JOYCE ✔️

58.

Már teljesen vizesek voltunk. Eveztünk ahogy tudtunk, miközben a csónak ugrált a vízen. Folyt rólam a víz, nem csak a folyó víz, hanem az izzadság is. Nehezebb volt mint gondoltam, és már melegem volt, a hideg víz ellenére is. Kissebb lejtőknél felsikítottunk, persze csak mi lányok. Amitől igazán nagyszerű lett az egész, hogy amikor Sarahra néztem, nevetett. Élvezte. Mire újra előre néztem, egy szikla felé közeledtünk. Hangot adtunk félelmünknek, ám Ray épp időben fordult ki előle, és kerülte ki.

- Lesz még egy lejtő pár száz méter múlva, és utána nem sokkal partot érünk.- jelentette be Ray.

Ahogy mondta, tényleg jött a lejtő, ám ez volt a legnagyobb, és meredekebb volt az eddigieknél. Lefelé mi lányok sikítottunk, a fiúk száját egy hosszú "ooooh" hagyta el. Majd egyszerre nevettünk fel amikor az aljára értünk. Hátra néztem Royra, és egymásra vigyorogtunk. Ekkor megláttam Ray boldog, önelégült arcát is. Élvezi, hogy ezt csinálhatja emberekkel. Ez jó dolog, mert ezek szerint szeret boldoggá tenni másokat, és ezt a munkát is. Így kéne élnie mindenkinek. Mi értelme van annak, ha olyasmit csinálsz, amit nem szeretsz? Semmi.
Kieveztünk a partra, majd lassacskán kiürült a csónak. Újra szárazföldön lépkedtünk. Mindenki hirtelen csacsogni kezdett, a nem rég átélt élményről. Mi Royjal, csak átöleltük egymást. Elhúzodtam, de csak annyira, hogy megtudja csókolni. Lágy és szenvedélyes csók volt. Már hiányzott, pedig reggel is csókolóztunk. Mégis mintha újra, és újra a szomjamat enyhítené, de sosem elég belőle.
Az első csókunk. Istenem, hogy én azt sosem felejtem el. Igaza volt a búvárnak akkor, hogy az első az utánozhatatlan. Olyan nincs még egy. Most is fantasztikusan csókol, ugyan úgy mint akkor, ám még sem ugyan az. Az az első volt, a legelső, ott akkor olyan érzések szabadultak fel, amiket csak az első csók képes előidézni. Amikor rég vágytál az ajkaira, és még elképzelni sem tudtad milyen, és megtörténik. Megérzed őt végre, a puha ajkait, ugyanolyan új neki mint neked, és élvezitek, hogy végre megtettétek. Ezt nem lehet elmagyarázni. Nem is próbálom, mert nem lehet az ilyen érzéseket szavakba önteni.

- Hogy állsz a sátorral?- kérdezte Roy. Már állt a sátor, csak a hálózsákokat kellett berakni. A kocsi tényleg itt várt minket, és most pár napig maradunk. Eredetileg nem itt akart Roy vesztegelni napokig, de látja rajtunk hogy fáradtak vagyunk, így két nap múlva tovább megyünk, és pihenünk ott is ahol amúgy is lettünk volna.

- Kész vagyok. Te hogy állsz a tűzzel?- néztem el mellette.

- Ég.- mondta, és már én is láttam a lángokat.- Nagyon fáradtnak tűnsz.- ölelt át a derekamnál.

- Az is vagyok.- döntöttem a fejem a mellkasának.

- Aludj egyet!- javasolta. Bár nem vagyok a délutáni alvás híve, most mégis megfogadtam a tanácsát. Hamar el is nyomott az álom.

Isteni illatokra ébredtem. Nem tudom ki volt az a nagyon okos, aki szalonnát hozott magával, de ezért jár egy puszi. Kibújtam a sátorból, úgy egy másfél órát aludhattam. Davidet és Emilyt nem láttam sehol, Kelly lába a sátorból lógott ki, Sandra napozott az egyetlen olyan helyen, ahol besütött a nap. A fiúk, és Sarah pedig szalonnát sütögettek.

- Ki hozott szalonnát?- kérdeztem és közben helyet foglaltam Roy, és Jack mellett.

- Jack. Neki köszönhetjük.- biccentett Roy.

- Ezért jár egy puszi.- hajoltam az arcához, és már cuppant is.

- Héé. Féltékeny leszek ám.- viccelődőt Roy.

- Te is kapsz, csak te a szádra.- csókoltam meg.

- Kíméljetek!- hallottam meg a bátyám hangját, akinek elég kómás kinézete volt. Biztosan ő is aludt.

- Minden rendben?- kérdezte James.

- Ja, csak elfelejtettem, hogy a délutáni alvás átka, hogy utána rosszabul vagy.- morogta, és meghúzta a vizes palackot.

- Én egész jól érzem magam.- mondtam.

- Tényleg?- kérdezte David, majd megéreztem a hideg vizet a fejemen, majd végig folyt a ruhám alatt. Felugrottam, és mérgesen néztem testvéremre, aki gúnyosan mosolyogott rám. A többiek jót nevettek ezen.

- Úgyis melegem volt, kösz.- mosolyogtam rá, mintha mi sem történt volna, és visszaültem a helyemre. Nem nagyon foglalkoztam a többiekkel, mert arra koncetráltam, hogy ne legyek feltűnő. Ugyanis David leült, és vissza fogja kapni az előbbit, háromszorosan. Tudja hogy velem nem lehet packázni.
Észre vettem pár nagyobb konzerves dobozt, amibe vizet kéne töltenem. Egy vödör jobb lett volna, de az itt nincs. Reméltem hogy elég idő eltelt, és nem fog gyanút David, így belekezdtem az akcióba. Felálltam, és észre vétlenül magamhoz vettem a konzerves dobozokat. Az erdőbe indultam, hogy azt higgyék pisilni megyek. Amikor már nem láttak, a folyóhoz siettem, és próbáltam nem bele esni miközben vizet merítek belőle. Nos, szerencsére a bátyám nem változtatta meg a helyét, tehát háttal ült nekem. Roy szúrt ki először, és értetlenül nézett rám, mire csak gonoszul vigyorogtam. Leesett neki mire készülök, közben többen is észre vettek, de egy szót sem szóltak, meg késő is lenne , mert már nagyon közel vagyok. Megálltam David mögött, és egyszerűen a fejére öntöttem a vizet, mire hirtelen felugrott. Elmosolyodtam, ő meg csak kapkodta a levegőt, és lassan fordult felém.

- Sejtettem, hogy nem hagyod annyiban.- mondta, a hátamon újabb adag víz folyt végig. Megfordultam és Emily vigyorgott rám, már üres flakonnal a kezében.

- Akkor már te se maradj ki!- öntötte le Roy Emilyt. Mindenkiből kitört a nevetés, és elkezdtük locsolni egymást. Minannyian csupa víz voltunk, és vidámak.

Halihó

Hát, hú. Ez sem lett életem legjobb része, de remélem mégis tetszik.

Igyekszem a következő rész megírásával.

Puszi😘