

- Azt hittem Joynál talállak majd meg.- pakolt valamit a szekrényében.

- Nem sokon múlott.- motyogtam magamnak.

- Mi?- kérdezte.

- Semmi.- ültem fel.

- Hallottam hogy mondtál valamit.- nézett rám kérdőn.

- Tényleg semmi. Megyek iszok egy kávét.- dörzsöltem a szemem. Lebotorkáltam a konyhába, és csináltam két kávét. Na nem Davidé a másik, hanem Joynak viszem, mert neki is ideje fel kelni.
Fel is vittem, majd óvatosan nyitottam be hozzá. A kávét, az ágy melletti éjjeliszekrényre tettem.

- Joy!- szóltam neki halkan. Bár ha fel akarom ébreszteni, azt nem suttogva kéne. Másrészt meg nincs szívem felkelteni. Azért neki futok újra.- Joy!- mondom hangosabban. Semmi. Leülök mellé az ágyra, haját eltűröm az arcából. Mocorogni kezd.- Joy!- ismétlem önmagam.

-Hmm?- sikerült, elmosolyodtam.

- Ideje felkelni, programunk van.- közlöm.

- Legközelebb ha tudod, hogy megyünk valahova, ne engedd hogy igyak!- morogta a párnájába. Vigyorogva ráztam meg a fejem.

- Úgy lesz, de most ébredj!- böktem oldalba, amitől megugrott, majd felült, és morcosan nézett rám. Igazán vicces volt, mert nagyon kómás feje volt, és nem tudtam komolyan venni.- Ne haragudj de, ez most nem ijeszt meg!- nevetttem, mire egy nagyot csapott a vállamra.

- Csináltál nekem kávét?- nézett rám meglepdve, és hálásan egyszerre.

- Látod, te meg megversz.- háborogtam.

- Ne haragudj!- nézett rám bűnbánóan.

- Nem haragszom.- mondtam, és mosolyogni kezdett. Eszembe jutott a tegnap este, és felálltam az ágyról.- Gyere, ha kész vagy!- hátráltam ki a szobából. A folyosón kifújtam a levegőt, és visszamentem Davidhez.

- Jöttök velünk ma is?- érdekődtem.

- Más programunk van.- mondta.- Kettesben.- tette hozzá.

-Jólvan, értem.- mondtam.

- Amúgy mi volt az este?- érdeklődött.

- Kártyáztunk, meg ittunk egy keveset.- válaszoltam, bár közbe a majdnem csókra gondoltam.

- Mikor beszélsz vele?- ül fordítva a székre, velem szembe.

- Miről?- értetlenkedtem.

- Jó. Nem megyek ebbe most bele de, szerintem tudod mire gondolok.- állt fel, és kisétált.

- Persze, hisz gondolat olvasó vagyok.- szóltam utána. Egyébként tényleg tudom, hogy mire céloz.

Elindultam a konyhába, és közben Joy is előbújt.

- Elfelejtettem mondani, hogy fürdőruhát hozz, vagy abban gyere!- mondtam látva öltözékét.

- Remek.- fordult vissza a lépcsőn.

- Jön a húgod, aztán mi elmegyünk.- mentem a konyhába, és szóltam Davidnak.

- Oké. Mikor jöttök?- kérdezte.

- Szerintem elleszünk estig.- gondolkodtam el.

- Lehetne, hogy vacsora után hozod csak haza Joyt?- vigyorog.

- Mért is?- érdeklődők.

- Áthívtam Emilyt, és romantikus napot ígértem neki.- mondta.

- Jól van, megoldom.- mondtam, majd már hallottam is, hogy jön Joy.

- Szia tesó.- köszönt a bátyjának.

- Jó szórakozást mára hugi!- adott neki egy puszit, majd már ment is az emeletre.

- Mehetünk?- néztem a fáradt lányra.

- Nem reggelizünk?- kérdezte.

- Meghívlak, gyere!- indultam el, ő pedig csoszogott utánam.

- Többet nem iszok.- ült be, napszemüveggel a szemén, a kocsimba.

- Ja, ha tudnád én hányszor mondtam már.- nevettem.

- Remek.- fordult az ablak felé.

- Ha szeretnéd, elhalaszthatjuk.- mondtam, és közben reménykedtem hogy nemet mond.- Haza viszont akkor sem vihetlek.- erre rám nézett.

- Miért?- kérdezte.

- Mert a bátyád Emilyvel romantikázik ma.- mondtam el.

- Értem, amúgy nem akarom elnapolni, csak még egy kávé, és felébredek.- nyugtatott meg. Útközben bementünk, egy útmenti gyorsétterembe. Megreggeliztünk, vagyis igazából már tizenegy óra körül volt, aztán tovább indultunk.

- Messze van még?- érdekelődött.

- Igazából kicsit igen. Míg odaérünk pihenj egyet!- javasoltam.

- Rendben. Kösz, hogy tegnap felvittél a szobámba, mert úgy leittam magam.- csúszott lejjebb az ülésen. Hátra döntötte a fejét, és nem láttam de, biztosan behunyta a szemét.

- Szívesen, máskor is.- mosolyogtam rá, és erre ő is elmosolyodott.