JOYCE ✔️

49.

- Ki az a lány?- kérdeztem Roytól, mert úgy tűnik tud valamit.

- Nem tudjuk. Tavaly nyáron, elment nyaralni a szüleivel. Már nem tudom hova, de úgy jött vissza, mint egy igazi seggfej.- mesélte, és én figyelmesen hallgattam.- Emondta, hogy volt egy lány, valami buliban. Egy gyönyörű lány, aki már az első pillattól fogva, rabul ejtette őt. Úgy beszélt róla, mintha szerelmes lett volna. Közben heteken keresztül minden lánnyal úgy beszélt, hogy mi szégyelltük magunkat helyette.- rázta rosszallóan a fejét.

- Értem. Most pedig én iszom a levét.- mondtam.- Aludjunk!- néztem rá fáradtan. Csókot váltottunk, majd egymást ölelve nyelt el minket az álom.

Reggel szinte egyszerre kelt fel banda. Összeszedtük a sátorfánkat, és tovább indultunk. Első reggelünk az erdőben, kávé nélkül. Voltunk olyan okosak, hogy elfelejtettünk hozni. Igaz így is van rengetek holmink, amit alig bírunk cipelni a hátunkon. Ha találkoznánk valakivel itt a fák közt, jelenleg biztos vagyok benne, hogy fejvesztve rohanna az ellenkező irányba, azt kiabálva hogy "Zombik".  Igen, körül-belül úgy festhettünk.

Mentünk, mendegéltünk. Lassan felébredtünk a friss levegőn, és beszélgetni kezdtünk. Megálltunk reggelizni, ahogy tegnap is, majd tovább mentünk.

- Ott egy kunyhó.- mutatott David a házikó irányába.

- Igen, ott van. Ide jöttünk. Ám megyünk is tovább, nem sokára.-  vigyorgott Roy. Valamire készül. Értetlenkedve lépkedtünk közelebb, majd megláttuk hogy ez egy drótkötél pálya.- Nos, ezzel rövidítjük le az utunkat.- jelentette ki.

- Ugye tudod hogy én ezzel nem megyek sehova.- mondta Sarah.

- Akkor sajnos itt maradsz. Szóval, kérlek légy bátor!- Sarah látszott hogy fél. Ő tényleg nem szereti ezeket az extrém dolgokat.

- Ez be van tervezve, haver?- kérdezte Jason.

- Igen, ez az erdő a túrázók paradicsoma. Sok mindent rejteget számunkra. Mivel Joyt megszeretném  lepni valamivel, így nem mondom el, miket lehet itt csinálni, de bízzatok bennem, jó buli lesz!- magyarázta mosolyogva.

- Az egész túra egy nagy meglepetés, mindannyiuknak.- mondta Carl.

- Igen. Ajándék tőlem, nektek. Szóval, ez annyit tesz, hogy ezek a kis meglepetések, mind kivannak fizetve előre. Sarah, ne aggódj, amit nem muszáj, nem kell megcsinálnod, akkor majd valaki kétszer állhat sorba, felhasználva az úgy mond jegyed.- nézett a barátnőmre biztatóan.- Persze ez nem csak rá igaz. Ha valaki nem akar valamit nem kell, csak ilyen esetben, amikor A-ból B-be jutás a cél.- tette még hozzá.

- Szerintem ez tök jó.- mondta Sandra.

- Áh, jól hallottam hogy van itt valaki. Sziasztok. Jeremy vagyok, már vártalak titeket.- lépett elő a házból, egy harmincas éveiben járó férfi. Köszöntünk neki, majd elmondta  a betanult szövegét, a biztonságról, és hogy mi a teendő, ha a kötélen, félúton elakadnánk. Bár szerinte nem lehet gond, mert szinte minden nap használják. Látva hogy Saraht nagyon nyugtatni kell, elmondta, hogy páros csúszás is lehetséges.

- Akkor én csúszok veled.- mondtam azonnal.

- Ne haragudj Joy, de James mellett nagyobb biztonságban érzem magam.- nézett a szemembe.

- Jól van, akkor James megy veled.- mosolyogtam.

- Akár kezdhetjük is!- jelentette ki Jeremy.

- Ott várlak.- csókolt meg Roy, majd egy utolsó ellenőrzés után, el is indult.

- Mennyi idő míg odaér?- érdeklődött, Kelly.

- Úgy öt perc, de két perc után, mehet a következő.- válaszolta, közben rögzítette a biztonsági kötelet, ami arra szolgál, hogy esetleg elengedném, vagy le csúszna a kezem, akkor se essek a fák közé.

- Te minden nap feljössz ide?- kérdezte Emily.

- Amikor van ügyfél igen. Csak időponttal lehet menni. Szóval nem ülök itt feleslegesen.- mondta.

- Sokan járnak ide?- folytatta Emily.

- Igen, nyáron szinte minden nap. Azt hiszem mehet a következő.- nézett az órájára. Mély levegőt vettem, ő még ellenőrizte a karabínereket, majd egy bólintással jelezte, hogy indulásra kész vagyok. Hátre néztem még a többiekre, eresztettem feléjük egy vigyort, majd neki lendültem.

- Huhú.- kiáltottam vidáman. Csak repültem előre, és közben csodáltam a tájat. Madárként éreztem magam, aki a fák felett száll. Jó érzés volt, és nagyon szép a látvány, bár a tandem ugrással nem vetekedhet. Annál aligha van jobb élmény. Kissé megijedtem, amikor észre vettem, hogy egyenesen a fák közé tartok. Majd nevetve konstatáltam, hogy ez az út része. Többször is azt éreztem, most beleütközöm egy egy fába, de ez így van kimérve. Egyszer csak éreztem, mintha lassúlnák, majd megláttam a végállomást, és az ott várakozó Royt, egy másik férfival. Amikor meglátott, szinte fülig ért a szája. Vigyorogva értem a végére, és ahogy lecsatoltak, Roy karjaiba vetettem magam.

- Milyen volt?- kérdezte.

- Nagyon jó.- vigyorogtam rá. Megvártuk még a többieket is, és Sarah jött utoljára, Jamessel.  Ahogy közeledtek, egyre jobban lehetett hallani ahogy a barátnőm sikít, amikor ijesztő részhez érnek. Hamarosan már látható volt alakjuk is. Szorosan ölelte a fiút, egészen a végéig. Remélem azért látott is valamit a gyönyörű tájból.

- Jól vagy?- érdeklődtem tőle pár perccel később.

- Persze, csak tudod hogy mennyire félek.- mondta.- Egyébként viszont örülök hogy megtettem.- mosolygott rám.

- Hát ez jó hír. Mi van Jamessel?- érdeklődtem.

- Azt hiszem, én szeretem, és nem tudom mi lesz, ha haza megyek.- harapdálta a szája szélét.- Ugyanabban a csónakban evezünk Joy. A baj az, hogy túl nyugodt most a tenger. Ez a vihar előtti csend.- vezette tekintetét szomorúan a srácokra.