JOYCE ✔️

2.

JOY

Amikor megláttam Royt, nem hittem a szememnek. Most még helyesebb és szexibb, mint régen. Szőkés barna haja most már csak barna, kék szemei viszont ugyan olyan gyönyörűek. El kell hogy mondjam,amikor végig mérte minden porcikám, azt hihetetlenül élveztem. Még régen,amikor kislány voltam, szerelmes voltam belé. Vicces nem? Akkoriban viszont csak testvérként nézett rám. Ez ma megváltozott úgy érzem. Bár már nem akarok tőle semmit, de azért elégedettség tölt el a tudat, hogy bejövök neki. Ezek után is csak barátja szeretnék lenni,és szerintem ő sem gondol többnek engem.

- Kész vagy már?-kiabál anyám.

- Egy perc.- szólok vissza. Nem sokára haza ér apám,és vele még nem találkoztam. Együtt vacsorázik a család. Egy jó hírű, ötcsillagos étterembe megyünk,ezért kitettem magamért. Egy testhez simuló,szürke,térdig érő ruhát választottam. Egyszerű és szolid. Végülis nem egy randira megyek, tehát nem kell túlzottan kiöltözni. Mondjuk egy randin is megállná a helyét ez a ruha. Na jó,annyira talán nem szolid, de ahhoz képest igen, ami a szekrényemben van bulizós ruha.

- Gyere itt van apád,indulhatunk!- nyitott be anyám, amikor épp az utolsó simításokat végeztem. Egy kis száj fény, és kész is. Felkapta a retikülöm,és mentem is le a nappaliba. A lépcső aljánál lévő tükörben még megigazgattam vörös hajam, és nagy mosollyal az arcomon léptem be a helységbe.

- Szia apa.- öleltem át boldogan.

- Szia kincsem. Gyönyörű vagy,és nőttél is.- nézett végig rajtam.- Ja nem, csak a magassarkú.- erre mind felnevetzünk. Ekkor vettem észre hogy Roy is itt van. Rámosolyogtam,majd értetlenül néztem körbe. Anyám vette a lapot.

- Roy is velünk tart. Meghívtam,és a bátyád adott neki ruhát.- magyarázta el.

- Értem. Ez tök jó.- vigyorogtam.

- Induljunk, mert a végén másnak adják az asztalunkat!- szólt ránk apa.

- Hogy vagy? Jól megy az üzlet?- karolok bele jobb karjába.

- Mint tudod, nyáron tárgyalások sora vár rám,tehát felfelé ívelünk,mint mindig.- meséli.

- A gyermek kórházat még támogatjátok ugye?- kérdezem meg.

- Persze. Még szép kicsim.-simigotja a kezem.- Sőt, idén bevettünk egy árvaházat is, és egy árva gyerekeket tanító iskolát is.- mondja el,mire felvidul az arcom.

- Ez nagyszerű. Ennek nagyon örülök apa.- mondom boldogan, majd elengedem,mert be kell szállni a kocsiba. Mindenki a járműben,így indulunk is.

- Hány év van még vissza a tanulmányaidból?- érdeklődik Roy. Átnézek Daviden,mert hogy ő ül középen, Roy és én az ablakoknál.

- Most érettségiztem, még legalább három. Utána pedig egy évet járok majd irodalom és írás szakra. A festés,rajz és szobrászat mellett, szeretnék könyvet is írni.- mesélek a terveimről.

- Azta. Még azt hittem, hogy én vagyok a menő, mert a jogra járok.- mondja nevetve.

- Mert én most menőnek számítok?- nézek rá újra.

- Minden képp.- mosolyog.

- Hogy-hogy te is ügyvéd leszel?- kérdezek most én.

- Szerintem, ez egy jó szakma. Ha valaki nagyon ügyes, sok pénzt is kereshet vele.- nevet, majd mind kacagunk rajta.- Komolyra fordítva a szót, tetszik ez a foglalkozás. Ártatlan embereket menthetek meg a börtöntől. Egyszerűen jó.- magyarázza.

- Szóval lényegesebben nem tudod elmondan miért,csak tudod hogy szereted. - mondom.

- Igen. Így van.- helyesel.

- Így vagyok én is a művészettel.- mosolyogva nézek ki az ablakon.

A vacsora nyugisan telt. Mindenki beszélt mindenkivel. Meséltünk egymásnak, olyan dolgokról amiket telefonban elfelejtettünk, vagy olyanokról amiket már elmondtunk, de személyesen is muszáj volt megosztani. A desszerthez érve, azt vettem észre hogy a családom beszélget, csak Roy van csendben és én.

- Meddig maradsz?- kérdezte meg.

- A nyár végéig,ha nem unantkozok nagyon.- nézek rá mosolyogva.

- Mert ha túl unalmas lesz?- néz rám kiváncsian.

- Azt terveztem,akkor elutazom a barátnőmhöz Sarahoz.- mondom el.

- Akkor Daviddel teszünk azért, hogy izgalmas nyarad legyen. Igaz haver?- néz a bátyámra,aki semmit nem hallott az előző beszélgetésből, de boldogan mond igent Roynak.

- Kíváncsian várom.- vigyorgok.

- Barátod van?- erre elmosolyodok.

- Nincs. Tudod a tanulásra koncentrálok. Nem fér bele az időmbe.- magyarázom.- Na és téged szeretnek a lányok?- kérdezek vissza.

- Nem elég világos?- teszi szét karjait nevetve.

- De,most hogy így mondod.- nevetek.

- Szerintem ideje menni.- mondja apám. Egyetértünk, és felállunk. A számlát kifizettük,és indultunk. A kijáraton a Roy-jal együtt lépünk ki. A kocsinkat meghozzák,és nyúlok a kilincshez, hogy kinyissam az ajtót, de Roy is épp oda nyúl. Összeér a kezünk,amitől zavarba jövök. Kinyitja nekem az ajtót,amit mosolyogva megköszöntem. Valószínűleg kicsit el is pirultam.

Az úton mind csendben voltunk. Majd otthon, anyám marasztalta Royt éjszakára. Örömmel fogadta el a meghívást.

- Joy. Lenne kedved velünk lógni?- kérdezte a bátyám.

- Menjek át hozzátok miután lefürödtem?- kérdeztem vissza.

- Aha.- vigyorgott.

- Rendben. Félóra és ott vagyok.