JOYCE ✔️

31.

Órákig sétáktunk a magasba nyúló fák között. Beszélgettünk a természetről, állatokról, és a globális felmelegedésről. Átbeszéltük őrült, világ megváltó ötleteinket. Sokat nevettünk a másik balgaságán, vagy értelmetlen megnyilvánulásain. Még sötétedés előtt visszaértünk a kocsihoz, és hazajöttünk.

- Elintézek néhány telefont, aztán mehetünk. Addig harapj valamit, ma még nem is ettél!- parkolt le a ház előtt.

- Rendben apuci.- nevettem, majd kiszálltam, és ott hagytam a kocsiban.
A házba érve, egyből mentem a konyhába, mert tényleg éhes voltam már. Gondoltam leülök a nappaliban a szendvicsemmel, és amikor odaértem, hát nem az üres kanapé fogadott.

- Wáh. Fúj.- takartam el a szemem.

- Baszus Joy. Mi a francot csinálsz itt?- kérdezte David, kifáradva.

- Itt lakom rémlik?- mondtam, még mindig eltakarva a szemem, háttal állva nekik.

- Mért nem hallottuk hogy haza jöttél?- kérdezte, és közben hallottam hogy öltözködnek.

- Mért nem a szobádban csináljátok?- kérdeztem vissza. Nyílt a bejárati ajtó, és Roy lépett a nappaliba.

- Oh.- fordult el ő is hirtelen.- Mi folyik itt?- tette fel a kérdést.

- Szerintem elég egyértelmű. Többet nem ülök oda le.- mondtam fintorogva.- Inkább eszek a szobámban.- ballagtam az emeletre.

- Nem gond ha?- jött utánam Roy.

- Gyere nyugodtan!- mosolyogtam.

- Ha jól gondolom, te pont a közepébe csöppentél bele.- mondta.

- Igen, és rémálmaim lesznek. Nem kellett volna azt látnom, amit láttam.- kapott el az undor.- Elment az étvágyam.- raktam le a tányért, amin a szendvicsem volt.

- El sem merem képzelni, hogy minek voltál a szemtanúja.- nézett rám. Nem bambult elt, csak mosolyogva nézte az arcom. Nem bírtam, már tuti belepirultam.

- Mért nézel így?- vigyorogtam.

- Nem tudom. Talán, mert nem látlak majd egy hétig.- oké, most már biztos hogy vörös a fejem.

- Ne is mondd! Szörnyű.- forgattam a szemem, ahogy eszembe jutott, hogy holnap elutazunk.

- Igen. Most viszont indulnunk kell lassan!- nézett az órájára.

- Oké. Hozom a kajám, amit megeszek a kocsiban, mert megint korog a gyomrom.- tettem a vállamra a táskám, és kezembe vettem a szendvicsem.

- Az én autómban akarsz enni?- döbbenten nézett rám Roy.

- Akkor megeszem míg leérünk.- mondtam, és már haraptam is egyet. Tényleg elfogyott mire a kocsihoz értünk. Így nyugodtan utazhattunk a tiszta kocsiban, a tervezett célig. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg.

- Kihez jöttünk?- néztem rá kérdőn.

- Az apámhoz. Nincs itthon, de aki most fontos az igen. Gyere!- szállt ki, és én is. Mentem utána, át az udvaron, el a medence mellett, egyenes a hátsó, végtelenségig elterülő udvarig. Rengeteg pénze lehet az apjának.

- Hány hektár ez?- kérdeztem döbbenten.

- Nem tudom. Nem kérdeztem soha, mert nem érdekel, de még vagy három ilyen ház, medencével, tenisz pályával, és tágas udvarral, elférne. Apám viszont gyümölcs fákat ültetett egy nagyobb területen. Van edző terem, egy csomó mindennel. Persze jó ha hébe-hóba használja bármelyiket is. Erre vagyok én. Legalább nem kell fizetnem a kondi bérletért.- magyarázta.

- Szoktál gyúrni?- lepődöm meg.

- Igen.- nevetett.- Meg van egy csomó minden itt, de a legfontosabb Leo.- indult el valamerre, én meg követtem, mint egy kiskutya. Elhaladtunk egy hangár melett, és akkor láttam meg- valószínűleg- Leót, aki egy helikopter melett állt. A szám tátva maradt. Ez is az apjáé?

-Wáoh.- csak ennyit tudtam mondani.

- Na, felszállunk?- kérdezte vigyorogva. Bólintottam, leplezetlen vidámsággal. A gép már elkezdett búgni, és a forgószárny is lassú forgásba kezdett. Odamentünk közel hozzá, majd kaptam egy fülvédőt, amiben rádió volt, így tudtunk beszélgetni egymással, a nagy zaj ellenére is. Már sokkal gyorsabban pörgött a fejünk felett az öt lapát, amikor becsatolta Roy az övet, ami megvéd. Bár, ha lezuhannánk ez mi sem érne.

- Mindenki a helyén?- hallottam meg Leo hangát egyenes a fülemben.

- Igen.- válaszolta Roy, majd vigyorgva rám nézett, és rólam is levakarhatatlan ez az arc kifejezés. A hatalmas szerkezet, megmozdult. Emelkedett. Szépen lassan. Számat harapdálva néztem, ahogy egyre magasabban voltunk. A pilóta elintézte a szükséges dolgokat. Beszólt gondolom, a légitársasághoz vagy ahova kell, hogy felszálltunk. Izgatottan, ültem Roy melett. Arcomon ott volt, minden amit kiváltott belőlem az élmény. Repültem már igen, de nem helikopterben, és nem este.

- Ez nagyon jó Roy.- vigyorogtam rá.

- Még csak most lesz a legjobb.- mutatta, hogy nézzek ki. Úgy tettem, és elakadt a lélegzetem. A levegőből, még gyönyörűbb volt az éjszakai város. A vízben tükröződtek a felhőkarcolók fényei. Az egész mintha csak egy tábla lenne innen fentről. Sorban a hatalmas épületek, amik közül kilógnak a még nagyobbak. Mint egy játék. Olyan, érzést kellt, hogy bármikor megfoghatom az egyiket, és odébb rakhatom. Aztán kicsit lejebb ereszkedtünk. Akkor már inkább volt egy kő dzsungel, mint egy társasjáték. Eszembe jutatta a King Kong című filmet. Nem tudom mért pont azt, csak úgy beugrott.
Minden csodaszép volt. A fények, ahogy kivilágítják az utcákat, az épületeket. Nem egy színű minden, hanem színes. Igaz, hogy ezért, a természetet bántottuk, de mégis olyan gyönyörű.

- Ez felbecsülhetet élmény. Egyszerűen meseszép.- néztem Royra, aki megint úgy nézett rám, mint a szobámban. Mintha, talán, nem is tudom. Már én sem tudtam megszakítani a szemkontaktust. Ott ültünk, fent a levegőben, a város felett, és néztünk egymást.

Halihó

Meglepetés!😁
Jó kedvemben vagyok, és húsvét van, úgyhogy gondoltam, publikálok ma egy újabb részt. Remélem tetszett nektek. 😉 Puszi 😘😘