JOYCE ✔️

70.

Remekül teltek az együtt töltött napok. Egy baj volt csak, hogy hamar véget ért. Annyira jó érzés volt újra a karjaiban aludni, mellette ébredni. Éreztem érintését, ajkai édes ízét. Kézen fogva sétáltunk, és csak egymáséi voltunk. Szinte csak kettesben. Néha találkoztunk Sarahékkal, akik ugyan úgy kettesben töltötték minden idejüket.  Aztán eljött a búcsú ideje, egy újabb könnyes búcsúé. A fiúk nehéz szívvel, hagytak ott minket, ahogy mi is nehezen engedtük el őket.

A napok azóta is lassan telnek. Napról- napra csak az új találkozást várom. Megbeszéltük, hogy valahogy megoldjuk, hogy még nyár előtt találkozni tudjunk, ám romlottak a dolgok. A megszokott napi beszélgetések elmaradoztak, és most már jó, ha egy héten kétszer beszélünk telefonon. A videóhívás is csak álom.  Roy elmondása szerint rengeteg a munkájuk, és ez csak ezért van, de félek, hogy talán már van valakije rajtam kívül. Néha mérhetetlenül dühös vagyok, és meggyőződésem hogy megcsal, máskor pedig a szobámban ülök, és sírok. Arra gondolok, hogy talán más boldoggá teszi, ha már én nem tudom, és ezt el kell fogadnom. Közben pedig hiszek neki, hogy mindössze a tanulmányaink állnak az utunkban. Talán azért fájna annyira, ha megcsalna, mert túlságosan is bízom abban, hogy nem tenné.

Mindeközben a magán nyomozó sem jutott még semmire. Talán nem is igyekszik, hogy  találjon valamit az iker testvéremről. Apámék meg csak fizetik a hasonlesőt. Tudom, hogy ők megmondták előre, hogy időbe tellik, és lehet semmit sem találunk majd, de ha létezik az a lány, már pedig létezik, akkor meg kell hogy találjuk.

- Min merengsz ennyire?- kérdezte érdeklődve Sarah.

- Csak a lehetséges ikremen gondolkodom.- néztem rá.

- Előbb, vagy utóbb meglesz. - fordul vissza a ruhái felé. Ma este valami buli lesz a suliban, és oda készül. Jó magam tartózkodom ezektől, mert elég nyomasztó a hangulatom az utóbbi időkben. Ez persze meglátszik a műveimen is, ami meg a tanároknak szúrt szemet, és szóvá is tették.- Biztos hogy nem jössz?- nézett rám szomorúan.

- Biztos.- néztem ki továbbra is a fejemből. Neki jobb a kedve annak ellenére hogy távol vannak egymástól Jamessel, hisz minden nap beszélnek egymással, és közben láthatják is egymást. James igazából megunta az ügyvédeskedést, így most valami más szakmát tanul, aminek a szülei nagyon nem örültek. Ők ügyvédnek szánták, erre ő autó szerelő lesz. Szép ki kalamajkát csinált magának. Szerintem pedig tök jó, hogy olyan dolgot fog csinálni amihez kedve is van.

- Ki kéne mozdulnod! Ettől nem lesz jobb.- mutatott az ágyon rothadó testemre.

- Nem baj, akkor sincs kedvem lent rontani a levegőt.- ültem fel, majd a fürdőbe zárkóztam.

Míg mindenki bulizott, én a csillagok alatt sétálgattam. Kellett a friss levegő, a csend, és a nyugalom mellé. Bár így is csak Roy-on és a ikremen kattogok, de sokkal kellemesebb.  Közben pittyegett a mobilom. A szokásos jóéjt sms Roytól, ami szerintem be van állítva, hogy minden este automatikusan elküldjön a telefonja. Meg sem nézem, majd később. Úgy se érdekli válaszolok-e.
Talán már túl depresszív vagyok. Kitudja.

Reggel rutin szerint keltem, és jöttem rá hogy ma nincs suli. Megkönnyebbülve dőltem vissza az ágyamba. Ám visszaaludni már nem volt időm, mert valaki nagyon beakart jönni az ajtón. Átnéztem a mellettem lévő ágyra, ami üres volt, így dünnyögve mentem ajtót nyitni. Ám nem a barátnőm áll az ajtóban, hanem az egyik osztály társam.

- Miben segíthetek John?- kérdeztem, majd ásítottam egyet.

- A szobatársad nálam aludt, mert annyira berugott hogy a lábán sem tudott megállni. Aztán a kulcsait nem találtam, de rólad sem tudtam semmit, így a szobámban lévő üres ágyon kapott helyet. El kéne mennem, de nem tudom felébreszteni, gondoltam segíthetnél, ha már kijózanodtál.- hát a hosszúra nyúlt szövegéből a lényeg maradt meg, hogy Sarah az ő szobájában van.

- Nyugi, én nem buliztam tegnap, teljesen jól vagyok.- mondtam, és közben felhúztam a lábamra egy papucsot.

- Azt állítod nem voltál ott a buliba?-  kérdezte, már a szobájához közeledve.

- Mert így volt.- bólintottam.

- Hmm. Érdekes, mert táncoltunk is együtt.- nézett rám kérdőn.

- Biztosan csak álmodtad.- hagytam figyelmen kívül hülyeségét. Nagyon fáradt voltam még. Korán reggel ne fárasszon.

- Nem, még képet is csináktunk. Nézzd csak!- tolta a képembe a telefonját, aminek a képernyőjén tényleg én voltam. Most vagy én bolondultam meg, és felejtettem el, hogy beugrottam a buliba, vagy....

- Az nem lehet.- dülledtek ki a szemeim, és a készüléket kikaptam John kezéből, majd jobban megnéztem a képet. Nem ez nem én vagyok, viszont pont olyan, mint én.- Ez nem én vagyok, de tudnom kell hol van most ez a lány!- támadtam le a fiút.

- Neked elment az eszed?- nézett rám furán.

- Nem.- vágtam rá egyből.

- Oké. Nem tudom mi folyik itt, de dolgom van, úgy hogy vidd a barátnőd!- nyitott be a szobájába, ahol már Sarah az ágy szélén üldögélt. Ahogy meglátott minket, rémülten ugrott fel.

- Ugye nem. Ugye mi nem?- ijedten nézett Johnra.

- Nem, dehogy. Most már tényleg mehetnétek!- zavart el minket.

- Itt van.- mondtam Sarahnak.

- Ki? Hol? Miről is van szó?- értetlenkedett.

- A lehetséges ikremről.- válaszolom.

- Hogy hogy itt van?- dörzsölte halántékát a másnapos barátnőm.

- John azt mondta táncoltam vele az este, de nem voltam a buliban, ezt mondtam is neki, mire mutatott egy közös képet, amin én nem lehetek, tehát csak ő lehet az.- magyarázom el gyorsan.

- Aha értem, de eddig mért nem találkoztunk vele?- kérdezte, sétálás közben.

- Valakinek a kísérője lehetett.- gondolkodtam.

- Hogy fogjuk megtalálni?- újabb jó kérdés.

- Valahol itt kell lennie.- néztem körbe tanácstalanul.

- Ha valaki kísérője volt, akkor a fiúknál kellene keresni.- tanácsolta Sarah, épp amikor beléptünk a kolesz ajtón.

- Most akkor menjünk vissza, és kopogjunk minden ajtón, hátha...- folytattam volna, ha  a folyosónkra forduláskor nem ütköztem volna bele valakibe. Ránéztem erre a valakire, és most vagy mindkettőnkben megfagyott a vér a döbbenttől, vagy egy tükör előtt állok.