JOYCE ✔️

29.

Roy

Nagyon sokat ittam az este, és amikor megláttam Joyt táncolni, a lábaim vittek oda hozzá. Ahogy odaértem, és kezem a derekára csúsztattam, a két lány egymásra vigyorogva ment arébb. Joy rám mosolygott, majd belesimult karjaimba. Így mozgatta tovább a csípőjét. Nem mondom, hogy nem izgatott fel a dolog, csak most inkább azt élveztem, hogy a karjaimban tarthatom. Nem nagyon szoktam táncolni, viszont most vele együtt mozogtam. Még szerencse, hogy nem látom magam kívülről, mert tuti, hogy megfulladnék a nevetéstől. Nincs jó mozgásom.

- Felviszel a szobámba?- fordul felém, és hajtotta fejét a vállamra. Kissé ledöbbentem.

- Joy.- szólítottam, bár nem is tudtam mit akarok mondani.

- Nyugi! Csak fáradt vagyok, aludni szeretnék.- motyogta, majd kezét a szájához emelete, és éreztem csuklik. Remélem nem akar lehányni.

- Rendben, menjünk!- indultunk a lépcső felé. Az egyik részeg, támogatja a másikat fel a lépcsőn. Hát ha nem borulunk le, akkor nagyon szerencsések vagyunk.
Végül felértünk sértetlenül az emeletre. Joy a szobájába érve, engem még el nem engedve, esett az ágyába, magával rántva.

- Oh bocsi!- nevetett.- Azt hittem elengedtelek.- feküdt a hátán, én pedig felültem, és úgy néztem őt.

- Sokat ittál mi?- kérdeztem nevetve.

- Hát, nem keveset.- nevetett de, a szemét már nem bírta kinyitni, azt hiszem. 

- Aludj csak, majd holnap beszélünk!- türtem el egy tincset az arcából. Oldalra fordult, vagy inkább félig hasra, és jobb lábát kicsit felhúzta. Mosolyogva figyeltem minden mozdulatát.

- Itt maradsz velem?- kérdezte alig hallhatóan. Nagyot nyeltem.

- Nem tudom, hogy

- Kérlek!- fogta meg a kezem.

- Joy itt va... oh hello.- jött be Sandra.- Rosszul van?- érdeklődött.

- Csak fáradt, és leakart feküdni, aludni.- mondtam.

- Jól van. Megértem, hisz nagyon sokat ivott. Sőt, tegnap is ittunk, ma amúgy is másnapos volt. Holnap elég rosszul lesz. Itt maradsz vele?- kérdezte mosolyogva.

- Azt hiszem. Az előbb megkért, hogy maradjak.- néztem az alvó lányra.

- Akkor én megyek is.- mutatott a háta mögé.- Ezt becsukom.- intett, majd becsukta az ajtót.
Joyt megemeltem és elfordítottam az ágyon, hogy a feje a párnák felé legyen. Megszabadítottam a cipőjétől, majd nagy nehezen sikerült kiszenvedem a takarót alóla, és betakarni, félig. Jobban nem akartam, nehogy melege legyen. Egy ideig idegesen jártam fel s alá, azon gondolkodva, befeküdjek-e mellé. Végül, úgy ahogy voltam, a cipőmet ledobva, befeküdtem az ágyába, kicsit messzebb tőle. Szembe feküdtünk egymással, és nem tudtam nem nézni szép arcát. Majd megfogtam a kezét, és behunytam a szemem.

Joy

Reggel szörnyen feszített a fejem, és fájt. A szemeim nem bírtam kinyitni. Aztán egyre rosszabb volt a fekvés is. Felületem és az ágy másik felére néztem. Üres volt. Hát nem maradt itt.  A fürdőbe menet, feltörtek a tegnap esti emlékek. Ahogy együtt táncoltunk, összesimulva. Azt hiszem haladunk, csak kínosan lassan. Lezuhanyoztam, majd magamra tekertem a törölközőt. Mosollyal az arcomon tártam ki az ajtót. Akkor viszont, két kíváncsi szempárral találtam magam szembe.

- Mizu?- kérdeztem vigyorogva.

- Inkább veled mizu?- nézett rám Sandra kérdőn.

- Ezt hogy érted?- vidáman lépkedtem a gardróbhoz.

- Joy. Mi volt az este?- kérdezte.

- Vagy reggel?- tette hozzá Kelly.

- Semmi.- mondtam.

- Itt aludt veled Roy, nem?- kérdezte Sandra.

- Itt?- lepődtem meg.

- Igen. Te kérdeted meg rá.

- Rémlik, de itt nem volt senki reggel, azt gondoltam, hogy elment az éjjel.- magyaráztam.

- Nem. Voltam itt, és azt mondta marad, mert megkérted.- mesélte el Sandra.

- Na jó.- ültem le közéjük az ágyra, még mindig törölközőben.- Korán felkelt, és itthagyott. Lehet azt hitte nem fogok emlékezni, hogy én kértem hogy maradjon, ezért inkább elment mielőtt felébredtem.- gondolkodtam hangosan.

- Igen, valószínű.- értett velem egyet, Kelly, és Sandra bólogatott, hogy igazam lehet.

- Azt se tudom, hogy megyünk e valahova, vagy hogy milyen nap van, és ki vagyok én. - dőltem el az ágyon.

- Megkaptad már azt a bizonyos naptárt?- kérdezte Kelly.

- Még nem.- ráztam a fejem.- Felhívom, és megkérdezem.- ültem fel, és a telefonomért mentem az éjjeliszekrényhez. Tárcsáztam a számot, majd csengett. Döbbenten fordultunk a hang irányába, ami a párna alól jött az ágyamon. Kinyomtam a mobilom, majd elővettem Roy telefonját.- Tényleg itt aludt.- fordultam a lányok felé.

- Az is lehet, hogy még itt van, és a gardróbból halgatózik.- fantáziált Kelly, ám elültette a bogarat a fülemben. Mind a hárman a szekrényt szugeráltuk.

- Na jó. Ez hülyeség. Nincs ott senki. Kinyitom.- lépkedtem oda, és nevetségesen lassan nyitottam ki az ajtaját. Szívem zakatolt, akaratlanul is féltem kicsit attól, hogy lesz valaki odabent.

- Jézusom.- fújtam ki a levegőt.- Hát eléggé nevetségesek vagyunk.- nevettünk fel a lányokkal az üres gardróbot látva. Legalább tíz percig ezen nevettünk. Ez idő alatt felöltöztem, és rendbe szedtem magam. Elindultunk le a konyhába. A lépcsőhöz érve hallottam meg a bátyámat, és Royt.

- Haza mentem átöltözni, meg lezuhanyozni.- válaszolta gondolom.

- Hol aludtál?- kérdezte David.

- Nálam.- válaszoltam közel a lépcső aljához. - Ezt itt felejtetted?- dobtam felé a készüléket, és sikeresen elkapta. A többieknek leesett mit mondtam,és "hú"-zni kezdtek. - Ne gondoljatok bele többet, mint ami! Csak aludtunk, nem mintha közötök volna hozzá.- vigyorogtam.

- Bal lábbal keltél?- nézett rám kérdőn David.

- Nem, dehogy.- ráztam a fejem.

- Képzeljétek mi történt odafent. Joy hívta Royt, majd a telefon a párna alatt szólalt meg.- mesélte Sandra.

- Most komolyan elmeséled?- nevetve temettem el az arcom a tenyereimbe.

- Igen. Aztán Kelly azt mondta, lehet a szekrényben bújkál és kihallgat minket.- mesélte nevetve, és én is már szakadtam a nevetéstől, felidézve a jelenetet.- Mind az szekrényt bámultuk, és azt gondoltuk ott van bent. Joy egyszer csak odament, lassan nyitotta ki, és akkor esküszöm azt hittem ott van, mert Joy hirtelen megszólalt, hogy Jézusom. - mindenki nevetett, bár nem tudtam hogy azon hogy fuldoklunk a nevetéstől vagy magán a történeten, de nem bántam. Jó volt látni a vidám arcukat.