JOYCE ✔️

22.

Joy

- Joy!- halottam Roy hangját de, nem tudtam még reagálni rá. Aztán megérintette a combom.- Joy.- rázta enyhén a lábam.

- Ott vagyunk?- kérdeztem rekedtes hangon.

- Igen. Gyere!- engedte el a combom, és kiszállt. Lassan, és nehezen nyitottam ki a szemem. Nyújtózkodtam, amikor Roy kinyitotta az én oldalamon lévő ajtót is.

- Mi ez a hely?- néztem körül, már a kocsi melett állva. Egy hatalmas épület előtt parkoltunk. Delfinek, és minden féle tengeri állat díszelgett a falakon, és ablakokon.

- Szereted a delfineket?- kérdezte reménykedve Roy.

- Igen, aranyos állatok.- mosolyodtam el.

- Nos, most úszhatsz velük.- mondta vigyorogva, mire nekem leesett az állam.

- Ez komoly?- kérdeztem ugrálva.

- Igen, és búvárkodunk is.- mondta.

- Most szivatsz?- döbbentem le.

- Nem, dehogy. Menjünk be!- el is indultunk. Roy készségesen intézett el mindent, nekem csak annyi dolgom volt, hogy felvettem a búvárruhát, amit adtak.

- Erre jöjjenek!- mutatta az utat, egy kedves hölgy. - Munkatársunk, Josh fog önöknek segíteni. Vele vannak a legtöbbet a delfinek. Ő gondozza őket.- magyarázta. Odaértünk egy fekete bőrszínű férfihoz. A nő beszélt vele, majd ott hagyott vele minket. Elmondta, és megmutatta hogyan, hol kell hozzáérni a delfinhez, aki majd visz egy-két kört. Már az is felemelő érzés volt, hogy mellette lehettem a vízben, és hozzáérhettem. A vigyor levakarhatatlan volt a fejemről. Még azt is elfelejtettem, hogy másnapos vagyok.

-Rendben, akkor ahogy mutattam.- mondta a medence szélén állva Josh, én pedig belekapaszkodta a delfin hátuszonyába, majd elindult engem magával húzva. Csak úgy hasított a vízben. Valami nagyszerű volt, ahogy szeltük a vízet. Nagyon, nagyon nagy élmény volt. Utánam Roy is kipróbálta.

- Ez valami szuper volt.- mondta vidáman.

- Fantasztikus.- mondtam  egyetértésem kifejezéséül.

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Gyertek máskor is! Viszont most megyek mert már várnak.- mutatott a következő párra, akik izgatottan lépkedtek a medence szélén.

- Köszönjük az élményt.- rázott vele kezet Roy.

- Hol fogunk búvárkodni?- lépkedtem melette.

- Ahogy látod itt a tenger, tehát itt, csak meg kell keresnem a megfelelő szakembert. Nézd, ott lesz a motorcsónakoknál!- mutatott stég irányába, ahol egy motorcsónak állt. Ugyan abban a buvárruhában mentünk oda is. Roy beszélt a csávóval, majd kaptunk még felszerelést. Pl. békatalpat, búvársapkát és maszkot, és a hátunkra sűrített levegő palackot rögzítettek. Beültünk a csónakba, és elvittek minket kicsit beljebb. A légzőcsőt a számba vezettem, ahogy mutatta az oktató, majd a vízbe háttal fordult bele. Royra néztem, aki bízhatóan mosolygott, ezért utánoztam az oktató mozdulatát. Követett Roy is, majd követtük Willt. Így hívják az oktatót.
Egyre lejebb úsztunk, és egyre szebb volt a látvány is. A víz gyönyörűen tiszta volt. Leérve az aljára, tátva maradt a szám. Persze csak képletesen. Külön féle színes halak, rajokban úszkáltak. Színes vízalatti virágok növények tették még szebbé a látványt, amit most legszívesebben lefestenék. Ott úszkáltunk a gyönyörű, vízalatt élő állatokkal. Olyan gondtalannak tűntek. Olyan csodálatosan szépek. Elnézegetném őket órákon át, ám tovább úsztunk. Átúsztam, egy víz alatti kis alagúton is, ami a természet művészi alkotasá. Egyre több, és szebb növény, hal tárult elénk. El sem hiszem, hogy Roy elhozott egy ilyen lenyűgöző helyre. Jó sokáig túráztunk a víz alatti világban, majd amikor már fogyott a levegőnk, visszafordultunk. Bemásztunk a motorcsónakba, és lehámoztuk magunkról a már fölösleges dolgokat. A búváruhából is kibújtam félig. A csípőmig lehúztam a cipzárt, majd kezeimet kihúztam.