JOYCE ✔️

62.

- Ezt nem. Nem tudom megtenni. Nézni sem bírom.- temette Sarah, arcát a tenyerébe.

- Rendben. Nem erőltetem.- mondta James. Nem rég érkeztünk meg, a következő kihívásunkhoz. Most a bátrabbak Bungee Jumpingozni fognak. Két nap telt el a Daviddel való összeborulásunk óta. Minden rendben van, hálistennek.

- Ki lesz az első?- kérdezte a csávó, aki a kötelet ellenőrzi, és a biztonságos ugrásért felel.

- Majd én.- léptem elő habozás nélkül.

- Oké, gyere!- intett. Vigyorogva néztem a többiekre. Egy a hegyen felépített épületen voltunk, és ahova ugrani fogok, ott egy folyó kacskaringózik. Már maga a látvány pulzus emelő élmény. Lehet az ugrást túl sem élem, de akkor is akarom. A lábamhoz erősítette a rugalmas kötelet, ami majd, remélhetőleg, megakadályozza, hogy a földel váljak egyenlővé.

- Készen állsz?- kérdezte.

- Igen.- a levegőt már nem tudtam szabályosan venni, nagyokat szippantottam, és sűrűn. Roy nem messze állt tőlem. Átöleltem, megcsókoltam és a szemébe néztem.

- Szeretlek.- mondtam, és elengedtem- Szeretlek titeket.- kiabáltam a többieknek, és kitárva a karom, hátra vetettem magam a mélybe. Az érzéstől felsikítottam.

Gyorsan zuhantam a föld a felé. A folyó egyre közelebb volt. A mellkasomban hasonló érzés keletkezett, mint a tandem ugrásnál, csak erősebb volt. Alig kaptam levegőt, féltem és élveztem egyszerre. Aztán már azt hittem becsapódok, újabb sikítás közben a kötél visszarántott. Arcomra hatalmas vigyor ült ki, és a könnyeim is kifolytak. Sosem féltem még ennyire, mégis boldog vagyok, hogy leugrottam. Örülök, hogy átélhettem, és érezhettem ezt a kettős érzést. 

Lent elkapott a másik férfi, és lecsatolt a kötélről. Megköszöntem, és siettem vissza a többiekhez. Egy hosszú lépcsősort kellett megmásznom. Mire felértem, Jason már leugrott, és a remegő Kellyhez erősítették a kötelet.

- Joy.- omlott a karjaimba Sarah.- Jól vagy?- teljesen kiszült, már attól is hogy mások leugranak.

- Persze hogy jól vagyok, király volt. Egyszerűen leírhatatlan érzés. - vigyorogtam.

- Tudtam hogy élvezni fogod.- csúszott Roy keze a derekamra. Belebújtam karjaiba.

- Nos azért kicsit féltem is. A végén szabályosan elsírtam magam.- meséltem.

- Akkor nem ugrasz többet?- kérdezte.

- Lehet párban?-emeltem rá a tekintetem.

- Megyek megkérdem, de szerintem lehet.- engedett el, és mielőtt elment, adott egy puszit.

- Te aztán nem vagy semmi. - mondta Sandra, amikor mellé álltam. Néztük hogy Kelly nem mer ugrani.

- Hát, tudtam ha sokat gondolkodok nehezebben ugrok le, szóval inkább gyorsan cselekedtem.- mondtam.

- Ha nem megy, nem kell végig csinálni!- mondta Kellynek Roy.

-De akarom!- mondta a lány remegő hangon, és a mélybe nézett.

- Akkor ugorj!- mondta Carl.

- O..oké.- hunyta le a szemét, és elrugaszkodott, majd hatalmas sikítás közepette zuhant a mélybe. Hangja nem halkult el, végig sikított. Majd a végén láttuk ahogy leszedik a lötélről és Jason nyakába ugrik. Valószínűleg egy darabig most el sem engedi. A kötél újra fent volt. Emilyn és Sarahn kívül mindenki ugrott. Mi Royjal most ugrunk még egyet, együtt. 

- Félsz?- nézett a szemembe. Egymást ölelve álltunk, miközben a lábunkra erősítik a kötelet.

- Nem, már tudom mi vár rám.- vettem nagy levegőt.

- Kész, ha ti is akkor ugorhattok!- áll messzebb a pasas.

- Mehet?- kérdezte Roy. Újabb nagy sóhaj után bólintottam. Szorosan ölelve egymást, csak eldőltünk, és zuhanni kezdtünk. Az érzés semmit sem változott, mégis jobb volt, mert közben Roy ölelt engem. Amikor visszarántott a kötél, majd már csak lassan himbálóztunk, Roy megcsókolt.  Közben megéreztük, hogy megfognak minket.

- Nem hiszem el hogy képes voltál leugrani. Kétszer is.- rázta a fejét Sarah.- Nem is tudom mi lett volna, ha bajod esik. Tuti valami idióta új szoba társat kaptam volna.- mondta, mire nevetve ránéztem, és a vállánál fogva kicsit meglöktem.

- Hát nagyon kedves vagy. Ez jutna először eszedbe, ha meghalnék?-kérdeztem.

- Nem. Igazából az, hogy nagyon unatkoznék a szünetekben nélküled.- nevetett.

- Ez sokkal jobb.- nevettem. Felszerelkezve indultunk tovább, de Roy azt mondta, nem megyünk sokat, mert ahol töltjük az utolsó napokat, az nincs messze. Ezek szerint viszont a túránk végére értünk. Kicsit azért sajnálom. Élveztem ezt a hosszú kirándulást. Bár voltak nehezebb szakaszok, de megküzdöttünk vele.

Lassan ahogy haladtunk, észre vettünk egy faházat. Először azt hittem rosszul látok, de tényleg Roy autója állt előtte. Aztán megláttam a másik két autót is.

- Hát, megérkeztünk. Itt töltjük a következő néhány napot. A ház mögött egy tó található. - jelentette ki Roy, mire mindenki hálálkodni kezdett, és vigyorogva rontottunk be a házikóba.- Te gyere velem!- fogta meg a kezem, és húzott az emeletre. - Ez a mi szobánk.- nyitott be a folyosó végén található ajtón. Az ágy szúrt egyből szemet, hisz az hiányzott a legjobban. Aztán megláttam, hogy van erkély. Késztetést éreztem, hogy kimenjek.

Csodálatos látvány fogadott. Egy gyönyörű tó, amit hegyek vettek körül. Ahogy gyönyörködtem a tájba, Roy karjai csúsztak a derekamra, majd állát a vállamra tette.

- Tetszik?- kérdezte.

- Nagyon.- mosolyodtam el.

- Ennek örülök.- csókolta meg a nyakam, amitől a végig futott rajtam a hideg. Persze csak azért, mert élveztem.

- Szeretnék vacsorázni.- fordultam vele szembe, ő pedig ezzel a lendülettel préselt neki a korlátnak.

- Akkor csak egy csókot adj! - mondta úgy, hogy ajka már az enyémet súrolta. Elvigyorodtam, és megszakítottam minden távolságot köztünk. Szenvedélyesen, vágyakozva csókoltuk egymást.

Halihó

Ne haragudjatok, hogy ma ilyen későn hoztam a részt. Mostanában lehet csak ilyenkor tudom majd hozni. Igyekszem minden nap megírni egy részt, csak kevés időm van.
Remélem tetszett a rész!
Bocs az esetleges hibákért!

Puszi 😘