JOYCE ✔️

53.

Nem bántuk, hogy egy ideig csendben figyeltük a felettünk ékeskedő, fénylő csillagokat. Szinte hihetetlen volt az a nyugalom, amit éreztem. Elmosolyodtam, mert egy emlék férkőzött a gondolataimba.

- Akárhányszor a csillagos égre pillantottam, eszembe jutottál.- mondta egyszer csak Roy.- Képzeletben mindig azt a kislányt láttam magam előtt, aki akkor elbúcsúzott tőlem.- mosolyodott el.- Viszont amikor megláttalak pár hete.- szívta be a levegőt, én pedig kicsit felkacagtam.- Szerintem a bátyád már akkor tudta, hogy mi nem csak barátok leszünk ezen a nyáron.- nevetett most ő.

- Mi?- néztem rá értetlenül.

- Az nap mikor elmentek a szüleid, utánad néztem ahogy mentél a házba, és David azt mondta, hogy csak akkor érhetek hozzád ha szeretlek, és te is viszonzod. Nem értettem először, most viszont már úgy gondolom, hogy  a bátyád jól sejtette mi lesz köztünk.- nézett rám a gyönyörű szemeivel.

- Szóval akkor,

- Szeretlek Joy. Igen.- tudta hogy ezt szerettem volna kérdezni. Kezem a nyakára csúsztattam, így közelebb vonva őt magamhoz, és szenvedélyesen megcsókoltam. Most nem éreztem szexuális vágyat, csak azt, hogy ez a csók már többet jelent. Igen azért, mert kimondta, és ez nálam valamit bekapcsolt. Úgy érzem... nem tudom megmagyarázni ezt. Éreztem eddig is, hogy nem csak játszik velem, de így, hogy kimondta mégis más.
Szerelmes csókunkat megszakítva, homlokomat az övének támaszva, fújtam kettőt, és a szemébe néztem.

- Szeretlek Roy, én is szeretlek téged.- mosolyodtam el. Lehunyta szemét és ajkát az enyémhez nyomta. Ugyan olyan szenvedélyes, szerelemmel átfűtött csók volt, mint az előző. Egy ideig még szerettük egymást, majd a vállára hajtva a fejem, mosolyogva néztem tovább a csillagokat.- Emlékszel, hogy az egyik bulin megigértem, hogy elmondom mit kívántam oly sokszor gyerek korunkban?- nem mozdultam meg, a fénylő pöttyöket nézve kérdeztem tőle. Éreztem hogy egy pillanatra rám néz, majd visszafordul az ég felé.

- Igen. Valóra vált?- érdeklődött.

- Nem tudom észre vetted-e, de már kislányként is odavoltam érted.- kezdtem bele.

- Igazán?- kérdezte játékosan és megböködött az ujjával, amitől megugrottam.

- Hé. Éppen mesélek egy romantikus történetet.- néztem rá mérgesen, majd elnevettem magam.

- Folytasd csak!- mosolygott a szemembe nézve, amitől még most is tuti elpirulok, és vigyorgásra késztet.

- Szóval, te viszont csak a húgodként néztél rám. Ezért azt kívántam, ne így legyen, hanem szeress nőként. Azt akartam, hogy szerelmes légy belém.- mondtam el.

- Szóval ez az egész csak a mágia műve?- háborodott fel színészien.

- Igen, az egész az én művem, és már nem tehetsz semmit.- mentem bele a játékba.

- Tudod mit, nem is bánom.- közeledett felém, és maga alá gyűrve, megcsókolt.

Szorosan egymáshoz bújva ébredtünk. Amikor fel szerettem volna kelni, Roy szorosan tartott maga melett.

- Jó reggelt!- fordultam szembe vele, majd nyomtam egy puszit az orrára, az után pedig az arcára. A szája szélét sem hagytam ki, ám amikor elhúzódni készültem, visszarántott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba. - Ideje fel kelni.-mondtam, miután elszakadtunk egymás ajkától.

- Tudom baba. Mégis most egyetlen dolog van amire vágyom, hogy összebújva feküdjünk itt.- mondta rekedtes, álmos hangon.

- Mit csinálunk ma?- rajzolgattam a mutató ujjamal az arcára.

- Egy elég veszélyes dolgot.- nyitotta ki a szemét.

- Akkor biztosan jó lesz.-mosolyodtam el.

- Azt tudnod kell, hogy mi a fiúkkal már jó párszor csináltuk, és nem lesz semmi baj.- nyugtatott, bár cseppet sem izgultam, vagy féltem.

- Most már nagyon kiváncsi vagyok.- mondtam.

- Tudom.- vigyorgott.

- Szomjas vagyok.- ültem végre fel. Roy viszont visszahúzott egy csókra. Ezután kinyújtózkodtam, és véget vetettem szomjúságomnak.
Ami jó volt annak ellenére, hogy fa és bokor aligha volt, hogy helyette itt fent volt illemhely.
Egy ideje csak ültünk és néztük a tájat, amikor megindult a felvonó.

- Na, most indult el az emberünk.- mondta Roy.

- Te izgulsz?- kérdezett Sandra.

- Még mindig nem tudom mit fogunk csinálni, de nem. Sejtem hogy a levegőben kötünk ki, de hogy milyen módon, azt nem.- magyaráztam.

- Hát akkor nem sokára megtudod, úgyis. Kicsit izgulok amúgy, de bízom Carlban, és hogy nem esik bajunk.- mondta.

- Jól megvagytok egyébként?- kérdeztem.

- Persze. Nem sokára, majd ősszel lesz az egy éves évfordulónk.- mosolygott.

- Az tök jó.- vigyorogtam. Remélem Roynak és nekem is lesz egy éves évfordulónk. Na meg még jó sok. Bár nagyon félek ettől a távkapcsolatosditól.

- Joy. Gyere kérlek!- hívott magához Roy, kicsit távolabb a többiektől.-  Utaztál már sárkányrepülőn?- kérdezte.

- Csak nem?- vigyorogtam rá.

- De igen, és ez enyhén szólva veszélyes. Ha valamit rosszul csinálunk, halálos kimenetelű is lehet. Joy, szeretnéd így is?- nézett rám kérdőn, aggodalmasan.

- Hát persze. Ki nem hagynám, és tudom hogy vigyázni fogsz rám. Teljes mértékben bízom benned.- mosolyogtam rá.

- Rendben. Ennek nagyon örülök.- ölelt át szorosan.

- Jó reggelt hegylakók!- köszönt vidáman a férfi, aki még alig szállt ki a kabinból, már a megfelelő kulcsokat keresgélte kulcscsomoján. Illidelmesen visszaköszöntünk, majd elkezdődött a bemutatkozás, és a hosszadalmas felkészítés, ami igazából már-már oktatás volt.  Így, hogy már én is valamelyest tudom a teendőket, és tudom hogy Roy gyakorlott ebben, még annyira sem izgulok, mint eddig. Egyébként, egyedül úgy, hogy nincs melletem olyan személy, aki kapott oktatást és többször is ment már sarkányrepülővel, nem is mehetnék. Bill is elmondta hogy roppant veszélyes is lehet, ám erre felé nagyon ritkán történik baleset, főleg olyan ami halállal végződik.

- Készen állsz?- kérdezte Roy, már teljes felszereltségben, indulásra készen. Kérdésére csak bólintottam, egyenesen a szemébe nézve.