JOYCE ✔️

46.

Roy mellém dőlt, és gyorsan vette a levegőt, ahogy én is. Ez valami fantasztikus érzés volt. Együtt lenni valakivel, akit szeretsz, ennél jobb nincs a világon. Ez attól volt tökéletes, hogy nem csak a vágy, hanem a szeretet is hajtott.

- Őrülten jó voltál.- állt fel az ágyról Roy.- Majdnem, mint amire számítottam, csak még jobb.- vigyorgott, és a fürdő felé lépkedett. Teste teljesen fedetlen volt.

- Hát őszítén szólva, én csalódtam.- haraptam be az ajkam, huncutul vigyorogva.

-Igazán?- kiabált ki.

- Aha.- dünnyögtem.

- Akkor bízonyítanom kell?- jött vissza, egyáltalán nem szégyenlősen. Vigyorogva hajolt felém, majd megcsókolt.

- Megyek, lemosakszom.- toltam el magamtól. Mivel már mindent látott, és érintett, így nem kezdtem el szégyenlősködni. Beálltam a zuhany alá, és vigyorgva élveztem, ahogy végig folyik a melegvíz a testemen. Megéreztem két kezet a derekamon, majd egy csókot a nyakamon.

- Tényleg csalódtál?- kérdezte Roy. Igen, a pasikat ezzel a szóval ki lehet akasztani. Nem gondoltam, hogy komolyan veszi.

- Igen Roy,- fordultam szembe vele, és átkoralotam a nyakánál.- csalódtam, de pozitívan.- mosolyogtam rá, ő pedig elvigyorodott, és megcsókolt.

Reggel összebújva ébredtünk, az ébresztő hangjára. Hajnali ötre állítottuk, mert fél hatkor gyülekezünk, és hatkor indulunk.
Szorosan egymáshoz bújtunk, és élveztük még egy kicsit a másik közelségét.

- Fel kéne kelni.- dünnyögtem, majd kinyújtóztattam a lábaimat.

- Tudom.- mormogta a fülembe. Elkezdtem edzeni a szemeimet, mert a szemhéjam olyan, mintha ólom nehezedne rá.  Roy felé fordultam, és láttam, hogy ő is szinte még alszik. Szorosan hozzábújtam. Nyakába temettem arcom, majd éreztem ahogy testem felett lassan győz a fáradtság. Lábam akaratlan rángása ránt vissza, majd azonnal a hátamra fekszem. Ásítok egy nagyot, csókot nyomok Roy arcára, majd felkelek. Olyan nagyon rosszul érzem magam, mintha másnapos lennék. Megmosom az arcom, majd a már előkészített túrázós ruhámba bújok. Mire visszaérek a szobámba, Roy is öltözködik. Felső teste szabad még, így derekán végig simítva ölelem magamhoz.

- Joy! Figyelj baba!- a becenév hallatán elmosolyodok.

- Baba?- nézek rá vigyorogva.

- Igen. Nem tetszik?- néz rám mosolyogva.

- De igen, csak meg kell még szoknom.- haraptam az ajkamba.

- Azt akartam mondani az előbb, hogy mi az este nem... nem védekeztünk.- mondta komolyan, és mintha kicsit aggódna is.

- Semmi baj. Tudom. Szedek fogamzásgátlót.- nyugtattam meg.

- Oh. Értem.- nyomott egy puszit a homlokomra. Lassacskán elindultunk lefelé, amikor hallottuk a többiek hangját. Igazából eddig csak azok voltak jelen, akik a házban voltak már amúgy is. Mindenkinek nyúzott volt az arca, és kávé után vágyakozott. Persze mire kész lett az első adag, megérkezett a csapat másik fele is.

- Ti is kértek kávét?- öntöttem ki az utolsó cseppeket a bögrémbe.

- Már otthon, és útközben is ittunk egyet. Idd csak meg te is nyugodtan a tiédet!- mondta Sandra. Észre sem vettem, hogy hozzánk képest, tényleg elég ébernek tűnnek. Bólintottam, majd szürcsölni kezdtem a bögrémben pihenő, tejjel higított,  éltető nedűt. Továbbra is álmosan, ám kíváncsian fürkésztem a többieket. Sarah, James karjaiban próbál éledezni, míg Emily, az asztalra tett kezein fekszik, és talán még alszik is, miközben David simogatja a hátát. Sandra, valamit nagyon magyaráz Carlnak, aki csak bólogatva hallgatja. Kelly csak Jason vállára hajtotta a fejét, és bambul. Talán még ő is fáradt. Jack pedig hát, egyedül neki nincs párja az útra. Nem úgy tűnik, mintha zavarná, el van a telefonjával. Royra pillantok, és elmosolyodom, mert engem pásztáz szemeivel. Hatórakor elindulunk a járművek felé, amikbe már bevannak pakolva a sátrak, ruhák, és ételek is. Csak ránk várnak indulásra készen. Mivel tizenegyen vagyunk, így három kocsival vágunk neki az útnak. David vezeti az egyik autót, amiben Emilyvel, és Jackkel utazik. Carl ül a másik volánnál, Sandrát, Kellyt és Jasont hozva magával. Sarah, James, és én, Royjal utazunk. Természetesen én ülök elől, mert hát mért ne? Igazából Sarah és James is egymás melett akartak ülni, és mi is Royjal. Annyira reggel volt még mindenkinek, hogy az út nagy része csendben telt, csak a rádió ontotta magából a dalokat. Aztán megszólalt a Despacito, mire Sarahval összenéztünk, és már adtam is a hangot a zenére. Ez volt a pont ahol felébredtünk, és megalapoztuk a napunkat, egy adag jó kedvvel. A fiúk csak nevetve, fejüket hitetlenkedve rázták, míg mi nevetgélve, táncolva, énekeltük a kedvenc számunkat. Már amennyire éneklésnek lehet nevezni, azt amit produkáltunk.

Nevetve, elzsibbadt lábakkal szálltunk ki az autóból, egy parkolóban, az erdő szélén. A többiek is beértek minket, és csatlakoztak hozzánk.

- Miért álltunk meg?- kérdezte Roytól, Carl.

- Innen gyalog megyünk.- közölte egyszerűen. A nap már szépen sütött, ám a fák ágai közt csak néhol jutott át egy-egy sugara.

- Mi az hogy gyalog?- értetlenkedett Carl. Igazábol erre én sem számítottam. Talán senki, de csak őt zavarta.

- Szerintem tök jó lesz. - szólalt meg Sandra, mert talán érzi hogy oldani kell a feszültséget, mielőtt véget érne a kirándulásunk, még az előtt hogy elkezdődne.

- Azt hitted fel megyünk kocsival, sátrat verünk, és egy helyben ülünk három hétig?- pakolt ki közben Roy a kocsiból.

- Arra számítottam, hogy egy tó melett sátrazunk, aztán ott elhülyülünk. Nem arra, hogy napokon keresztül kutyagolunk a fák között.- magyarázta Carl.

- Melyik jobb, ha egy helyben vagy három hétig, vagy ha túrázol? Nem kell minden nap az erdőben csatangolni, néhány napot leszünk egy helyen, aztán megyünk tovább, hogy ne unjuk meg.- mondja Roy, szemben állva Carlal.

- Mi lesz, ha találkozunk egy vadállattal? - szól közbe Kelly.

- Megoldjuk. Indulhatunk?- tette fel a kérdést Roy, de leginkább Carlnak szánta, aki komoran bólintott. Felkaptuk hátunkra a hatalmas, és nehéz táskáinkat, majd a kocsikat lezárva, hátra hagyva indultunk az erdő sűrűjébe. Csendben voltunk, talán még az előbbi kis vita hatása miatt, de egyszer csak Emily megszólalt.

- Tudjátok, egy csomó horror film így kezdődik, hogy egy csapat fiatal lézeng az erdőben, majd a végén, csak ketten élik túl.

Halihó

Már tegnap hoztam volna a részt, de abban a hitben voltam,hogy vasárnap van, és ma rájöttem, hogy ez nem így volt.😂  Remélem tetszett a rész. Jók legyetek! Puszi 😘